Táncosok birodalma

A sporttánc elbűvöl, elvarázsol, kiröpít a monotóniából és szórakoztat. A táncparketten csodálatos ruhákban, a zene ritmusára perdülve-fordulva a párok kecses, elegáns mozdulatokkal, kiforrott koreográfiára suhanva, mosolyogva gyönyörködtetik a nézőt. A marosvásárhelyi DanceArt Sportklub táncosai ott vannak az élvonalban, közöttük világ- és országos bajnokokkal, akik mellett ígéretes tehetségek, gyerekek, hobbitáncosok is felsorakoznak, s akik szintén a tökéletességre törekednek. Edzőik a Somodi házaspár, Márton és Katalin, akik bajnokokkal és gyerekekkel ugyanolyan odaadással és szeretettel foglalkoznak a siker és a sikerélmény érdekében. 

 

A klub büszkeségei: Paul és Cristina, világ- és országos bajnokok 

A déli órában érkeztem a DanceArt Sportklubhoz. Üresek voltak a tánctermek, pontosabban egy fiú és egy lány edzett. Fel sem tűnt, hogy éppen a világbajnokok, Paul Moldovan és Cristina Tătar, hiszen többórás kemény edzés után, edzőruhában egészen másak, mint a plakátokon csillogó táncosruhában vagy a versenyek reflektorfényében. Edzőik éppen repülőjegyet foglaltak nekik, hiszen másnap a helsinki Grand Slamre utaztak. 

Nemrég Jászvásáron zajlott az országos sporttáncbajnokság, ahol a marosvásárhelyi DanceArt Klub újból nagyon szép eredményeket ért el. Ennek kapcsán kérdeztük Somodi Mártont és Somodi Katalint, a klub lelkes vezetőit és edzőit.

– A klub legértékesebb eredménye ezen az országos bajnokságon Paul Moldovan és Cristina Tătar győzelme, akik latin táncban felnőtt kategóriában országos bajnokok lettek. Nem először! Tizennegyedszer sem tudták legyőzni őket – mondta Somodi Márton.

– Ilyen volt-e még a sporttánc hazai történetében? 

– Egyről tudok, a marosvásárhelyi Rareş Cojoc tizenötször volt román bajnok, és a régeni Gliga Mirona. Ők már harminc év fölött vannak. Azonban előttünk a jövő, mert a mi bajnokaink 22, illetve 23 évesek. 

A Paul Moldovan–Cristina Tătar páros háromszoros világbajnok. Az első címet 2012-ben Kínában, Pekingben nyerték el, akkor 18 évesek voltak. Románia számára ez volt az első világbajnoki cím. Rá egy évre Spanyolországban ismét világbajnokságot nyertünk, s egy év múlva újra. Ugyancsak Spanyolországban. 

– Akkor állíthatjuk, hogy Marosvásárhely előkelő helyen áll a sporttánc tekintetében.

– Nagyon jó helyen állunk. Mi vagyunk, akik első alkalommal nyertünk világbajnoki címet, és most már három világbajnoki címet tudhatunk a magunkénak.

 

18 éves a DanceArt 

– Mikor kezdtek edzőként dolgozni?

– 1996-ban kezdtünk tanítani. Mi is táncosok voltunk, párok is. 1999-ben alapítottuk meg a saját klubunkat, a DanceArt Sportklubot. Táncosként Szőke Istvánnal kezdtük az ifjúsági házban, az Apolló Sporttáncklubnál. Örömünkre a klubunk áprilisban lesz 18 éves.

– „Felnőttkorba” lépnek, sok szép eredménnyel. Hányan táncolnak jelenleg a klubban?

– Körülbelül 40 párunk van, ebből 35 pár rendszeresen jár versenyezni, minden korosztályban, minden szinten. Paul és Cristina a helsinki verseny után a 12. helyre lépett elő a világranglistán, ilyen előkelő helyen nem volt még romániai pár. Fodor Norbert-Csanád és Vaszi Réka Magyarországon a közelmúltban magyar színekben versenyeztek, standard táncokban ezüstérmesek lettek. Eddig román színekben versenyeztek közel húsz évig, de az esélyek miatt úgy döntöttünk, hogy a magyar bajnokságra neveznek be, mert itthon – méltatlanul – csak ötödik-hetedik helyezettek lettek. Magyarországon tavaly negyedikek, idén másodikok lettek. Olyan párokat vertek meg, akiket esélyesebbnek tartottak, mint őket. Elsők lettek a tavalyi első helyezettek. 

– Előfordul, hogy részrehajlók a bírók?

– A sporttánc nem olyan, mint a foci, hogy ha összejön, megverem a Barcelonát is. Aki jó, az hosszú távon úgyis bebizonyítja, hogy jó, a legjobb. Viszont ha a párok színvonala közel áll, akkor lehetnek részrehajlások. Rövid távon. Csanádék előbb-utóbb bebizonyítják, hogy ők a legjobbak. 

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen eredményeket érjen el? 

– Ez relatív. Mindenképpen sokat kell gyakorolni. Dolgozni kell nap mint nap ahhoz, hogy valaki eredményeket érjen el. Paul például 15 éve mindennap gyakorol, naponta 3-4, 5-6 vagy 9-10 órát, mikor mennyire van szükség. 18 éves korukig mindennap minimum 3 órát edzettek velünk, most már magukra is gyakorolnak. Azonban a legfontosabb felkészülési periódusban most is velünk edzenek. Paul nagyon rövid idő alatt bekerült a román topba, tízévesen harmadik lett, rá egy évre második, aztán 12 évesen román bajnok. Most is van egy jászvásári párunk, ide járnak edzeni, 10 éves a fiú, 9 éves a lány, már négy bajnoki címük van. Tehát van akinek hosszabb időbe telik, hogy eredményt érjen el, és van aki már gyerekként befut. Hozzáállás kérdése.

– Amikor meglát egy gyereket, a mozgásáról megmondja-e, hogy ebből táncos lesz? 

– Alkatra, mozgásra megmondható, de nem csak ez számít. Az adottság fontos, de a hozzáállás a legfontosabb a táncos és a szülők részéről. A tehetség egyáltalán nem elég, kitartás, szorgalom kell. Nagyon sok tehetséges gyermek van, de nagyon kevésből lesz bajnok. Azok jutnak az élre, akik komolyan veszik, és erre összpontosítanak.

 

Az edző munkája mellett a szülő hozzáállása is fontos

– Gondolom, a szülői támogatás is sokat számít, hiszen nem olcsó sportágról van szó. 

– Egyetlen élsport sem olcsó. A szülői támogatás elengedhetetlen. Nagyon fontos, hogy a szülő morálisan mit tesz a háttérben. Vannak olyan szülők, akik anyagilag támogatják a gyermeküket, de morálisan nem állnak kellőképpen melléje. Sok tényező szükséges ahhoz, hogy eredményt érjünk el. 

– A versenyek költségeit, a kiszállást, a szállást ki állja? 

– Kilencven százalékban a szülők. Szerencsénk van azzal, hogy együttműködünk az Iskolás Sportklubbal, amely állja a bajnokságok részvételi díját és a szállásköltség egy részét. Ez azért lehetséges, mert a sportolók egy része mindkét klubnál le van igazolva.

– Beszéljünk a felszerelésekről, a ruhákról, a cipőkről, amelyek elkápráztatják a nézőt. Mennyibe kerülnek?

– Néhány száz eurótól kétezer euróig is elmehet egy ruha ára. A gyerekek ruháján nem lehet strassz, de a 14 éven felüliekén már igen. A kő nagyon sokat dob a ruha árán, persze a kövektől sokkal mutatósabb. Paul és Cristina esetében szerencsénk van, mert egy spanyolországi designer és egy cég támogatja őket. A sportolóink ruháinak nagy részét Szatmáron készítik. Ott van egy ügyes varrónő, aki kimondottan versenytáncruhákra szakosodott. Itthon is vannak szabók, akik a fiúknak nadrágot, mellényt varrnak. A cipőket viszont külföldről szerezzük be, ezek ára 80-120 euró között mozog. 

– Milyen egy sporttáncedző hétköznapja?

– Van amikor reggel 9-kor kezdünk, s este 10-ig a teremben vagyunk. Van amikor egyikünk délelőtt adminisztrációs ügyeket intéz, s csak délután kezdi az edzést. Egy biztos: egész napos műszakban dolgozunk. 

– Most az élvonalban van a klub. Lesz-e utánpótlás?

– Úgy néz ki, hogy lesz. Vásárhelyen nagyon ügyes párosaink vannak, három páros – 12 és 13 évesek – jutott el az országos bajnokságra, továbbá egy – 10 és 11 éves – páros elődöntőbe standardban, és negyeddöntőbe latin táncban. Nagyon elégedettek vagyunk a teljesítményükkel. A Mureşan Tudor–Precup Ada páros negyedik helyezett lett standardban és latinban is. Kevés olyan pár van, amely mindkét stílusban ilyen jól táncol. Ők nagyon esélyesek. Van még egy nagyon ügyes ifi párunk: Dobranis Darius és Hritcu Denisa, hatodik helyet értek el a standard táncokban – mondta Somodi Katalin.

Sok sikert, további kimagasló eredményeket táncosoknak, edzőknek egyaránt! Marosvásárhelynek jobban, mint bármikor, szüksége van, hogy jó hírét keltsék.