Színház az esőben

A helyszín jelzés: főtéri színház kívánunk lenni, a szó átvitt értelmében is, nem csak fizikai valóságában – mondta Gáspárik Attila vezérigazgató szerda délelőtt, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatainak a virágóra mellett felállított sátorban tartott sajtótájékoztatóján.

Fotó: Nagy Tibor

A helyszín jelzés: főtéri színház kívánunk lenni, a szó átvitt értelmében is, nem csak fizikai valóságában – mondta Gáspárik Attila vezérigazgató szerda délelőtt, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatainak a virágóra mellett felállított sátorban tartott sajtótájékoztatóján. – Szeretnénk igazi, főtéri színházat felépíteni, a színházat újra a vásárhelyi identitás részévé tenni. Mi kölcsönkaptuk ezt az intézményt, meg kell becsülnünk. Próbálunk a közönség előtt pótvizsgázni, és a számok azt mutatják, sikerrel. '89 óta nem volt annyi nézőnk sem a magyar, sem a román tagozaton, mint az elmúlt évadban. Úgy érzem, sikerült egy olyan csapatot összeállítani, amely nagyon komolyan veszi a színház ügyét. Mi a színházi életérzést szeretnénk a nézőinknek átadni: az élő szó soha meg nem ismételhető csodáját. Azt szeretnénk, ha minden héten ünnep lenne a színházba járás, és azok is eljönnének az előadásainkra, akiket korábban nem érdekelt a színház, avagy kiábrándultak belőle. Az előadásaink feliratozottak, nálunk nincsen nyelvi akadály.

Keresztes Attila rendező, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója hozzátette: a tavalyi évad tanulságaiból táplálkozva tervezték az idei műsorkínálatot. – Olyan felhozatalt, olyan repertoárt kívántunk összeállítani, amelyben mindenki megtalálja a neki tetsző produkciókat. Nem feltétlenül a zenés, avagy a szórakoztató előadásokat keresik a nézők. Az idén az országos színházi elit egy része is nálunk alkot, Sorin Militaru két napja kezdte el az Alkésztisz próbafolyamatát (szeptember folyamán kerül sor a bemutatóra), a dramaturgja Székely Csaba. De rendez az idén Marosvásárhelyen Bocsárdi László is, a nem nagyszínpadi előadások megoszlanak a Kisterem és az Underground terem között. Előbbiben Balogh Zsolt rendező dolgozik. Az idei szilveszteri kabarénk szövegét Székely Csaba írja és Sebestyén Aba viszi színpadra. E szerző-alkotópáros bizonyított már a Bánya-darabokkal.

Az évad további újdonságokkal is szolgál, bemutatjuk például a Hogyne, drágám! című zenés tragikomédiát, Székely Csaba művét. Ő eleddig nem írt zenés darabot és Sebestyén Aba sem rendezett nagyszínpadon. Megemlékezünk Páskándi Gézáról és a 110. éve született Kemény Jánosról is. A társulat pedig egy fiatal, tehetséges színművésszel bővült: Boros Csabának hívják.

Szeptember 22-én Budapestre utazunk, a Trafó – Kortárs Művészetek Házában tartandó magyar kritikusok gálájára: a társulat három nevezést is kapott (már egy is óriási jelentőséggel bír) a Színikritikusok Díjára, mindhármat a Bányavakság kapcsán – Boros Csaba a legjobb színházi zene, Bányai Kelemen Barna a legjobb mellékszereplő, míg a szerző a legjobb dráma díjának elnyerésére esélyes – mondta a résztvevők közül Gáspárik Attila és Keresztes Attila.