Szlovénia (5.)

A Bohinji-tó és környéke

Egy kedves szlovén monda szerint, amikor Isten befejezte a világ megalkotását, rájött, hogy megfeledkezett egy kis embercsoportról, amely csendben, türelmesen várta a nagy munka végét. Midőn ezt Isten látta, nekik ajándékozta a világ legszebb helyét, melyet Isten szláv nevéből – Boh (Bog) – Bohinjnak, a szép tavat Bohinjsko jezerónak (Bohinji-tónak) nevezték el. Tökéletes alkotás lett! 

 A gleccser vájta völgyben fekvő Bohinji-tavat Bled irányából gyönyörű, szerpentines útvonalon lehet megközelíteni. Mindössze 30 kilométernyire fekszik a Bledi-tótól, délnyugati irányban, a Triglav-csúcstól délre. Körülötte számtalan vízesés, túraútvonal, extrém sport művelésére alkalmas hely, hegyi, kabinos felvonó van, ahonnan felülnézetből lehet megtekinteni a tavat.

 Szlovénia legnagyobb tava a Júliai-Alpok szívében, meredek sziklafalakkal határolva nagyvonalakban kelet–nyugat irányban terül el, igazi alpesi paradicsom, még a szép Júliai-Alpok tájai közül is kiemelkedik, körülötte számos látnivalóval, erdei, hegyi túraútvonallal, amelyeken bakanccsal – esetleg túrabottal is – jó sétálni. A tó területe 3,2 négyzetkilométer, 4100 m hosszú, 1,2 km széles, mélysége eléri a 48 métert is, kisebb részén kevesebb mint 10 m, medre hirtelen mélyül. Vizét kétharmad részben beömlő vízfolyások, egyharmad részben a tó vízszintje alatt feltörő források pótolják. A tóba ömlik Savica néven, és ki is folyik belőle Jezernica néven a Sava Bohinjka, a Száva folyó egyik fő forrásvize. Heves esőzések után a tó vízszintje akár 2–3 méterrel is megemelkedhet. Hőmérséklete nyáron 20 Celsius-fok körül van, télen gyakran befagy. A tó számos szabadidős tevékenységre alkalmas: a melegebb hónapokban úszásra, búvárkodásra, evezésre, szörfözésre, kajakozásra, kenuzásra, sétahajózásra, horgászatra, télen korcsolyázásra is. 

A nevezett kikapcsolódási lehetőségek egyikére sem volt elég időnk, közös akarattal úgy döntöttünk, hogy a tó déli partján kiépített út menti nevezetességeket látogatjuk meg, kezdve a legtávolabbival. 

 A Bohinji-tó nyugati partján fekvő Ukanc nevű településtől néhány kilométer távolságra egy magas sziklafalból ered Szlovénia leghosszabb – 78 m –, különös alakú vízesése, a Savica. A vízeséshez vezető túraút egy fizetőparkolóból indul, és a vízeséshez való eljutásért is fizetni kell (nem is keveset). Már-már lefizettük a díjat, amikor elindult egy igazi, hosszan tartó felhőszakadás. A parkőr véleményére hallgattunk, aki azt mondta, hogy ilyenkor a vízeséshez vezető 550 (!) lépcsőből álló úton villámárvíz képződhet, jobban tesszük, ha azon a napon mellőzzük a vízesés megtekintését. Megtudtuk, hogy a vízesés 836 m magasságban egy hegy meredek falából, pontosabban egy óriási karsztbarlangrendszerből tör a felszínre, kétszárú, nagy A betű alakú. A lezúduló víz a Sava Bohinjska nevű folyó egyik forrása, Savica néven. Sajnálatunkra kénytelenek voltunk innen eredménytelenül továbbállni, és folytatni utunkat a következő nevezetességekhez.

Még mindig borús, esős időben érkeztünk Ukanc falu közelében, a Bohinji-tó délnyugati csücskében szlovéniai tartózkodásunk első katonai temetőjéhez. Később még sok gyászos emlékű első világháborús temetőt látogattunk meg, hiszen ez a kis ország bővelkedik a hasonlóan szomorú emlékekben.

 Szép környezet öleli át a környékbeli véres harcokban 1915 júniusa és 1917 novembere között elesett monarchiás katonák síremlékét. A sírkert bejáratánál elhelyezett információs táblán többek között ez áll: Itt a 33. és 61. gyalogezredek Arad, Temesvár vidékéről származó magyar, román, szerb katonái találtak örök nyugalomra. A temetőkertben 285 sír található, ebből 221 kereszten szerepel az elhunyt neve és 64 alatt ismeretlenek nyugosznak. Az első világháború 2018. évi centenáriuma alkalmával a sírok új fakeresztet kaptak, a temető kápolnáját is felújították. A keresztre szegezett névtáblákról lehet leolvasni az elesett huszonéves katonák nevét, magyarok, románok, szerbek békésen pihennek egymás mellett. Vannak olyan sírok is, amelyekben két vagy akár több halottat is eltemettek, így a fejfák száma csak nagyvonalú irányadó. A legutoljára eltemetett halott sírhelye a 296-os számot viseli, de ma már csak 285 látható. Az alacsonyan szálló felhők mintha égi takarót alkotnának a katonák sírja fölött, és folyamatosan szemerkél az eső, esernyők védelmében jártunk-keltünk a sírok között.

 A harcokban elesett katonákon kívül orosz hadifoglyokat is rejt a föld, akiket a környékbeli (Jesenice-Bohinj-Trieszt) vasúti munkálatokon dolgoztattak, akaratlanul is a mai ukrajnai helyzetre gondolunk.

 A kicsiny kápolna bejáratánál tüzérségi lőszerek vannak a falba építve, ajtaján több koszorú is jelzi, hogy a hősi halottak emléke nem ment feledésbe. 

 Ukanc település közelében működik egy nagy kabinos felvonó, következő célunk, ami 1540 méter magasságba „repíti” fel túrázni vagy síelni vagy a szép tóra felülről tekinteni óhajtó turistákat. A felvonó szédületes gyorsasággal, szinte egyedülállóan meredeken repít fel az 1500 méterrel magasabban épült felső állomáshoz, de a kabin ablakán kinézve és a felső állomás rámpájáról lenézve páratlan perspektívából látható a Bohinj völgye, a tó és a környékén levő érintetlen erdők, hegyek koszorúja. Május és szeptember között jó időben a vállalkozó szellemű turisták még gyorsabban elegánsan leereszkedhetnek a másfél km magasságból siklóernyőzéssel, képzett instruktorok segítségével, úgynevezett tandemugrás keretében.

 Miután kellőképpen megcsodáltuk, és magunkba zártuk a gyönyörű látványt, a kanyargós turistaúton elindultunk a közeli Vogel-csúcs irányába. A Vogel-csúcs 1922 méter magas, a szeptemberi ködös, esős napon abban a magasságban itt-ott megcsillant a hó. Lassan sűrű köd ereszkedett le a környékre, jobbnak láttuk visszatérni a felvonóhoz és az alsó állomás parkolójában várakozó autóbuszhoz.

Továbbutazva, hamarosan a tó keleti végéhez értünk, ahol Ribcev Laz település szélén a Bohinji-tó újabb két nevezetessége tekinthető meg. Előbb a tóból kiömlő Jezernica nevű folyón átívelő nagyon régi, romantikus kőhíd mellett épült, sárga-piros-zöld festésű középkori templomot csodáltuk meg kívülről-belülről. A tó közelében levő legnagyobb, Bohinj nevű település szimbóluma a Bohinji-tó, a híddal és a Szent János-templommal.

 A Keresztelő Szent János tiszteletére épült templom története a 11–12. századig nyúlik vissza. Valójában a templomhajó nagy része román kori, a másik része egyértelműen gótikus alkotás, amelyet a 15. században kapott, majd még később a barokk tornyát. Nagyságrendben a templom nem hasonlítható a nagy gótikus katedrálisokhoz, de kicsinysége ellenére Szlovénia egyik legszebb temploma.

 Az egész épületet középkori fal veszi körül. Déli oldalán – kívülről – láthatjuk Szent Kristóf, az utazók patrónusa nagy alakú falfestményét, vállán a kisded Jézussal. Ugyanezen a falrészen láthatók még több különböző rétegekben festett freskómaradványok.

 A templom igen jó állapotban fennmaradt, az épület belsejét szinte teljesen beborító freskói is különböző korokból származnak, nagyon különösek, szokatlanok. 

 A szentély falképei a 15. század elején készültek (1430 körül), a diadalív alsó festményei a 16. század elején. Alulról felfelé angyalok sora látható, némelyik egészen ijesztő, vámpírszerű fogakkal. Középen szentek figurái vannak, különös tárgyakkal a kezükben, feljebb az apostolok alakjai láthatók. Több alakon is az akkoriban igen gyakori golyvát is megfestették az alkotók. 

 A hajót a szentélytől elválasztó diadalíven Keresztelő Szent János lefejezését illusztrálta az egykori művész már-már a napjainkban alkotó modern festők ultranaturális stílusában. Az egyik falrészen a különböző bibliai jelenetekben láthatjuk Káint és Ábelt, Káin vállán egy világszerte ritka szimbólummal, nevezetesen egy fehér ördöggel. Nem messze látható a sárkányölő Szent György is.

 A jobb oldali mellékoltárban található festett, fából faragott, 14. századból származó fej Keresztelő Szent János levágott fejét ábrázolja, a festményekhez hasonló, szinte ijesztő stílusban. 

 A templom szomszédságában, a Bohinji-tóból kifolyó Jezernicán átívelő kőhíd közelében, a tó partján látható egy mitikus, a Zlatorog (Aranyszarv) nevű kecskebakot ábrázoló szobor. A helyet szinte minden turista meglátogatja, hiszen a szobor mellett készült fénykép bizonyítja számukra, hogy jártak a szép Bohinji-tónál. Az Aranyszarv fehér szőrű kecskebak – esetleg zerge – hírneve szinte vetekedik a Keresztelő Szent János-templom hírnevével, legendáját számos szlovén író feldolgozta, prózában és versben is.

Röviden: a Zlatorog-legenda egyik változata szerint a Bohinji-tó partján, a magas hegyek között élt egy fehér szőrű kecskebak, amelynek kifolyó vérétől mindent gyógyító virág terem, és a szarva a völgy vagy a hegy titkos kincsesládájának a kulcsa. Egy vadász azért, hogy megszerezze a hegy elrejtett kincseit, és gazdag ajándékot vigyen szerelmének, meglőtte a kecskebakot, de ennek vérétől helyben gyógyító virág termett, amiből a kecskebak evett, meggyógyult, és a vadászt lelökte a szikláról, aki szörnyethalt. 

 A 19. században több neves szlovén író és költő által feldolgozott, Ausztriában és Olaszországban is ismeretes legenda tartalma a feljebb leírttal megegyező, de vannak kisebb-nagyobb eltérések is, a turistának viszont szép emlék a szobor társasága. 

 A Bohinji-tóból kifolyó Jezernica néhány száz méter után egyesül a Mostnica-patakkal és együtt alkotják a Sava Bohinjska (Bohinji – Száva) nevű folyót, amely egyáltalán nem olyan csendes, mint a tó, amelyikből kifolyik, sőt igencsak háborgó. Kanyonok és hegyek, kisebb-nagyobb szikladarabok között rohan alá, kiválóan alkalmas raftingra (vadevezés). Szeptember közepén mi már nem láttunk raftingozókat, bár – elméletileg – májustól szeptember végéig hódolhatnak neki a rafting kedvelői a folyó felső és alsó szakaszán egyaránt.

 A Bohinji-Száva és a Sava Dolinka két fő alkotója Szlovéniában a 940 km hosszú, több országot is érintő Száva folyamnak. A két mellékfolyó mentén utazva érünk vissza szállodánkhoz vacsora idején, eltelve szép élményekkel.