2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tartalmas nap volt

Városunk és megyénk múltjába kínált színes, érdekes időutazást tudományos igénnyel megírt dolgozatok bemutatásával A magyar tudomány napja Erdélyben című rendezvénysorozat 22. fóruma november 25-én a Teleki Téka olvasótermében. Szervezői az Erdélyi Múzeum Egyesület Marosvásárhelyi Fiókegyesülete, a Borsos Tamás Egyesület és a Teleki Téka Alapítvány. 

Megyeszékhelyünkön Pál-Antal Sándor akadémikus, az MTA külső tagja kezdeményezte a kezdetben kevesebb, főleg fiatal előadóval rendezett fórumot, amely mára már reggeltől estig tartó programmal várta a kutatótársakat, érdeklődőket – hangzott el Simon Zsolt, a fiókegyesület titkárának nyitóbeszédében. A már nem annyira fiatal kutatók Borsos Tamás Egyesületének nevében László Lóránt elnök szólt arról, hogy Marosvásárhelynek is megvan a november harmadikája: mint ismeretes, 198 éve Széchenyi István felajánlotta jövedelmének egy részét a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozására. Bár Bolyai János feltételezhetően nem tudott erről, 200 évvel ezelőtt megírta temesvári levelét, amelynek a kerek évfordulóját ünnepeltük az idén. Annak ellenére, hogy nem matematikusok, a szervezők ezzel az ülésszakkal tisztelegnek az esemény előtt. 

A társszervező Teleki–Bolyai Könyvtár és a Teleki Téka Alapítvány nevében, ahol hagyománya van a tanulásnak, kutatásnak, tudományos munkának, örömmel látják vendégül a fórumot, köszöntötte a jelenlévőket Bányai Réka a Teleki Alapítvány részéről. Kiemelte, hogy az intézmény volt és jelenlegi munkatársai is bekapcsolódtak a kutatásba.

A marosvásárhelyi református oktatás kezdetét jelentő, 1557–1718 között működött schola particula könyvtárának rekonstrukciójára vállalkozott dolgozatában Kimpián Annamária. A Teleki Téka könyvtárosa adatokat közölt az iskola működéséről, az első, oktatásra használt könyvekről, az adományozókról, a könyvek számon tartásáról, őrzéséről, valamint a könyvtárnak a korabeli erdélyi iskolai gyűjtemények között elfoglalt helye értékeléséről. Kutatásai azt bizonyítják, hogy a könyvtár nem volt annyira kicsi és szegény, ahogy azt a 19. században megfogalmazták. 

György Árpád Botond, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Történelem és Filozófia Kar, Magyar Történeti Intézetének tanársegédje szórványosan fennmaradt adattöredékekből, elsősorban az adójegyzékekből, év végi számadásokból rekonstruálta Marosvásárhely 17. századi városgazdálkodását, a város bevételét, annak felhasználását, az adószedés módját és a városi politikai lobbizás útjait, például az ajándékozást mint a politikai viszonyrendszer részét. A rendkívüli bevételek között említette a büntetésekből befolyt összegeket. Apafi Mihály idejében  például a pletykálkodást is bírságolták, az összeg egyharmada a bírónak, kétharmada a sértett félnek járt, hogy a sok közül csak egy érdekességet emeljünk ki a dolgozatból. 

Balogh Judit, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora dolgozatában arra adott magyarázatot, hogy Apafi Mihály fejedelemsége idején Marosszék azért volt sajátos helyzetben a székely társadalmon belül, mert elitje (főkapitányok, főkirálybírók) sem gazdaságilag, sem katonailag nem volt elég erős. Emiatt már a 16. században részben a szomszéd székek nemesei telepedtek meg itt, úgynevezett „bebíró” nemesekként a Marosszékkel szomszédos vármegyékből. Ami oda vezetett, hogy a 17. század közepére a székely főkapitányok már kizárólag nem székely családokból kerültek ki.

A 18. században a Marosszéki Traktus főgondnokait az iktári Bethlen és a nagyercsei Toldalagi család adta, a vicekurátorok a havadi Máthé, a harcói Gálfalvi, az ákosfalvi Szilágyi és a kisgörgényi Bíró nemes családok képviselői közül kerültek ki – vette számba az egyházmegyei vezetőket dolgozatában Berekméri Árpád Róbert egyházi levéltáros. 

Az 1869-es népszámlálás összeíró íveit tanulmányozva a korabeli Marosvásárhely házasodási szokásairól, háztartásszerkezetéről ismertetett érdekes adatokat Tőtős Áron történész a nagyváradi Körösvidéki Múzeumtól. 

 Fodor János – Egy amerikai út tanulságai:

Dr. Bernády György 1911-es körútja az Amerikai Egyesült Államokban

Koha Róbert műkertész az impériumváltás idején volt Marosvásárhely főkertésze, akinek nevéhez az Erzsébet-ligeti városi kertészet fellendítése, a főtér Szentgyörgy utcai felének és más utcáknak a parkosítása fűződik, de a sok egymást követő polgármester kényének-kedvének nem tudott eleget tenni – hangzott el Nagy Zsolt néprajzkutató (MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoport) előadásában. 

A keleti kultúrát jól ismerő orientalista, aki lefordította a Koránt, költő, tudós, tanár, műfordító, zene- és irodalomtörténész, nyelvész, politikus, előadó, a rendkívül sokoldalú, de változó megítélésű dr. Antalffy Endre színes pályaképét Nemes Szilárd-Attila, a BBTE doktorandusza rajzolta meg. 

A magyar királyi kincstár által 1901-ben Albisi Eczken Sándortól, valamint ifj. gróf Andrássy Gyulától megvásárolt földeken négy telep jött létre Marosludason és környékén 141 családdal. A telepes családok még élő tagjaival elbeszélgetve Tóth Mária Orsolya, a BBTE doktorandusza a többi között azt vette számba, hogy a betelepítést követően hogyan alkalmazkodtak az új körülményekhez, és a 20. század eseményei hogyan befolyásolták a telepek életét.

A marosvásárhelyi Bethlen Gábor szabadkőműves páholy alapításának előzményeit és körülményeit, Bernády Györgynek az alapításban játszott szerepét vette számba Arapovics Mária, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának docense, aki beszámolt a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak az erdélyi szabadkőművességről szóló állandó kiállításáról.

Hogyan hatott dr. Bernády György személyiségére, további életútjára az Amerikai Egyesült Államokban tett 1911-es körútja? A földgáz magáncélra való felhasználásáról való tájékozódás mellett milyen tapasztalatokat szerzett, és ezeknek milyen hatása volt későbbi életpályájára? Az először feldolgozott naplójegyzetek alapján erről tartott előadást Fodor János, a BBTE Történelem és Filozófia Karának adjunktusa, a Bernády-életmű jó ismerője. 

A Bécsben 1923-ban megalakult Páneurópai Unió célja egy erős, egységes Európa létrehozása volt. A páneurópai eszme a két világháború között a romániai magyar kisebbség értelmiségének körében is népszerű volt. A témáról publikáló írók, újságírók abban reménykedtek, hogy egy olyan Európában, ahol a határok átjárhatók lesznek, a kisebbségi kérdés megoldására is van remény. Bartos Elekes Imre, a BBTE Történelem Karának doktorandusza Turnovszky Sándornak, Marosvásárhely közéleti személyiségének a mozgalomban betöltött szerepét mutatta be. 

Sebestyén-Spielmann Mihály történész, a téka nyugalmazott főkönyvtárosa a mikházi kolostor által megnyert perről számolt be, amelynek alperese, a Lázár család a Tábla ítélete szerint szokásjog alapon továbbra is köteles volt vámot fizetni a kolostor fenntartására. 

Sárándi Tamás, a Maros Megyei Múzeum történésze Marosvásárhely 1941–44 közötti közigazgatás-történetéről tartott előadást.

Simon Zsolt, a marosvásárhelyi Társadalom- és Bölcsészettudományi Kutatóintézet főmunkatársa Tonk Sándor történésznek (aki a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének a tudományos munkatársa volt) az erdélyiek középkori egyetemjárásáról szóló kutatásait mutatta be a hosszú nap végén. 

A fórumon rengeteg érdekes adat hangzott el, amit felidézni egy újságcikk keretében lehetetlen, de jó érzés volt hallgatni, hogy városunk, Marosvásárhely történetét milyen sok fiatal és idősebb szakember kutatja, akik még mindig találnak újdonságokat, hogy a kép, amelyet helyi történészek műveiből ismerünk, minél gazdagabb legyen. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató