Noha a választásokat már szinte el is felejtettük – a politikusok az ígéreteik többségét biztosan –, a bársonyszékek elosztása még mindig tart. Most az alacsonyabb rangú központi és helyi kormányzati székek vannak soron, államtitkári és prefektusi pozíciók. Ez utóbbiak kapcsán a kormány feltárt egy eddig szőnyeg alá söpört problémát, amiért még lehet, hogy kiporolják a hátukat a brüsszeli nagyfiúk, de ez csak a kisebbik baj.
A sajtó egy része is felkapta a fejét a hírre, hogy a kormány „ismét” átpolitizálta a prefektusi tisztséget. A századelőn, amikor az EU- és NATO-csatlakozási tárgyalások zajlottak, a nyugatiak szóltak, hogy ezeket és egyéb magas köztisztségeket is ki kellene vonni a politika befolyása alól. Az akkori kormány erről készített is törvényt, a parlament simán el is fogadta, az utána következő kormányzat még ki is bővítette ezt a jogszabályt. De a betartása már nem ment ilyen egyszerűen. Ezt a szabályt is csak papíron tisztelték, akárcsak számos más, Nyugatról importált társát. A regátban ennek a szokásrendnek évszázados hagyományai vannak. Most annyi történt, hogy megszűnt a képmutatás, nyílt kártyákkal játsszák ugyanazt a politikai játékot, amit másfél évtizedig a szakértelem álcájába öltöztettek.
Majd kiderül, hogy ennek az ügynek lesz-e jogi vagy politikai következménye, de az az adófizető szempontjából nem lényeges. A gond ott van, hogy elvileg tényleg jó lenne, ha a köztisztségek betöltésénél nem a pártkönyv, a hajlékony gerinc és a hosszú nyelv számítana, hanem a szakértelem és az eredmények. Rendes helyeken, ahol az állam nem zsigereli ki a polgárait, hanem működő szolgáltatásokat biztosít számukra az adóik fejében, ez így is megy. Sőt, ez az egyik oka annak, hogy a kontinens nyugati felén az államok intézményrendszere tisztességesen működik, függetlenül attól, hogy ki van éppen kormányon. Nem lepődnek meg, ha télen havazik, és letakarítják az utat, nem gyúlnak fel kéthavonta túlterhelt vagy elhanyagolt kórházak, fel tudnak arra is készülni, ha online oktatásra kényszerülnek a gyerekek egy koronás nyavalya miatt, nem roskad magába az adóhivatal informatikai rendszere, ha a polgár nem felejti el befizetni az adóját, s lehetne sorolni a további példákat. Persze nem azon az egyetlen tényezőn múlik a különbség az ottani és az itteni realitások között, hogy a köztisztviselői ranglétrát hányadik fokáig kell (avagy nem) politikamentesíteni. De ez a döntés is egy jele annak, hogy a szavazatainkért négyévente díszes ígéretekkel kampányolók nem akarnak mentalitásban nyugatra indulni. Jó nekik a balkáni langyos víz.
