Március 15-én, pénteken egy suceavai üzletembernek sikerült megmozgatnia az országot. Pontosabban a 15-ös szám jegyében 15-én 15 percre leállítania sok útszakaszon a forgalmat, hivatalokban, üzletláncokban a tevékenységet. A szóban forgó 15 perc alatt avatta fel nagyszámú érdeklődő jelenlétében az első méternyi autósztrádát Moldvában, a Suceavától néhány kilométernyire levő magánterületén. Az útépítéssel, ami külföldön nevetségessé tette Romániát, azt akarta bizonyítani, hogy lehetséges az, amit a rendszerváltás óta a különböző kormányok csiga módra eltaknyoltak. Ennek következménye, hogy az országot átszelő gyorsforgalmi utak teljes hosszúságukat tekintve meddő tervek maradtak, és a rosszul elvégzett munka miatt frissen elkészült egyes szakaszokat már a felavatás után „főjavítani” kellett.
Szeretjük, nem szeretjük őket, az autópályák az üzleti élet, a hazai cégek fejlődésének, külföldi vállalkozók megtelepedésének, a turizmus fellendülésének, az ország, és ezen belül Erdély jobb életszínvonalának, a munkahelyteremtésnek az alapfeltételeit jelentik. Érdekes módon a volt szocialista országok többségének sikerült ezt a lépést megtennie, és ma szinte ugyanannyi időbe telik Marosvásárhelytől a román–magyar határig eljutni, mint onnan a jól kiépített autópályákon a több száz kilométernyire levő Krakkóig például. Ez a gondja a suceavai üzletembernek is, aki ügyvédi praxisát az országot átfogó gyorséttermi lánc kialakításával cserélte fel, és 15 év alatt 500.000 kilométert kellett megtennie a romániai utakon, amelyek mai formájukban évi kétezer halálos áldozatot követelnek.
Románia a látszatmegoldások, a csiki-csuki játékok, a félrevezetések módszerével folyton bakot lőtt. A Nagyvárad–Brassó észak-erdélyi autópálya megépítésére az egyesült államokbeli Bechtel céggel a NATO-tagság elnyerése érdekében kötött szerződést, majd éveken át folyó panaszáradat következett a munkálatok költségei miatt, ami egy idő után azért emelkedett a megalkudott összeg háromszorosára, mert az egymást követő kormányok nem fizettek idejében, és a büntetőkamatok folyton emelték az összeget. Részben ez volt az oka – a sok egyéb hanyagság mellett –, hogy a leszerződött 415 kilométernyi útból alig több mint félszáz kilométernyi készült el, a magyar határtól kezdődő, félkész állapotban maradt 52 kilométernyi szakasz pedig idővel annyira tönkrement, hogy ma mindent elölről kell kezdeni. A Ponta-kormány kitörő optimizmussal bontotta fel (ígéretei ellenére) a szerződést az építővel. Csakhogy időközben kiderült, hogy a Moldvából az országhatár közeléig kiépített magyar autópályához való csatlakozásig Erdélyen át vezet az út, így a pénteki tiltakozást kezdeményező moldvai üzletembernek, aki immár külföldre is szeretne terjeszkedni, sikerült felrázni régiójának és az országnak a lakóit, kormánypárti és nem kormánypárti önkormányzatait. A tiltakozás „szellője” Marosvásárhelyig egy kezdeményezés formájában ért el. Bár a tiltakozásnak a forgalom 15 percnyi megbénítása lett volna a célja, az engedélyt a virágóra környékére azzal a feltétellel kapták meg, hogy nem zavarják meg a közrendet. Emiatt azt a tíz autóvezetőt, akik egy negyedórára csatlakozni szeretett volna az országos megmozduláshoz, a rendőrség előállította. A pénteki eseményre a szociáldemokraták is felébredtek, és Răzvan Cuc közlekedésügyi miniszter pénteken 12.30-kor részt vett a Bákó várost kikerülő körgyűrű építési munkálatainak a rajtján, ami állítólag „szerves része lesz a moldvai sztrádának, és ezáltal a 9-es páneurópai folyosónak” – kakukkolták világgá a nagyobbik kormánypárt Facebook-oldaláról.
