A székely kapu visszatért

A megküldött színes képek alapján a máréfalvi Kovács Piroska (a székely kapu elismert szakértője) nagy megelégedéssel nyugtázta és kitűnőnek találta.

A kapu

A Székelyföld 2003. szeptemberi számában cikkeztem Benczúr Gyula bajorországi székely kapujáról (amelyről az első magyarul írott, átfogóbb jellegű írás volt). Remekmű, amelyen az állt (és áll újból), hogy ÉPÍTETTE BENCZÚR GYULA ÉS NŐJE BOLDIZSÁR PIROSKA AZ ÚRNAK 1894-ik ESZTENDEJÉBEN.

A tavaly nyáron megállapítást nyert, hogy haladéktalanul restaurálást igényel. A jelenlegi tulajdonos, a Bonsels Alapítvány 60.000 eurót szánt e célra és megbízták a Starnbergi-tó másik, nyugati partján lévő Helmut Rampelmann műépítész tervezőirodáját a munkálatok kivitelezésével. Amikor a kaput leszerelték, kiderült, az állaga annyira tönkrement (szú és gomba károsította), hogy nem lehetséges a restaurálás. Ekkor Rampelmann úr elhatározta, hogy az eredeti kapu pontos mását fogják megcsinálni, de nem tölgyfából, hanem lucfenyőből, mivel ez sokkal hosszabb életű faféleség, a középkori hajók is ebből készültek, és száz évnél is tovább járták a tengereket. A munkát a híres német fafaragó falu, Oberammergau egyik mestere, Florian Hertel, a festést pedig egy lengyel asszony, Smigla Nowak szakképesített restaurátor végezte.

Rampelmann úr hozzám fordult a székely kapura vonatkozó dokumentumokért, amit szívesen teljesítettem. Összesen három magyar nyelvű íráshoz jutott: a sajátomat, amely a Székelyföldben megjelent, megkapta a Bonsels Alapítványtól, ahová valamennyi erre vonatkozó és 2003-ban felhasznált dokumentumot leadtam; továbbá dr. Wieser Györgyi (Starnberg) és dr. Szabó Mihály (Hannover) egy-egy székely kapu tárgyú könyvet bocsátott rendelkezésére, amelyekből fordító segítségével részletesen dokumentálódott. Még Ambachban előadást is tartott a falu lakói számára, akik a turisztikai látványosságnak számító kaput a sajátjuknak tekintik, s így örömmel és nagy megelégedéssel fogadták az általuk csak egyszerűen das ungarische Tor (magyar kapu) névvel illetett székely kapu megújult formában való visszatérését.

A lengyel restauráló asszonyság mindent megtudott Máréfalváról, hol található, kik lakják, számtalan képet is sikerült szereznem a mai kapukról.

Milyen lett az új székely kapu?

Valamennyi motívumot gömbölyített formában faragták, holott a leírásomban is olvasható volt, hogy a kiskapu fölötti betét virágmotívumai relief formában és nem a többihez hasonlóan, gömbölyített formában készültek. (A relief forma az udvarhelyi minta, a másik, a gömbölyű pedig háromszéki.) Talán azért, mert Rampelmann ezzel elkerülhetőnek tartotta, hogy az éles szögletekben az esővíz megállhasson, ami a pusztulás kiindulópontját szokta képezni.

Az új kapu egységesen túlságosan színesnek tűnik. A felirat nem fehér, hanem rozsdavörös, holott az eredeti kapun fehér volt.

Bár elismerem, hogy itt Németországban, jelesül Bajorországban idegenforgalmi szempontból jobban megfelel a kissé túlságosan színes kivitelezés. A megküldött színes képek alapján a máréfalvi Kovács Piroska (a székely kapu elismert szakértője) nagy megelégedéssel nyugtázta és kitűnőnek találta.

Benczúr Gyula székely kapujának okán szeptember derekán újból meglátogattam Benczúrfalván a mester hajdani kastélyát. Elszomorított, hogy még mindig nem találtak értelmes rendeltetést a tekintélyes épületeknek. Talán még nem lenne késő valamely hasznos nemzeti célra felhasználni.

Befejezésül csupán annyit mondanék: örüljünk mi, székelyföldiek, hogy Benczúr Gyula székely kapuja Bajorországban gondtalan jövőbe nézhet.

Dr. Szőcs Károly