Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-02-04 14:36:28
Frissen operált lábammal mentem színházba, megnézni a My Fair Ladyt. Az előadás mindenkit elbűvölt, én is jól éreztem magam. Titokban meglestem a közönséget, pontosabban a nézők arcát... Következtettem: ennek az előadásnak mindig lesz közönsége, hála a jó rendezésnek és a fiatal színészcsapatnak! Jól énekeltek, szerepeltek. Néhányan tisztán mondták a szöveget, mások meg hadarták a szót. Mint néző igénylem az érthető beszédet. Az iskolában azt a tanárt kedveltem, aki szépen tudott tanítani. Iskolapélda számomra, és mindig eszembe jut Gocsmann Pálma tanárnőm, aki többek között a dadogó Demosztenészről beszélt, aki kavicsot tett a nyelve alá és a tengerparton sétálva gyakorolta a beszédét, hogy az tökéletes legyen.
Szívesen eljárok a templomba is, ahol a lelkipásztor jól beszél. Például a Pap Noémi evangélikus lelkész igehirdetésére. A tiszteletes asszony tisztán csengő hangon mondta el a bibliamagyarázatot, a lelkemhez szólt.
A jó hangorgánum már születéskor adatik, Isten ajándéka. Thália berkeiben nemcsak a figura, a játék, ének, tánc fontos, hanem az érthető, tisztán csengő beszéd is, amit gyakorlással meg lehet tanulni...
Szívesen emlékszem vissza azokra a színházi előadásokra, ahol olyan színészeink, mint például Tanai Bella, Kovács György, Moldován Éva, Kárp György – sorolhatnék másokat is – léptek fel. Élmény volt hallgatni őket.
Vajon miért van hiba sok esetben a beszédtechnikában?
Azért persze a My Fair Lady nagyon jó előadás. Mindenkit jó hangulatra keltett.
Gálfiné Kenedich Piroska, Mühlkdorf