2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tanítót vagy tanintézetet?

Pár hét múlva elkezdődik az ősszel előkészítő osztályossá váló gyermekek beiskolázása. Tanítónőt vagy tanintézetet, esetleg osztálytársakat választ ilyenkor a család? – az első csengőszót már átélt szülőket, illetve egy olyan édesanyát is megkérdeztünk erről, aki idén fogja megtapasztalni, milyen változásokat hoz az a nagybetűs szeptemberi délelőtt. 

Elsőként Gyopit, egy többgyermekes édesanyát szólítottunk meg suliválasztás ügyben. 

– Ez a téma legelőször 2017-ben merült fel a családunkban, amikor a nagyobbik lányunk a 6. életévéhez közeledett. Nem is hittem volna, hogy ekkora fejtörést fog okozni ez nekünk, szülőknek. Azt hiszem, három évtizeddel ezelőtt, amikor mi kezdtük az elemi osztályt, a szüleink feleennyit vacilláltak. Az első kérdés a mi esetünkben az volt, hogy indokolt-e 6 éves kor előtt megkezdeni az iskolát. Iskolapszichológus, óvónők és kortárs szülők véleményét is kikértük, nem utolsósorban próbáltuk felmérni a gyermekünket, hogy kiderüljön, ott tart-e már értelmileg és érzelmileg, hogy beüljön az iskolapadba. Erről talán nehezebben döntöttünk, mint az intézményről, ahova írassuk. Az iskola kiválasztása előtt kikértük olyan ismerős pedagógus véleményét, akinek megbízunk az ítélőképességében, illetve szóba álltunk olyan szülőkkel, akiknek a gyerekei az adott tanító egykori diákjai voltak. Ez talán az egyik legjobb referencia a pedagógusról. Másrészt abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanítóképzőt végeztem, így több tanítót már tizenéve ismerek, mert épp iskolatársam volt, vagy szakmai gyakorlatot végeztem az osztályában. Az iratkozás előtt két iskola nyílt napjára látogattunk el a férjemmel és az iskolába készülő lányunkkal. Ez a bekukkantó, vagy szülői értekezlethez is hasonló alkalom volt a döntő, hiszen ezt követően kaptunk konkrét információkat az adott pedagógus módszereiről, elképzeléséről, stílusáról, az iskolai környezetről, a leendő osztálytársakról. Fontos, hogy összhang legyen a pedagógus és a diák között, de nem elhanyagolandó az sem, hogy a szülő is egyetértsen azokkal az elvekkel, amelyet a tanító képvisel, és elfogadja azokat. Nekünk hosszú távon kellett gondolkodni, szem előtt tartva, hogy lehetőleg egy iskolába járjanak majd a gyerekek. Nyilván, ha bármelyiküknél egy különlegesebb képességet, tehetséget felfedeznénk, akkor a művészeti vagy a sportiskola felé irányítanánk őket, egyébként a hagyományos körzetit (azaz inkább a közelit) választjuk. Másrészt arra is figyelünk, hogy az elemi osztály befejezése után milyen lesz az 5-8. osztály az adott iskolában (pedagógusok felkészültsége, alaptantárgyak oktatása, színvonal), hiszen nem feltétlenül tennénk ki az osztály- vagy iskolaváltásnak a gyermeket öt év után. Mindezek után úgy vélem, jó döntést hoztunk három évvel ezelőtt, amikor a marosvásárhelyi Dr. Bernády György iskolát választottuk, és ezzel megadtuk az irányt gyermekeinknek. 

C mint cimborák

Annamária kisfia tavalyelőtt kezdte az iskolát. Készségesen mesélt arról, mi motiválta a tanintézet kiválasztásában.

– A mi utcánk, a Páring, a volt 2-es (most Bernády) iskolához tartozik, gyerekként a férjem is oda járt. Így könnyű volt választani, hiszen öt percre lakunk a sulitól, és csak egy helyen kell átkelni az utcán, éppen az iskola előtt. A tancit nem mi választottuk, hanem a fiacskám legjobb barátjának az anyukája. Úgy gondoltuk, ha együtt lesznek, könnyebb lesz megszokni az új élethelyzetet, ezért mi is a C (Cimborák) osztályba iratkoztunk. Számomra az is nagy segítség, hogy van délutáni foglalkozás, így amíg dolgozom, biztonságban tudom a gyereket. Amit hiányolok, hogy nincs egy játszótér, egy kis zöldövezet az iskola udvarán. Amúgy maga a dr. Bernády György név is nagyon jól hangzik, jó érzéssel tölt el. A legfontosabb szempontjaink tehát azok voltak, hogy legyen közel hozzánk az iskola, a fiam egy osztályban legyen a legjobb barátaival, és természetesen anyanyelven tanulhasson. Most már első osztályosok „vagyunk”, és az elmúlt másfél év igazolta, hogy jól választottunk.

Andrea kislánya első osztályos. Az iskolaválasztásban náluk két tényező játszott főszerepet. 

– Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy hozzánk és a nagyszülőkhöz is közel legyen a tanintézet, mivel a lányomat a nagymamája veszi ki délben az iskolából. Emellett az is sokat számított, hogy jó tanító nénihez kerüljön. Ennek érdekében az iskolakezdés előtt több helyen érdeklődtünk, és a pozitív visszajelzések alapján döntöttünk. Nekünk bevált az iskola is és a tanító néni is.

A befogadó közösség igénye

Alpár egyedül – pontosabban nagyszülői, rokoni és baráti segítséggel – neveli a lányát, aki több éve iskolás. Tanintézet-választásukat így összegezte: 

– Két fő szempontot tartottam szem előtt: legyen színvonalas az oktatás, illetve befogadó osztály- és szülői közösséget találjak. Egyáltalán nem volt mindegy, hogy félárva gyerekem milyen közösségi hangulatban tölti el napjai nagy részét. Már az óvoda nagycsoportjában tudakozódtunk más szülőktől, hogy melyik iskolában milyenek a körülmények, és próbáltuk kideríteni, hány ismerősünk jár oda. Mégis első körben arra gondoltunk a gyerekkel, hogy oda iratkozunk, ahova a napközis társainak a többsége megy. Legelőször a Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumban érdeklődtünk, ahol végül mégsem indulhatott abban az évben osztály. A határidő napján iratkoztunk be a Művészeti Líceumba, ahol felvételizni is kellett. A mai napig hálás vagyok, hogy a lányom átmenő minősítést ért el. Ehhez hozzájárult az is, hogy egy évvel korábban egy délutáni hangszeres csoportba járattam. Tehát a helyzet adott volt, és utólag kiderült, hogy érdemes volt egészen új gyerekek közé kerülni, akiknek a szülei is megértő, társaságkedvelő emberek. 

„Nem mindig az a jó, amit eltervezünk”

Melinda mindkét lánya a Dacia iskolába jár. A nagyobbik nyolcadikos, a kicsi idén kezdte az előkészítőt.

– Iskolaválasztáskor két szempontot tartottam a legfontosabbnak: a pedagógus személyét – milyen munkát végez év közben, bevállal-e iskolán kívüli tevékenységeket, elviszi-e a diákjait könyvtárba, kirándulni –, illetve azt, hogy a tanintézet mennyire van közel az otthonunkhoz. A nagyobbik lányomnál tulajdonképpen a második szempont volt a döntő. Mivel annál a tanítónőnél, akihez iratni szerettem volna, túljelentkezés volt, a másik pedagógushoz került, aki tökéletesen bevált a lányomnak. A kisebbik gyermekem osztályában nagyon sokan vannak, de az ő tanító nénije neki így is teljes mértékben megfelel. Ebből arra következtettem, hogy nem mindig az a jó a gyereknek, amit mi, szülők eltervezünk. Ha másként alakulnak a dolgok, számára az lesz a tökéletes választás. 

Miért a Waldorf?

Noéminek mindkét gyermeke Waldorf-osztályba jár. Választásában több szempont is közrejátszott:

– A lányom és a kisfiam is Waldorf-óvodába járt, így részben adott volt a helyzet. Másrészt a férjem egyetemi oktatóként jól ismeri a különböző iskolai és oktatási rendszereket, és ő is úgy vélte, hogy ez a legjobb választás. A végső döntés meghozatalában a másik szempont a tanító néni volt, akiről sok helyről, waldorfos berkekeken kívülről is csak jót hallottam. Ha ezt a két fő szempontot rangsorolni kellene, úgy gondolom, mégis a pedagógus személye nyomott többet a latban. Egy további érv a Waldorf mellett az volt, hogy látom, nagyon sokan már első osztálytól kínlódnak az iskolában. Én ezt el akartam kerülni, nem akartam, hogy a délutánjaink a tanulásra menjenek rá. Nem arról van szó, hogy meg szeretném kímélni a gyerekeimet a tanulástól, de úgy gondolom, nem mindegy, milyen ritmusban és milyen módszerekkel sajátítják el az új ismereteket. A Waldorf be tudja várni az egyéni érési folyamatokat, és elsősorban az emberrel, illetve gyerekkel, és nem a tananyaggal dolgozik. Öt év távlatából állíthatom, hogy ez az oktatási forma tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. A gyerekeink szeretnek iskolába járni, az alapokat zökenőmentesen megtanulták, illetve még csiszolják. A tananyag mellett megtanultak egymásra figyelni, csapatban dolgozni. Nagyszerű barátságok alakultak ki, egyszóval jó kis közösségbe cseppentek, és meleg, befogadó környezetben a tanulás is jobban megy.

Több lehetőség közül 

Réka kislánya idén ősszel kezdi az előkészítő osztályt. Családjukban több lehetőség is megfogalmazódott.

– Nekünk fontos, hogy közel legyen hozzánk, illetve a nagyszülőkhöz az iskola, mert akkor délben a lányom után tudnak menni. De ennél is lényegesebb a tanító néni személye, illetve az, hogy melyik tanintézet felelne meg a leginkább a délutáni program szempontjából is. Azt semmiképpen nem szeretném, hogy az első két évben a lányom ne tudjon játszani és lepihenni suli után, mert még igényli a délutáni alvást. Ma megyek nyílt napra a lakásunk közelében levő iskolához, és mivel a nagyszülők lakhelyéhez közel eső másik, kövesdombi tanintézetben a betekintős délelőtt már lezajlott, szeretnék az ottani pedagógus egyik órájára is bekérezkedni. Jövő héten a Református Kollégiumban zajló nyílt napra is benézünk, és utána döntünk.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató