A szépművészeti múzeumi képlopás 30 éve történt
Harminc éve, 1983. november 5-én ismeretlenek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, ahonnan hét felbecsülhetetlen értékű festményt loptak el.
Harminc éve, 1983. november 5-én ismeretlenek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, ahonnan hét felbecsülhetetlen értékű festményt loptak el. „Az évszázad bűnügyeként” elhíresült eset végül szerencsésen végződött, a tetteseket elfogták, s a képek is visszakerültek a helyükre.
Aznap éjjel a rablóknak nem volt szükségük különleges berendezésekre tervük kivitelezéséhez. Egész egyszerűen felmásztak az éppen tatarozás alatt álló múzeum állványzatán az első emeleti olasz terem ablakához, amit üvegvágóval kivágtak, leakasztották a falról a festményeket, és ugyanazon az útvonalon távoztak. A múzeumban volt ugyan riasztó, de az november 1-jén meghibásodott, és még nem volt idő a megjavítására.
Az első hírek szerint Raffaello Esterházy Madonnája és Ifjú képmása, Tiepolo Mária hat szenttel és a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című alkotásai, Tintoretto Női mellképe és Férfi mellképe, illetve Palma Vecchio Szent családja tűnt el a múzeumból. A tüzetesebb vizsgálat során kiderült: nem Vecchio Szent családja, hanem egy ismeretlen festő Giorgione képmása című alkotása jutott a tolvajok kezére. A műkincsek értékét – 1983-ban – 1 milliárd 436 millió forintra becsülték, az akkoriban elképzelhetetlenül nagy összeget az ügyben nyilatkozóknak még kimondaniuk is nehéz volt.
A triviális módon végrehajtott bűntény nemzetközi figyelmet kapott, a nyomozás elképesztő erővel indult meg. Az elővigyázatlan tettesek egy Parana USA PV 68 SQ feliratú csavarhúzót, egy olasz feliratú műanyagzsákot és némi piros-fehér-zöld fonállal átszőtt kötelet hagytak maguk után a helyszínen, sőt néhány elmosódott ujjlenyomatot is sikerült utánuk rögzíteni.
A rendőrök öt nap múlva Százhalombattánál a Dunában megtalálták a képek vakkereteit tartalmazó zsákot, a múzeumban bizonyítékként lefoglalt zsák párját. A nyomozásban a fordulat december elején következett be, amikor az eltűntként nyilvántartott tizenhét éves Jónás Katalint előállították. A fiatal lány bevallotta, hogy ő tolmácsolt az olasz megbízók és a magyar rablók között. Nem sokkal később letartóztatták Kovács Gusztávot és Raffai Józsefet, akik szintén vallomást tettek, így hamarosan Érd határából előkerült Raffaello képe, az Ifjú képmása – amit egyfajta zálogként ástak a földbe, ha az olasz megrendelő nem fizetné ki a húszezer dollárt.
Végül 1984. január 20-án – egy telefonbejelentésnek köszönhetően – a görögországi Panagia Tripiti kolostor kertjéből előkerült a többi kép is, amelyeket az olaszok egy Ladával és egy Fiattal Görögországba fuvaroztak. A rablás során súlyosan sérült képeket a Malév külön biztosított gépével szállították haza, s rögtön megkezdődött a restaurálásuk.
A bűnügyben részt vevő négy olaszt hazájukban ítélték el, Kovács Gusztáv 12 év fegyházat, Raffai József 7 év börtönbüntetést kapott, Jónás Katalint pedig 6 hónap felfüggesztettre ítélték. Fény derült a képek állítólagos megrendelőire is: a görög milliárdos étolajgyáros, Efthimiosz Moszkoklaidesz és testvére azonban mindent tagadtak, Raffaellóról még soha életükben nem hallottak, bizonyítékok hiányában nem vonhatták őket felelősségre.
"Az évszázad bűnügyének” megfilmesítésére Szurdi Miklós és testvére, Szurdi András kaptak megbízást a Magyar Filmstúdiótól, filmjük 1985-ben Képvadászok címmel került a mozikba. Az esetről még a Markos-Nádas-duó is megemlékezett a Teremőr című kabaréjelenettel.
