Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-09-03 15:00:00
*Fotók: Vásárhelyi Forgatag
Hogyan áll össze egy színházi évad, milyen szempontok alapján dől el, hogy milyen előadásokat lát majd a közönség, és hogyan zajlik a próbafolyamat? Többek között ezekről is meséltek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színészei és munkatársai a hétvégén, a Vásárhelyi Forgatag Duma terében tartott jó hangulatú közönségtalálkozón. A beszélgetésen többek között Berekméri Katalin, Kiss Bora, Varga Andrea, Bálint Örs, Ferenczi H. István, Szabó Fruzsina, Somodi Hajnal és Kiliti Krisztián osztották meg gondolataikat.
A moderátor szerepét felvállaló Szuszámi Zsuzsa érdeklődésére Berekméri Katalin, a társulat művészeti igazgatója elárulta, június végén mennek szabadságra, majd augusztus végén kezdik el a következő évadot, ilyenkor kezdődnek el a próbák. Általában hat hetet különítenek el a próbafolyamatra, készítik elő az új produkciót, eközben pedig játsszák a műsoron lévő előadásokat is. Van, hogy a rendező már előzőleg jól ismeri a társulatot, és pontosan tudja, kivel szeretne dolgozni, máskor pedig ismerkedéssel, beszélgetésekkel indul a szereposztás összeállítása.
Annak kapcsán, hogy miként dől el, hogy kik jönnek rendezni, illetve milyen előadások szerepelnek a repertoárban, Berekméri Katalin elmondta, rendezőcentrikus színházat folytatnak, ennek van itt hagyománya. A rendező személye köré épül az új projekt, majd a darabválasztást vele egyeztetik, általában a műfajt szokták meghatározni, onnan indulnak el a beszélgetések a rendezővel.
– Elsődleges szempont, hogy az adott rendezőt azért szeretnénk meghívni, azért szeretnénk vele dolgozni, mert számunkra ő a fejlődést tudja biztosítani. Ritkább az az eset, amikor a darabból indulunk ki, és ahhoz választunk rendezőt, inkább a rendező személye az, amit el szoktunk dönteni. Arra mindenképp próbálunk odafigyelni, hogy műfajilag legyen színes az évad, minél inkább eleget tudjon tenni a közönség elvárásainak – hangsúlyozta Berekméri Katalin, majd hozzátette: annak ellenére, hogy figyelnek a közönségtől érkező visszajelzésekre, lehetetlen úgy szervezni az évadot, hogy minden néző azt érezze, megtalálta a kedvére valót. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a rendelkezésre álló pénzügyi keretet sem, hiszen mindig az anyagi lehetőségek függvényében dől el, hogy milyen lesz az adott évad kínálata.
A rendezőkkel való munka kapcsán Kiss Bora arról beszélt, hogy számára a biztonságot a világos keretek jelentik, akkor tud „jól működni” egy-egy szerepben, ugyanakkor elismerte, izgalmas kihívásnak érzi az olyan szerepeket, amelyekben nincs közös pont közte és a megformált karakter között.
Varga Andrea a rendezői munkát a pedagóguséhoz hasonlította, hiszen ahogy az iskolában a pedagógus befolyással tud lenni a gyerekekre, úgy egy rendezőnek az energiájától, a hangulatától, a hozzáállásától, az ízlésétől rengeteg dolog függ, ezen múlik, hogy a csapattal, amit kapott vagy választott magának, el tud-e indulni , illetve kézben tudja-e tartani őket. Mert ha nem, mi, színészek is olyanok vagyunk, mint a gyerekek az iskolában, egyszer csak a figyelmünk elkalandozik. Úgy gondolom, a rendezőnek nagyon nehéz feladata van, hogy azt a világot, amit ő elképzel, vagy ami belőle bontakozik ki, azzal a csapattal, ami neki adatott, meg tudja valósítani – fogalmazott a színésznő, aki szerint ma már nem úgy működik a színház, mint régen, a rendezők ma már szeretnek a színészekből építkezni, a színészeknek pedig meg kell tanulniuk, hogy ne várjanak mindig kész válaszokat a rendezőtől.
A színészek arról is meséltek, hogyan kapcsolódnak ki a színház világán kívül, a nyári szabadság idején. Varga Andrea elárulta, úgy érzi, rengeteget tud adni neki a természet, ezért a a nyarait szívesen tölti vidéken, ahol mezőgazdasági munkákban segít a szüleinek, a zakuszkafőzés, a paprikasütés vagy akár a házimunka is kikapcsolja, bár néha ilyenkor is előfordul, hogy bevillan egy-egy színházi helyzet – vallotta be.
Berekméri Katalin hozzátette: míg régen, a pályája elején nyáron is folyamatosan a szerepeken járt az esze, és alig várta, hogy elkezdődjön az új évad, hogy kipróbáljon dolgokat az adott szerepben, ma már hálás, ha a nyári szünet alatt le tudja tenni a munkát, és „csendben lehet az agya”.
A 2025-2026-os, immár a 81. évad során öt új produkcióval bővül a társulat repertoárja. 2025. őszén Makszim Gorkij A nap gyermekei című előadás kerül színpadra Botos Bálint rendezésében. Ezt követően a József Attila versein alapuló, Henn János által rendezett Én nem tudok versben hazudni című produkciót mutatják be. A szilveszteri előadást ebben az évadban is Keresztes Attila rendezi; ezúttal Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát láthatja a nagyérdemű. 2026 tavaszán az Andrei Măjeri-Alexandra Felseghi Emberek és istenek címet viselő, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész és Seneca művei nyomán színpadra kerülő, transzgenerációs traumákat feldolgozó produkciót rendezi Andrei Măjeri. A 2025/2026-os évad bemutatóinak sorát Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című előadása zárja Béres Attila rendezésében.
Kölcze Kata, a színház marketingfelelőse elmondta, az idei legjelentősebb változás, hogy a színház átállt az in-time jegyvásárlási platformra, ezentúl itt lehet jegyet beszerezni, de természetesen maradt a jegypénztári jegyvásárlási lehetőség is. Az előző évadról maradt szabadbérletek még felhasználhatók idén december 23-ig, azonban el kell vinni ezeket a jegyirodába, hogy új bérletkartont nyomtassanak, a megváltozott vonalkódok miatt. A jelenlegi helyzetben a színház is arra kényszerült, hogy áremelést eszközöljön, a normál és a kedvezményes jegyárak nem módosultak, viszont a szilveszteri előadásokra és a bemutatókra szóló jegyek, valamint a bérletek ára is változott. Jó tudni, hogy akik szeptember 30-ig vásárolnak bérletet, még régi áron jutnak hozzá – ismertette a közönség számára fontos tudnivalókat a marketingfelelős.