Szervóránk működése

Belső óránk személyenként kisebb-nagyobb eltéréssel működik, de nagy általánosságban mindenki besorolható a két különböző típus valamelyikébe. Metaforikus kifejezéssel élve, ezek a „pacsirták és a baglyok”. A kifejezetten pacsirta típusú emberek, a korán kelők, akiknek biológiai órája siet, ritkák. Ennél sokkal többen vannak a „baglyok”, az éjszakázók. Manapság pedig egyre többen szeretnének pacsirták lenni, ugyanis meglehetősen közkeletű az a tévképzet, hogy a pacsirták termelékenyebbek. Napjaink teljesítményorientáltsága sajnos támogatja ezt. A régi mondás, miszerint „ki korán kel, aranyat lel” (ez természetesen a gazdálkodó ember mondása volt, amikor reggel korán az állatokat el kellett látnia), ma viccesen úgy érvényes, hogy „ki korán kel, álmos marad”. A kínai orvoslás elmélete szerint minden szervünk sajátos időrendet követ. Reggel 7 és 9 között a gyomrunk működik maximális teljesítménnyel, 9 és 11 között a lép, hasnyálmirigy, 11 és 13 óra között a szív, 13 és 15 óra között a vékonybél, 15 és 17 óra között a húgyhólyag, 17 és 19 óra között a vese, 19 és 21 óra között a keringés, 21 és 23 között a hármas melegítő, 23 és 1 között az epehólyag, 1 és 3 között a máj, 3 és 5 között a tüdő, 5 és 7 között a vastagbél. Ami az alvást illeti, az is egyénenként és korosztályonként változik. Van, aki 5-6 óra alatt is kipiheni magát, van, akinek ehhez 8-9 óra kell. A növekedésben lévő gyerekek, serdülők, akik manapság szellemileg túl vannak terhelve, 8-10 órát is kellene aludjanak, hogy szervezetük helyesen működjön, míg a felnőtt-társadalom nagyvonalakban megszokta a 6-7 órát. Az idős emberek a hormonrendszer működésének lelassulásával, megszűnésével általában al-vászavarokra panaszkodnak. Egyéni alvásigényünk kiderítéséhez nincs szükség sem orvosra, sem alváslaborra. Elég, ha például szabadság idején teszteljük magunkat, hány óra alvás után ébredünk fel magunktól kipihenten. Ebből megtudhatjuk a számunkra megfelelő alvásdózist, amelytől később, hétköznapjainkban sem kell megfosztanunk magunkat. Ez a mennyiség, az egész lakosságra vonatkoztatva, 5-10 óra. A szakirodalom néhány példát említ arról, hogy mennyit aludhattak a régi „nagyok”. Napóleonnak a mendemonda szerint csak napi 3 órára volt szüksége, ám azt is feljegyezték róla, hogy ezt ebéd után pótolta. Ezzel szemben Goethe és Einstein kifejezetten sokat aludtak, naponta 9 órát. Ezek alapján nyilván felmerül a kérdés, vajon előre látható nagyobb terhelés előtt aludhatunk-e előre, mintegy megelőlegezve magunknak a pihenést. A kutatók szerint ez csak részben lehetséges. Aki jól kialussza magát, sokkal jobb erőnlétben tudja ellátni a rá váró éjszakai műszakot, ám az alvás alapvetően az elhasznált energiák pótlására szolgál. Az elmulasztott alvás pótlásával is hasonló a helyzet. Ha nem túl hosszú ideig tartott, akkor van rá lehetőség, főleg a „baglyoknál”. Ők a hiányzó alvás bepótlásakor csak késő délelőtt kerülnek ki az ágyból. Sokan tesznek így a nehéz munkahetet követő hétvégén, ám ez hosszú távon nem megfelelő stratégia. A kialvatlanság bármilyen korosztálynál súlyos zavarokhoz, egészségkárosodáshoz vezet. A tünetek többfélék lehetnek. Általában rossz közérzettel, alvászavarokkal kezdődik, később, miután hosszú ideig fennáll ez az állapot, megbomlik a szervezet egyensúlya, a vegetatív idegrendszer működése is zavart szenved, távoznak a nyomelemek a szervezetből (a kalcium, magnézium stb.), rosszullét, koncentrációzavar, állandósult fáradtság jelentkezik, majd az illető feledékennyé válik, ideges, súlyosabb esetben depressziós lesz. Velejárója az emésztőrendszeri panasz, hisz emésztőtraktusunknak ősidők óta saját ritmusa van. A nyomelemek, vitaminok kiürülése maga után vonja az immunrendszer egyensúlyának zavarát, amelynek következménye a sorozatos fertőzések (visszatérő influenza), krónikus fáradtság, és komolyabb szívbetegség is előállhat. A szakemberek tanácsát betartva, érdemes éjfél előtt nyugovóra térni, mert szervezetünk a mélyalvás fázisában regenerálódik a leghatékonyabban. Ez a fázis a késő esti órákra esik, amikor a vérben megemelkedik a növekedési hormon szintje, ugyanakkor az altatásért felelős hormon szintje is akkor éri el a maximumot. A melatonin nevű hormon nemcsak az altatásért felelős, számos pozitív hatását még kutatják. Ajánlatos tehát éjfél előtt nyugovóra térni, bár megjegyzendő, hogy az éjszaka közepe alvás szempontjából nem 12-kor, hanem hajnali 3-kor van. Az átlagember számára tehát a kutatók azt ajánlják, hogy legalább 11 órakor térjen nyugovóra. A tudósok az álom fázisát REM- (Rapid Eye Movement) fázisnak nevezik. Az álmokkal külön tudomány foglalkozik, most nem térünk ki rá, ám el sem tudjuk képzelni, milyen káoszt idézne elő gondolkodásunkban és lelkivilágunkban, ha teljesen nélkülöznünk kellene az álmodást. A rossz alvás ma szinte népbetegségnek mondható, és sokan civilizációs ártalomnak tartják. Okai a mindennapi stresszes, rohanó életmódban, a zajártalomban, egyes betegségekben vagy lelki tényezőkben keresendők. Szélsőséges esetekben, mikor már semmi sem használ, ahhoz, hogy a szervezet regenerálódjon, muszáj altatóhoz folyamodni, ami hosszú távon függőséget okozhat. Vannak azonban jó természetes módszerek is, melyeket érdemes kipróbálni: hosszú séta friss levegőn, lefekvés előtt, légzőtorna, jógagyakorlatok, autogén tréning, nagyon hatásos a nyitott ablakkal való alvás (akár télen is), jó hatással vannak az illóolajok, párologtatók, füstölők, teák (a citromfű, menta, orbáncfű nyugtató, a macskagyökér, komló kifejezetten altató hatású). Nagyon fontos a teljes sötétség, ugyanis a melatonin csak fény hiányában kezd termelődni. Ugyanakkor a jól kiszellőztetett hálószoba sem elhanyagolható. Érdemes szem előtt tartani a kínai fengsuj javaslatait is. A lakberendezők, fengsujszakemberek külön hangsúlyt fektetnek a hálószobák berendezésére. Úgy kombinálják a színeket, tárgyakat, az ágy elhelyezését, az éjjelilámpákat, hogy azok együttesen a pihentető alvást szolgálják.

Bogdán Emese