Színház, decemberben

Évzáró sajtótájékoztatót tartott hétfő délelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A 2012-es esztendő utolsó ilyen jellegű színházi rendezvényén egyaránt szó esett az idén történtekről, illetve a társulat közelgő bemutatójáról.

Évzáró sajtótájékoztatót tartott hétfő délelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A 2012-es esztendő utolsó ilyen jellegű színházi rendezvényén egyaránt szó esett az idén történtekről, illetve a társulat közelgő bemutatójáról, amelyet ünnepi, szilveszteri premierként tekinthet meg december 30-án, illetve 31-én a színház közönsége.

 Gáspárik Attila vezérigazgató a társulat év közben elért eredményeire hívta fel a figyelmet, szólt a lengyelországi, illetve magyarországi, igen sikeresnek bizonyult vendégjáték-sorozatról, amelynek során évtizedek óta először lépett fel a vásárhelyi társulat a budapesti Nemzeti Színházban és elárulta: a Biletmaster nevű internetes jegyfoglalási rendszer színházbeli életbe léptetése óta igen pontosan tudják követni a nézőszámok alakulását, amelyekkel kapcsolatosan statisztikát is készítettek. Eszerint 2005-2006-ban a Tompa Miklós Társulatnak 14.000 nézője volt, 2006-2007-ben 10.000, 2007-2008-ban 12.000, 2009-2010-ben 13.000. A 2011-2012-es évadban 24.000 néző tekintette meg a társulat produkcióit, míg idén december közepéig 36.000 jegyet adtak el. A román társulat nézőszámainak emelkedése még látványosabb: tavalyelőtt mindössze 9000 nézőjük volt, idén 17.000, ami közel százszázalékos emelkedést jelent.
– Mindezek mellett nagyon nehéz évünk volt. Költségvetésünk a jövő évre nincs, nem tudjuk, mennyi pénzt kapunk, miből fogunk gazdálkodni. De gondoltunk erre, és ezért is volt az idén 11 bemutatónk: egy évet ezekkel az előadásokkal még ki tudunk húzni. Az épület feljavítási munkálatai stagnálnak, decemberben lejár az a szerződés, ami 2005-ben köttetett. Új megvalósítási tervet szeretnénk készíttetni a nagyterem felújítására, de ez még igen távlati terv – mondta Gáspárik Attila.

Az új produkcióról, a bemutatandó My Fair Lady című musicalről elsőként a társulat művészeti vezetője, Keresztes Attila szólt. – Az előadás az évad egyik legfontosabb produkciója. Egyrészt musicaltörténeti klasszikus, másrészt igen nagyszabású előadás – 30 zenészből álló zenekar kíséri a színészeket, és igen jó csapatot hívtunk Vásárhelyre: Harsányi Zsolt rendező mellett Bodor Johanna jegyzi a koreográfiát, a zenei vezető és karmester pedig Incze G. Katalin. Harsányi Zsolt elárulta, az előadás nem kíván elébe menni a műfaj szabályainak, nem lesz rendhagyó, rendbontó produkció, hiszen ha igaz színpadi viszonyrendszer, érzelmek, szituációk jellemzik, akkor a társulat tisztességesen elvégezte a munkáját. A darab az alkotó és alkotás, de mindenekelőtt férfi és nő viszonyáról szól, és mint ilyen, örök érvényű – nincs szükség erőszakos aktualizálásra.

Bodor Johanna elmondta: a színészek különböző táncstílusokban játszanak a színpadon, sokan több szerepben is feltűnnek. – Jól bírják, pedig sokat dolgozunk. A társulat ismét erején felül teljesít egy felületesen könnyűnek mondott, valójában rendkívül nehéz műfajban születő előadás próbáin, ahol a próza, a zene és a tánc egyforma fontossággal bír. Ha ezek közül valami nem stimmel, akkor döcögés lesz. Egy zenés darabot akkor lehet fantasztikusan színpadra állítani, ha közben nem dőlünk hátra a fotelben. Becsüljük meg a nézőt és magunkat ennyivel! Ez számomra a legfontosabb. Nagyon könnyű lenézni ezt a műfajt és nyomni a sznob dumát. Általában azok teszik ezt, akik sokszor csalódtak a musicalben. Én őket is meg szeretném nyerni ezzel az előadással. Incze G. Katalin szerint külön tömbök alkotják a zenés produkciókat: van énekkar, tánckar, szólistakar. A Tompa Miklós Társulat ezekkel külön-külön nem rendelkezik, így szinte mindenkinek mindent kell játszania. – Először dolgozom a vásárhelyi társulattal, de tudom, hogy sikeresen meg fogják oldani a felmerülő problémákat. Nagyon ügyesen, lelkesen, magukat felülmúlva dolgoznak.

Gáspárik Attila, illetve Keresztes Attila hozzátették: hatvan ember van a színpadon, őket öltöztetni, vetkőztetni igen nehéz. Több mint száz kosztümöt kellett készíttetni, a jelmezraktár igen lepusztult állapotban van. Együtt dolgoznak a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniával, a zenekar igen fegyelmezett, ugyanakkor nagy örömmel vesznek részt a produkcióban. Az élő zene és a DVD-felvétel összehasonlíthatatlan. – Ezt nem is szabad másként. A színházat kétszáz éve temetik, de hiába, hiszen megadja azt, amit a 4D felvétel sem képes: élő művészetet. Ekkora méretű saját produkciója a vásárhelyi színháznak még nem volt. Profit nem lesz rajta, de eléri a széle a hosszát. A cél: újra összebarátkozni a közönséggel és megmutatni azt, hogy mire vagyunk képesek.

Közönségváró gondolatként pedig elárulták: abban más ez a produkció, mint egy szokványos musical, hogy benne minden személyre szabott, a színművészek egyéni képességei szerint alakították az előadást. A zenészek is ugyanolyan előadók, mint a színészek, és itt végre nem egy halott tárgyat, egy felvételt kísérnek a színpadon lévők, hanem őket kíséri a zene: élő közeg követ egy élő közeget. Mindezekért (is) érdemes lesz megtekinteni a produkciót, amelynek nyilvános főpróbájára december 30-án, ünnepi bemutatójára december 31-én kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagytermében.