Szavaink történetéből

Szavaink története rovatunkban az év második hat hónapja neveinek eredetével foglalkozunk.

 Július havunk neve 1416 körül jelenik meg először írott forrásban. Az etimológusok szerint latin jövevényszó, vö. latin (mensis) Julius ’július’. A hónap neve Julius Caesar császár neve alapján keletkezett, megfelelői számos európai nyelvben elterjedtek. A július hónap korábbi megnevezései a magyarban: Szent Jakab hava, hőhó, aratóhó, hetedhó, hetény, nyárhó.

Augusztus hó első írásos említése a magyarban ugyancsak 1416 utánra tehető, hasonlóan júliushoz, ez is latin jövevényszó, vö. latin (mensis) Augustus ’az Augustusról elnevezett hónap’. A latin augustus ’szent, fenséges, magasztos’ jelző – melyet Octavianus császár is felvett Kr. e. 27-ben – az augere ’növel, előmozdít; növekszik, gazdagít’ ige származéka. A hónap egyéb régi magyar elnevezései: kisasszony hava, szőlőérlelő hó, gyümölcsény, nyárutó, nyolcadhó, nyolcány.

A szeptember ugyancsak latin jövevényszó, vö. latin (mensis) September ’szeptember’, mely a latin septem ’hét’ származéka. A szó ily módon eredetileg a márciusban kezdődő tíz hónapos év hetedik hónapjára utalt. Hasonló szemléleten alapulnak az október, november, december hónapnevek is. Régi megnevezései: Szent Mihály hava, előszüret, szüret, kilencedhó, őszelő.

Az október  megnevezése a fenti séma alapján jött lére, az octo ’nyolc’ szó származékaként. Régebbi megnevezései: Mindszent hava, borvetőhó, őszhó, tizedhó, utószüret.

November előzménye a latin novem ’kilenc’ jelentésű számnév. A régi magyar nyelvben Szent András hava, borlátogató hó, őszutó, szélhó, végelődhó nevekkel jelölték.

Végül a december  latin jövevényszó, vö. latin (mensis) December ’december’, ami a latin decem ’tíz’ szó származéka. A szó eredetileg a márciussal kezdődő tíz hónapos év utolsó hónapját jelölte, ezzel magyarázható a tizedik hónap elnevezés, A később január és február betoldásával tizenkét hónaposra kiegészített évben megmaradt az utolsó hónap megnevezéseként. Nyelvünkben a hónap számos megnevezése élt, melyek közül a legismertebbek a karácsonyhó, karácsony hava, vígan lakó hó, télelő és a véghó.

Forrás: Etimológiai szótár