A színészi testbeszéd és hatása

Elegáns, esztétikus, kézbe simuló, érdekes témát feldolgozó könyv bemutatóját tartották pénteken délután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának előcsarnokában.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Elegáns, esztétikus, kézbe simuló, érdekes témát feldolgozó könyv bemutatóját tartották pénteken délután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának előcsarnokában. A könyv szerzője B. Fülöp Erzsébet színművész, egyetemi tanár, a kötet címe: A színházi hermeneutika alapjai: a Gesztus mint hermeneutikai tett. A Birtalan Zsolt tervezte címlapon Caravaggio Szent Tamás hitetlensége című képét láthatjuk, amely bevezet a könyv témájába: „a színházi előadásban létrehozott testbeszéd mint színészi gesztus” jelentésének és a nézőre gyakorolt hatásának az értelmezésébe.

A jó hangulatú bemutató házigazdája dr. Kós Anna dékán volt, a szerzőt dr. Ungvári Zrínyi Ildikó egyetemi tanárkolléga kérdezte, s a könyvből Bogdán Zsolt színművésznek a szerzőhöz címzett levelét Bányai Kelemen Barna színművész olvasta fel. A bemutatón jelen volt Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője, a kötet ugyanis az említett kiadó gondozásában jelent meg, szerkesztője Szőcs Katalin.

A hermeneutika a megértést, az értelmezést vizsgáló tudomány, amely a Biblia, a szövegek értelmezésére alapulva jött létre. B. Fülöp Erzsébet könyvének újszerűségét az adja, hogy nem egy szöveget, hanem a létezés központi kérdéseit feszegető színészi Gesztus-tettet vizsgálja az értelmezés és a megértés szempontjából. Az elméleti fejtegetéseket tartalmazó fejezetek után a kötet harmadik, gyakorlati részében saját kutatásainak eredményeit összegzi, s arra a következtetésre jut, hogy a hermeneutikailag értelmezhető nagy hatású színészi testbeszéd (Gesztus-tett) a lassítás – állókép-lassítás folyamatából áll. Megállapításait öt konkrét példán keresztül magyarázza, bizonyítja: Bogdán Zsolt Faust-alakítása (Cristopher Marlowe Doktor Faustus tragikus históriája, Kolozsvári Magyar Állami Színház, rendező Mihai Mănuţiu), Rezes Judit szerepe (Katona József Színház ledaráltameltűntem című előadása Bodó Viktor rendezésében), Pálffy Tibor Othello-alakítása (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, rendező Bocsárdi László), Shakespeare Rómeó és Júliájának müncheni előadása Leander Haußmann rendezésében, valamint Lear király halálgesztusa a Peter Brook rendezte angol nyelvű előadásban.

Az előszóban a szerző szóvá teszi, hogy a fentiekhez hasonló elsöprő erejű, ritka színészi teljesítmények elmélyült elemzése nagyon hiányos, ezért szánta könyvét az igazi színészi tett hirdetőjének, ahogy a címlapon Szent Tamás és a próféták Jézus sebéről meggyőződve a hitről tesznek tanúságot.

Ungvári Zrínyi Ildikónak a könyv lényegét átfogó kérdéseire válaszolva a szerző elmondta, hogy vannak olyan színészek, akinek a „testszövege” szinte minden előadás során nyilvánvaló, nemcsak a fejük beszél, hanem egész testüket bekapcsolják, hogy hassanak a nézőre. Majd hozzátette: ez a játékmód színész- és rendezőfüggő, s hogy nem minden rendező nyit teret a színészi testbeszéd érvényesülésének, személy szerint ezért hálás azoknak, akik ezt lehetővé teszik. Saját pályáját illetően Bocsárdi László, Barabás Olga, Vlad Mugur rendezők nevét említette, akik a pregnáns gesztusok megjelenítésére alkalmas munkalégkört teremtettek. A továbbiakban beszélt a keleti színház határáról, a keleti módszerek, például a szemgyakorlat, a légzőgyakorlat fontosságáról, amelyeket színésztanárként azokban az osztályaiban oktat, ahol befogadókészséget talál erre.

A felvetésre, hogy mint színésztől tőle sincs távol a könyvben elemzett játékmód, B. Fülöp Erzsébet a rá jellemző humorérzékkel válaszolt: alacsony termetű vagyok, nem nagyon látszom a színpadon, s muszáj mindenféle dolgokat csinálnom, hogy észrevetessem magam. Példaként a Tavasz ébredése című darabot hozta fel, amelyet Anca Bradu rendezett, s amelyben az anya szerepét játszva élt az expresszionista testbeszéddel. Csakhogy az erőteljes mellveregetés, ami itthon megrendülést váltott ki a közönségből, Kaposváron nevetésre késztette a hallgatóságot – fokozta a jó hangulatot válaszával és a gesztus bemutatásával is a szerző.

Könyvét, s különösen annak harmadik fejezetét a szakmabelieknek ajánlotta, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik biztatták, segítették doktori dolgozatának megírásában, s ígérete szerint ezt a munkát folytatni szeretné, ahogy arra is kíváncsi, hogy ezekre a nagy hatású színészi teljesítményekre 80-100 év múlva fognak-e még emlékezni a nézők.