Személyzeti gondok

Év végi mérleg a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálatnál

Amint korábban írtuk, a Maros Megyei Speciális Hegyi- és Barlangimentő Szolgálat idei legnagyobb eredménye, hogy hét év után elkezdődött a saját székházuk építése. A lehetőségek szerint elvégezték a tervezett feladatokat, és az idén is több mint 300 bevetésen voltak. A szolgálat idei tevékenységéről Kovács Zoltán Róbert szolgálatvezetővel beszélgettünk. 

– Minden évben november végén mérleget készít a hegyimentő szolgálat, hiszen legkésőbb decemberben össze kell állítani a Maros Megyei Tanács költségvetését. Milyen évet zár a szolgálat? 

– Lehetőségeink szerint teljesítettük, ami tervben volt. Nem tervezhetünk be sok mindent, mivel kevés a személyzet. Jelenleg 10 alkalmazottunk van, ebből egy a szolgálatvezető és van egy adminisztrátorunk, továbbá 40 önkéntessel dolgozunk, akik hétvégeken segítenek. Nagyon jó az önkéntesek csapata, azonban a munkát nagyrészt az alkalmazottak végzik. Az önkénteseket nem lehet úgy felelősségre vonni, mint az alkalmazott hegyimentőket. A munka volumene miatt jó lenne, ha legalább négy emberrel bővülne az alkalmazottaink létszáma. Főszezonban 15 fős alkalmazotti csapattal tudnánk ellátni optimálisan a szolgálatot, hiszen 24 órás „műszakot”, illetve teljes hetet – főleg hétvégéket – kell lefednünk, ugyanakkor a csapattagoknak pihenniük is kell, ugyanis nagy erőfeszítést kell tenniük egy-egy mentéskor. Az a jó, ha minél kevesebbet kell menteni, ezért elsősorban a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt, ami a turistaösvények, védkunyhók karbantartását, újabb útvonalak kijelölését, biztonságossá tételét jelenti. Az idén sikerült egy nagyobb tervet is megvalósítani, Szováta környékén 83 kilométer hegyikerékpárutat jelöltünk ki, ezek a Cserepes-kő, a Bekecs és a Nagymezőhavas felé vezetnek. Már használják, jók a visszajelzések. Ezenkívül bekapcsolódtunk az „iskola másként” programokba, ahol a természetjárást, természetvédelmet népszerűsítettük. Az idén több mint harminc – nehezebb terepen tar-tott – sportversenyen feleltünk az elsősegélynyújtásért. Összesen több mint kétszáz sérültet láttunk el, köztük súlyosabb eseteket is, mint hátgerinc- vagy nyílt lábtörés, ficam és sok mást. 

– A hegyimentő szolgálatnál fontos, hogy mind az alkalmazottakat, mind az önkénteseket folyamatosan képezzék, hiszen változnak az egészségügyi ellátásra vagy az alpintechnikára vonatkozó eljárások. 

– Ez alapkövetelmény. Az idén négy elsősegélynyújtó, négy GPS- tájékozódó és térképolvasó tanfolyamot szerveztünk, ezenkívül volt magashegyi, barlangi és búvártanfolyam, ugyanakkor off-road járművezetési tanfolyamon is részt vettek a kollégáink, hiszen sok esetben veszélyes terepen kell használni a különleges járműveinket, és egy rossz mozdulat komoly balesettel járhat. De ugyanígy a helytelenül megkötött csomó vagy a rosszul kiválasztott felszerelés is gondot okozhat, nem beszélve a különleges helyszíneken – barlangokban, a víz alatt – való jártasságról és mindezekkel egyenértékű a sürgősségi beavatkozási technika, hiszen másodperceken múlhat egy emberélet.

Mivel az országos hegyimentő szövetség alelnöke is vagyok, az ország képviseletében több nemzetközi szakkonferencián vettem részt. Októberben Olaszországban volt a hegyimentők világtalálkozója, ahol egy egyhetes programsorozaton voltam. Nagyon sok új mentéstechnikai fogást láttam, voltam helikopteres bevetési gyakorlaton, búvárképzésen. Természetesen az ott tanultakat itthon a kollégákkal megosztom, ezáltal is emelhetjük a szolgáltatás színvonalát. 

– Beszéltünk a felszereltségről. Korábbi beruházásoknak köszönhetően a Maros megyei hegyimentő szolgálat jól felszerelt, számos gépkocsival, speciális járművel rendelkezik. Bővült-e az idén a műszaki állomány? 

– Az idén vásárolt a megyei tanács egy terepjárót és egy ATV-t, szintén a megyei tanács költségvetése tette lehetővé, hogy a meglévőkön elvégezzük a főjavítást, így mindegyik autót rendbe tettük. Ezért nem tervezünk jövőre járművet vásárolni. 

Azt is tudni kell, hogy folyamatosan fel kell újítani mind az egészségügyi, mind a hegyimentő-felszerelést, hiszen ha ez utóbbi nem is kopik el annyira, bizonyos idő után ki kell cserélni, mivel elöregszik az anyag, és a gyártó nem garantálja a biztonságot. Van, amikor egy kötéllel nem egy embert, hanem egy egész csapatot biztosítunk, sőt a hordágyon fekvő sérültet is, így igénybe van véve a felszerelés, és természetesen az elsősegélykészletet is fris-síteni kell. Amennyiben az anyagiak megengedik, folyamatosan vásárolunk felszerelést. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy végre a jogszabályi keret lehetővé teszi, hogy a hegyimentő szolgálat járművei is használják a megkülönböztető jelzéseket, így szirénával és megkülönböztető fényekkel láttuk el az autókat. Vásároltunk ugyanakkor egy csúcstechnikával és megfelelő számítógépes programmal ellátott keresődrónt, amit már be is vetettünk. Erről azt kell tudni, hogy nagyobb szélben is használható, hőérzékelővel rendelkezik, adott esetben megkülönbözteti az ember alakját az állattól, a segítségével lehet kommunikálni a bajbajutottal, pontos GPS-koordinátákat küld a bázison levő irányítóközponthoz, aminek a segítségével akár a szénakazalban is megtaláljuk az elvesztődött vagy sérült személyt. 

– A hegyimentő szolgálat egyik feladata a turistautak jelölése, a jelzések karbantartása. Mit sikerült felújítani az idén? 

– Tizenkét útvonalon szerettük volna felújítani a jelzéseket, de a más jellegű munka volumene miatt csak kilencet sikerült megvalósítani. Megyénkben 43 jelzett turistaösvény van, nagyrészt a Kelemen- és a Görgényi-havasokban, ez is jelzi, hogy szükségünk lenne még emberekre. Nem véletlenül térek vissza erre a témára, ugyanis a tévhit ellenére nemcsak turisták mentését vállaljuk, hanem minden nehéz terepen történő beavatkozást, fakitermelő munkások, pásztorok, erdészek sérülésekor is a helyszínre megyünk, segítjük a rendőrséget az elveszett emberek keresésében, ahol a mentőkutyákat és a drónt is bevetjük, és van egy búvárcsapatunk is, amely a vízi mentésben, keresésben segíti a tűzoltókat. Az idén több mint 300 bevetésen vettünk részt, és még nem járt le az év. A közelgő téli ünnepek közötti főszezonban megduplázzuk a csapatokat, és készenlétben állunk, hogy ha valami történik, minél biztonságosabban oldjuk meg a helyzetet. 

– Kétszer is szó volt a létszámhiányról…

– Sem a nyugdíjtörvény, sem az ország gazdasági stabilitását biztosító 296/2023-as törvény nem kivételez a hegyimentő szolgálattal. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatár nálunk is 65 év. A törvényhozók nincsenek tisztában azzal, hogy 50 év fölött nem lehet ugyanolyan fizikai teljesítményt elvárni egy hegyimentőtől, mint a fiatalabbaktól, hiszen esetenként nehéz terepen, többórás mentésben is helyt kell állni. Azt sem várhatják el, hogy mondjuk 20 év munka után 55 fölött elbocsássunk egy hegyimentőt, hiszen aki hosszú ideig ezzel foglalkozott, biztos, hogy nem talál máshol munkát. Az országos hegyimentő szövetség kérte, hogy kivételezzenek velünk, és a mentőszolgálatosokhoz hasonlóan – mellesleg nekik sem adták meg a kedvezményt – 57 év legyen a nyugdíjkorhatár. Emellett kiáll az RMDSZ is, egyelőre keresi a politikai partnereket az ügy támogatására. Mindemellett nálunk az is akadályozza az előrelépést, hogy jelenleg két állásunk is megürült, és a közalkalmazotti posztok leblokkolása miatt nem tudjuk meghirdetni a versenyvizsgát. Ezért is jövőre nem akarunk különösebben tervezni. Természetesen igyekszünk az idénre tervezett turistaösvényeken a jelzéseket felújítani, kérésre részt veszünk újabbak kijelölésén, és a meglévő állománnyal igyekszünk kiváló színvonalon ellátni a szolgálatot.