Szaharai őrjárat

Napjainkban gyakran hallunk Líbiáról. Talán túlságosan is gyakran.

Napjainkban gyakran hallunk Líbiáról. Talán túlságosan is gyakran. De vajon hányan tudják, hogy Líbia az ókorban az egész afrikai földrész neve volt, s hogy ezt Homérosz árulta el nekünk. De kezdetben Líbia alatt csupán az Egyiptomtól Nyugatra elhúzódó tengerparti területet értették, később pedig egész Észak-Afrikát. Eratostheus volt, aki gyűjtőnév alatt egész Afrikát Líbiának nevezte. Ezt követően már csak Szaharaként maradt meg a köztudatban, amíg a XX. században, nyugati bábáskodással és gazdasági érdekből meg nem született a mai Líbia. Ekkor jelent meg Kadhafi ezredes, a véres kezű, excentrikus diktátor, hogy húszesztendei uralkodás után, embertelenül megalázva eltűnjön a politika színpadáról. Beteljesedve ezzel a régi mondás, miszerint ha a mór teljesítette feladatát, akkor a mór mehet.

Kadhafi nem úgy végezte, ahogy katonához méltó lett volna: fegyverrel a kezében, harc közben, hanem a földön csúszva, kegyelemért esdekelve, miután fiával együtt fogságba került. A műholdak segítségével látni lehetett a kivégzését, amelyből nyilvánvaló lett, hogy nem halt meg azonnal, csak megsebesült. Az Átmeneti Nemzeti Bizottság tagjai eközben saját cipőjükkel ütötték, majd a földön ide-oda hurcolták. Kadhafi fejébe kapta a gyilkos golyót. Az orvos szerint a halált egy nehézfegyverből származó lövedék okozta. A műholdas adásból tudjuk, hogy fia holttestével együtt egy piszkos istállóba hurcolták, ahol három napig tartották az afrikai hőségben. Ezért nem meglepő, hogy a bámészkodók az elviselhetetlen bűz miatt szörnyülködve menekültek el onnan. Kadhafi kegyetlen diktátor volt, de egy bírósági eljárás neki is kijárt volna a civilizált világban, miként egy igazságos ítélet is, halottgyalázás nélkül. De hol tartunk manapság a legelemibb civilizáció szabályaitól? Özvegye, a magyar származású Farkas Szófia (ugye ezt eddig nem tudtuk?) hivatalosan kérte az ENSZ-től a tájékoztatást és magyarázatot a férje és fia haláláról – ami minden bizonnyal nem egy előzetes megállapodás szerint történt –, választ a mai napig sem kapott. Meggondolkoztató, hogy a nyugati urak, akik oly gyakran és oly hangosan szónokolnak az emberjogi tiszteletről, egyetlen szóval sem tiltakoztak Kadhafi kegyetlen kivégzése miatt, miként azt Ceauşescuék esetében sem tették.

Líbiában új korszak következik. De ki tudja, ez a megbocsátás és a demokrácia, vagy a bosszú időszaka lesz. Líbiát újjá kell építeni. Pénzük bőven van hozzá, és a Nyugatnak is ez az érdeke.

Kadhafit eltemették, vagy inkább elkaparták valahol a sivatagban. Ott és úgy, hogy halotti poraira senki rá ne találjon. Közismert ez a politikai recept. Hagyományai vannak az egész világon a fasizmus és a kommunizmus idejéből. És miért ne folytatná ezt az úgynevezett demokrácia is?

A Szaharában csend van. Ott nincsenek és nem zúgnak a harangok.

És jöhet a következő diktátor kegyvesztése.