Szolgáltatói szemlélettel nem lehet repülőteret fejleszteni

Az utóbbi néhány megyei közgyűlésen a repülőtér ügyeiről elhangzott heves viták újságírói szemszögből igen izgalmasak voltak, ám ennél nyilván sokkal bonyolultabb a helyzet.

Fotó: Antalfi Imola

Az utóbbi néhány megyei közgyűlésen a repülőtér ügyeiről elhangzott heves viták újságírói szemszögből igen izgalmasak voltak, ám ennél nyilván sokkal bonyolultabb a helyzet: sokmilliós költségvetésű, megyei tanácsi alárendeltségű közintézmény súlyos gondjait vetítették ki a Transilvania röptér menedzsmentjét ért vádak – bár a számvevőszéki vizsgálat semmiféle rendellenességet nem talált a pénzügyekben. Féléves huzavona után sikerült érvényesíteni a törvényt és új igazgatótanácsot kinevezni a repülőtér élére, ennek elnöke Mihail Poruţiu volt megyei tanácsos lett, Ştefan Runcan igazgató viszont megmaradt állásában. Az igazgatótanács új vezetőjével a főbb megoldásra váró gondokról beszélgettünk.

– Ön június 1-jétől tölti be az igazgatótanácsi elnöki tisztséget, miután sikeresen pályázott az állásra. Hivatala átvétele után melyek az első benyomásai, „mit talált a helyszínen”?

– Első nap, amikor bejöttem dolgozni, Ştefan Runcan igazgató pihenőszabadságra távozott, míg a repülőtér jogásza betegszabadságra ment. Mit mondhatnék, úgy általában nem volt túlságosan meleg fogadtatásban részem. Az első napok után sajnos azt kellett megállapítanom, hogy az adminisztratív folyamatok és ezek tervezése nem működik jól, a dokumentumok körforgása nem megfelelő, hibás a tevékenységek folyamatainak, a költségvetésnek a tervezése, nagy gondok vannak a menedzseri szemlélettel, aminek az egész repülőtérre nézve súlyos következményei vannak. Szükségesnek tartom a repülőtér, az itteni tevékenység gyökeres átalakítását, „megreformálását”.

– Mire irányulna az átszervezés?

– Több igazgatósága van a repülőtérnek: az infrastruktúra (kifutópálya, jelzőrendszer, utasváró stb.) karbantartásával foglalkozó műszaki igazgatóság, az utasok számára nyújtott szolgáltatásokat, a biztonsági szolgálatot, a repülőgépeket irányító operatív igazgatóság, az utasok ellátásával foglalkozó kereskedelmi igazgatóság és az adminisztratív igazgatóság, ami a gazdasági, könyvelési, információs tevékenységeket hangolja össze. Utóbbinál vannak a legnagyobb gondok, és ezt kell elsősorban átszervezni, optimizálni. Ez a repülőtér eddig egy infrastruktúra-szolgáltatói mentalitással működött, a militarizált struktúrákra jellemző szemléletmód alapján vezették, anélkül, hogy különösebb gazdasági megfontolások érvényesültek volna. Úgy gondolták, hogy van egy kifutópálya, amit rendben kell tartani, használni kell és a repülőgépek rendelkezésére bocsátani, és valaki ezért pénzt kell adjon. A modern repülőtérmenedzsment-szemlélet szerint a repülőtéri jövedelemnek legkevesebb 50%-a kereskedelmi tevékenységből kell származzon. A probléma az, hogy jelenleg nagyon alacsony repülőtéri illetékeink vannak, és véleményem szerint az sem helyes, ahogyan a Wizz Air légitársasággal megkötötték a szerződést. Sajnos ezt a szerződést örököltük, és komoly emberekként tiszteletben kell tartanunk a vállaltakat, ami azt jelenti, hogy továbbra is ugyanezeket – a más repülőterekhez képest igen alacsony – tarifákat alkalmazzuk. De ez volt a vízió és stratégia annak idején. A Wizz Airrel megkötött szerződés nagyon fontos a Transilvania repülőtér számára, mint ahogy azok az útirányok is, ahova a légitársaság gépei repülnek. Azonban fontosnak tartom, hogy az elkövetkező években az a menedzsmentszemlélet érvényesüljön, amely szerint ennek a szubvenciófajtának el kell tűnnie, mint ahogyan ezt az Európai Bizottság is elvárja.

– Lokodi Edit volt tanácselnök többször is bírálta az utasváró csarnok nem megfelelő kihasználását, a különféle szolgáltatások hiányát. Önnek mi a véleménye?

– Van egy abszolút működésképtelen, agyonzsúfolt utasvárónk. Rosszul kigondolt, megtervezett, megépített épület. Annak idején nem volt egy egységes vízió, darabonként, falanként, részenként építették. Minden rossz minőségű, olcsó építőanyagokkal épült, sebtében. Vannak helyiségek, ahol déli 12 órakor villanyt kell gyújtani, az utaskörforgás nyakatekert, kusza, hiányoznak a kereskedelmi egységek stb.

– Hogy állnak a pénzügyekkel, hiszen a tanács nemrég felfüggesztette a repülőtéri illetékeket, ezek újratárgyalására pedig már hetek óta készül a röptér vezetése. Mi a helyzet a szerződésekkel, stratégiával?

– A gazdasági problémák a legsúlyosabbak. A díjszabások módosításával párhuzamosan tárgyalni kell a költségvetés kiegészítéséről is. Paradox helyzet áll fenn: számláink tele vannak pénzzel, de nem tudjuk elkölteni, mert nincs rá jóváhagyás, ugyanis a repülőtér költségvetését a megyei közgyűlés korlátozásokkal fogadta el. E korlátozások célja az volt, hogy a röptér volt vezetősége pontosításokkal, magyarázatokkal jöjjön, de ezt nem tette meg. Most mindent sürgősségi eljárással mi kell megtegyünk. A májusi költségvetést elemezve kiderült, hogy van pénz, de még sincs. Az is kiderült, hogy a régi vezetőség áprilistól nem számlázott a légitársaságoknak, szolgáltatóknak, mert a tanács felfüggesztette a díjszabásokat. Április-májusra például a Wizz Air nem kapott számlákat és nem fizetett. Az új költségvetés-javaslatunkat jóvá kell hagynia az igazgatótanácsnak és a megyei tanácsnak is, erre rendkívüli tanácsülést kellene mihamarabb összehívni. Problémák vannak a helyiségekkel való gazdálkodással, és elsőként itt lehet javítani a helyzeten, szeretnénk, hogy valahogy kinézzen az utasváró, az épületegyüttes. A műszaki géppark elavult, naponta elromlik valami, állandóan javításra szorulnak a berendezések, toldozzuk-foldozzuk őket, hiszen nincsenek szerződések a szervizelésükre, nincsenek időszakosan ellenőrizve, karbantartva. A nemzetközinek titulált, minőségügyi tanúsítványok halmazával kitüntetett repülőtéren nem lehet találni egy működőképes kaszagépet, hogy a szabályoknak megfelelően a kifutópálya körüli 80-90 hektárnyi zöld területet rendben tartsuk. Más: húsz nap után sem jutottam még el oda, hogy kézbe vegyem a nemzetközi partneri szerződéseket. Ezek az igazgató íróasztalában vannak elzárva, akiről nem lehet tudni, hogy jön vagy megy szabadságra, hol ezt üzeni, hol azt, nem lehet elérni telefonon, egy talány ez az ember… A kifutópálya és a repülőtér fejlesztését célzó 40 millió eurós uniós pályázatot sem láttam még, valahova el van zárva. Elrendeltem Runcan és a három hete táppénzen levő jogász (aki helyett a megyei tanács biztosítja egy jogász szolgáltatásait napi 4 órában) íróasztalának a felnyitását és leltározását, ezt egy speciális bizottság teszi meg.

– Folyamatosan az a vád érte Ştefan Runcant a közgyűléseken, hogy nem növelte megfelelően az utaslétszámot, ami prioritás. Ön mit tesz ennek érdekében?

– Nem ezt a problémát tartom jelenleg a legsúlyosabbnak. Közelebbről a díjszabások ügyét kell megoldani, hiszen a jóváhagyott tarifák nem egységesek, csak a Wizz Airnek voltak kedvező árai. Mivel a röptereknek nem szabad differenciált tarifákat megállapítaniuk, ezeket egységesíteni kell, a Wizz Air díjszabásait fogjuk alkalmazni minden légitársaság esetében. A Szállítási Minisztérium tavaly szeptemberben elrendelte, hogy a díjszabásoknak bizonyos formája, „képlete” kell legyen, le kell bontani ezeket szolgáltatásonként (leszállási, világítási, tranzit- stb. illetékek). Jelenleg ezen is dolgozunk, valamint egy olyan kedvezményrendszeren, amit fel tudunk ajánlani a légitársaságoknak, hogy idevonzzuk őket.

– Hogyan fog együttműködni a megyei tanács új vezetőjével, a szociálliberális Ciprian Dobre elnökkel, a testülettel, hiszen ön demokrata párti képviselő volt az elmúlt években?

– Szerződésem van a megyei tanáccsal, a mindenkori tanácselnökkel. Tenni fogom a dolgom, függetlenül a tanács összetételétől, az elnök politikai hovatartozásától. Felelős vagyok az utasok biztonságát, a röptér jó működtetését, stratégiák és fejlesztési tervek kidolgozását illetően. Mindent megteszek, hogy teljesítsem a szerződésbeli kötelességeimet. Három hónapon belül a megyei tanács elé kell terjesszük az organogramot és szerkezeti felépítést, ekkor derül ki, hogy az alkalmazottak közül ki marad, ki megy, az igazgatótanács döntése annak függvénye, hogy ki hogyan végezte és végzi a feladatát. Célunk megerősíteni a marketing- és kereskedelmi tevékenységünket, hogy ajánlatainkat piacra dobjuk, ismertté tegyük a repülőteret.