Székelyek a világtörténelemben

 1805. december másodikán volt a világtörténelem legemlékezetesebb csatája, amelynek következményeként átrajzolták Európa politikai térképét, megszűnt a közel ezeréves Német-római Birodalom. A mai Csehországban levő Slavkov u Brna (történelmi nevén Austerlitz) környékén Bonaparte Napóleon élete legnagyobb győzelmét aratta az osztrák–orosz szövetséges haderővel szemben. Az ütközetben, az osztrák hadsereg kötelékében két székely határőr gyalogezred is részt vett, amelyek az összetűzés nyitányaként azt a feladatot kapták, hogy Telnice faluból verjék ki a francia seregeket.

Fotó: Vajda György

 1805. december másodikán volt a világtörténelem legemlékezetesebb csatája, amelynek következményeként átrajzolták Európa politikai térképét, megszűnt a közel ezeréves Német-római Birodalom. A mai Csehországban levő Slavkov u Brna (történelmi nevén Austerlitz) környékén Bonaparte Napóleon élete legnagyobb győzelmét aratta az osztrák–orosz szövetséges haderővel szemben. Az ütközetben, az osztrák hadsereg kötelékében két székely határőr gyalogezred is részt vett, amelyek az összetűzés nyitányaként azt a feladatot kapták, hogy Telnice faluból verjék ki a francia seregeket. Sikerült is, azonban a túlerővel szemben nem tudták tartani a frontot, így visszavonulásra kényszerültek. Mintegy 1.500-an vesztették életüket. A hét végén, a csata 206. évfordulója alkalmával erdélyi hagyományőrző huszárezredek képviselői kopjafát állítottak az elesettek emlékére.

Dr. Csikány Tamás hadtörténész, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanszékvezetőjének – a történelmi esemény kutatójának – kezdeményezésére 2006 óta emlékeznek meg azokra a székelyekre, akik életüket vesztették a csatában. Az idén Nagy József gyergyóremetei doktorandus történészhallgató is bekapcsolódott a szervezésbe, aki dr. Kádár Lászlóval, a gidófalvi Szilaj hagyományőrző egyesület elnökével, valamint a Hargita és Kovászna megyei 11., 14., 15. székely határőr gyalogezred, illetve a Maros megyei 15. Mátyás huszárezred, a torboszlói lófők és székely kopjások, a Magyar Királyi Marosvásárhelyi 9-es Honvéd Huszárezred, az erdőszentgyörgyi Würtenberg huszárezred hagyományőrző alakulataival együtt vehetett részt Telnice központjában a kopjafaavatón. A rendezvény vendéglátói a telnicei önkormányzat és a Brünni Magyar Polgári Egyesület tagjai voltak.

A történelmi megemlékezés a Slavkov u Brna (Austerlitz) melletti Pratzen dombon kezdődött, azon a helyen, ahol 1805. december 2-án eldőlt a csata sorsa. A többórás öldöklést követően Napóleon katonáinak sikerült visszaverniük a magaslatról a cári őrség elit alakulatát és gyakorlatilag ezzel a hadművelettel fordult meg a csata helyzete, amelyben végül a franciák 68.000 főt számláló seregéből 8.000 katona esett el, a 90.000 főből álló osztrák–orosz szövetséges haderőnek 27.000-es veszteséget okozva. A csatában 4000 magyar katona vett részt. Ma a dombtetőn áll a Béke mauzóleuma, amely alatt több mint 10.000, nagyrészt orosz katona nyugszik. Az erdélyi küldöttségnek Csikány Tamás ismertette a történelmi eseményt, arról a helyről, ahonnan valószínű, hogy maga Napóleon is követte a csata végkifejletét. Az időutazásban segítettek a mauzóleum mellett létesített – korszerű audiovizuális eszközökkel felszerelt – múzeum termei is, ahol élethűen idézték fel a csata borzalmait, majd a francia győzelmét követő három császár (I. Napóleon francia, I. Sándor cár, I. Ferenc osztrák császár) Slavkov u Brnában ma is álló gyönyörű kastélyban zajlott béketárgyalását.

A nap fénypontja – a kopjafaavatót megelőzően –, az a történelmi hadi játék volt, amelyet a helyi hagyományőrző egyesületek és a helyi önkormányzatok szerveztek. Ugyancsak a csata hajdani helyszínének egyikén Tvarozna falu határában évek óta több ezer – Európa több országából érkező – önkéntes korhű ruhákban és fegyverzetben eljátssza az austerlitzi csata valamelyik mozzanatát. A közel kétórás csata Európa legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye.

A hadi játék megtekintése után az erdélyiek, illetve az 1. és 2. székely határőröket „alakító” budapesti hagyományőrzők és a nemzetvédelmi egyetem diákjai délután részt vettek a község központjában felállított kopjafa leleplezésén. Kövér György gidófalvi fafaragó művész munkáját a 2006-ban felállított kopjafa mellett helyezték el.

Az ünnepélyen beszédet mondott Frantisek Kroutil, Telnice polgármestere. Többek között kifejtette: „az itt felállított kopjafa ne csak a győztesek vagy a vesztesek hősiességére emlékeztessen, de a legnagyobb mértékben arra is, hogy bármilyen konfliktus megoldására mindig ésszerűbb a békés megoldás keresése. Az emberiség több katonai konfliktust átélt, amelyeknek nincs vége. Amikor ezekre az eseményekre emlékezünk, törekedni kell arra, hogy ehhez hasonló többé ne forduljon elő.”

Dr. Hende Csaba, a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterének levelét Lelovics Pál, a Brünni Magyar Polgári Egyesület elnöke olvasta fel. A szak-tárcavezető üzenetében az elesett 1.700 székely katonák helytállását, bátorságát méltatta, akik példát mutattak abból, hogyan lehet ellenállni a túlerővel szemben.

A csatában részt vevő alakulatok emlékét ápolók nevében Pál István, a szovátai Mátyás huszárezred képviselője szólalt fel. Személyes indíttatású beszédében hangsúlyozta, az 1805-ös ütközetben, majd később, az 1848-as szabadságharcban, de az első és a második világháborúban is részt vevő székely hadosztályok a szabadságukat védték, bátran megállták a helyüket a fegyveres összetűzésekben, ezért vállalták fel az erdélyi hagyományőrző egyesületek az emlékük ápolását.

Az ünnepi felszólalásokat követően a kopjafát Pál István, Frantisek Kroutil polgármester és Lelovics Pál leplezték le, majd a telnicei önkormányzat, illetve a jelen levő szervezetek képviselői megkoszorúzták az emlékoszlopot. A Magyar Köztársaság nevében Szőke László, Magyarország prágai nagykövete helyezte el a kegyelet virágait. Végül Kövér György alkotó ismertette az emlékmű szimbólumait.

A díszszázad sortűzzel adózott az elesettek emlékének. A napot megható zarándoklat zárta. A hagyományőrzők a község határában ahhoz az emlékoszloppal megjelölt tömegsírhoz vonultak, ahova a legtöbb székely honvédot temették. A megemlékezés szimbolikus gyertyagyújtással zárult.