Te is pornón nőttél fel?

Hogyan hat a gyermekek fejlődésére a felnőtt-tartalom

A szexualitással és a pornográfiával kapcsolatos témakörök hallatán a legtöbb ember inkább csendben marad. Egyesek  szégyellnek erről beszélni, mások úgy gondolják, hogy ez nem tartozik a nyilvánosságra. Természetesen nem kell világgá kürtölni, hogy kinek hogyan alakul a szexuális élete, azonban nem szabad behunyt szemmel elmenni a tény mellett, hogy a fiatalok egyre hamarabb keresik fel a pornóhonlapokat, és sokszor napi több órát töltenek el rajtuk. Ebből kifolyólag kialakulhat a pornófüggőség, és az sem ritka, hogy egy párkapcsolati kudarc után egyesek ide menekülnek.

A pornófilmek lélekre, fejlődésre és önképre gyakorolt hatásáról kérdeztük Hal Melinda pszichológust.

– Hogyan hat ez a fiatalokra, és nem csak a pornográfia?

– Amit elsősorban kiemelnék: ez egy jutalmazási rendszer. Lényegében egy készen kapott anyag, ami adrenalint termel az idegrendszerben, és élvezetet vált ki. Innen kezdve pedig egy folyamatos sóvárgás is kialakulhat, ami már maga a függőség. Az is egyértelműen mérhető, hogy azoknál, akik nagy mennyiségben néznek pornót, fennáll az agyi területek romlása. Az agy plasztikus, így tehát egy rugalmas rendszerről beszélünk, legalábbis 30 éves korig. Onnan a plasztikusság csökken, azaz az idegsejtek nem termelődnek olyan mértékben, és a receptorok nem képesek olyan sebességgel regenerálódni, mint azelőtt. Ha az agyi rendszerben jelen van valamilyen függőség, még erőteljesebb lehet a romlás. Továbbá az idegrendszerünkre nagymértékben hatnak az érzelmek, de a pornográfia is. Mivel készen kapjuk a tartalmat, egy idő után az következik, hogy az emberek egy lépést sem akarnak tenni azért, hogy szociális kapcsolatot alakítsanak ki. Fiatalok körében gyakran találkozunk azzal a problémával, hogy egy ideig képesek kapcsolatokat kialakítani, utána viszont valamiért elkezdenek pornográf tartalmat fogyasztani. Azt vallják, hogy úgyis kudarccal jár a lányokkal való kapcsolat, ezért inkább a pornográf tartalomhoz menekülnek, mert úgy gondolják, ugyanolyan kielégüléssel jár, mint egy kapcsolat, és még erőfeszítést sem kell tenni érte. A pornó a vizuális rendszerben is gondot okoz, mert nagyon nehéz elkülöníteni a sztereotip tartalmakat a valóságtól. Véleményem szerint ez is óriási probléma, és főleg a nagyon fiatal korosztályt érinti.

– Mikor kezdenek el a fiatalok pornót nézni?

– Ne legyünk naivak. Már a 10-11 éves korosztály esetében is jellemző a túlszexualizált vagy pornográf tartalmak fogyasztása. Ők nem tudják elkülöníteni a valóságtól az ilyen jellegű tartalmakat, mert a szimbolikus gondolkodás még nincs kialakulva. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azt, amit egy pornófilmben látnak, a valós párkapcsolat makettjeként képzelik el, azt gondolják, hogy olyan egy valós párkapcsolat. Holott egyértelműen sztereotípiák ezek a tartalmak, és a valóságban sem egy buli, sem egy párkapcsolat nem ilyen. Válaszolva a kérdésre, azt tudnám még elmondani, hogy a fiatalok egyre korábban kezdenek el pornográf tartalmakat nézni. Ez azért is probléma, mert az érzelmi és kognitív érettség nem alakul ki korábban. Azaz azt mondhatjuk, hogy annak ellenére, hogy fizikailag korábban serdülnek, vagyis a mai tinédzserek felnőttebbnek néznek ki, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, az érzelmi és kognitív érés nem következik be hamarabb. Felmérések alapján már a negyedik-ötödik osztályos korosztály egy része is néz pornót, akár a 30%-uk. Ez azért is gond, mert az osztály nagy része még nem lépett a serdülőkorba. Ha pedig megmutatják egymásnak a tartalmakat, akár traumatizálhatják is egymást.

– Mennyi ideig nézik naponta az emberek – hiszen nem csak fiatalokról beszélünk – a különféle pornográf tartalmakat?

– Nagyon nehéz ezt pontosan meghatározni, mert a viselkedési függőségek nagyon kis része kerül klinikai ellátásra. Valós számokat pedig a klinikai ellátás alapján tudunk mondani. Azt látjuk, hogy összességében online tartalmakat a 14-18 éves korosztály átlagosan napi 7-9 órán keresztül is néz. Ebből pedig 1-2 óra pornónézésre megy el, de olyan példákat is lehetne mondani, hogy egyesek napi 12 órát használják az internetet, és ebből 8 óra – azaz egy teljes munkanap – pornográf tartalmak nézése. Természetesen ott van a másik véglet is, van aki egyáltalán nem néz pornográf tartalmakat, és nem használja az internetet napokon keresztül.

– Lehet, vagy egyáltalán érdemes-e harcolni a pornográf tartalmak ellen?

– Szerintem érdemes harcolni, olyan szempontból, hogy a tartalomgyártók figyelmét kell felhívjuk elsősorban arra, hogy az ő szerepük kulcsfontosságú, és az övék a felelősség. Meg kell indokolni, hogy az idegrendszerre káros lehet a túlzott pornófogyasztás. Rájöttek a tartalomgyártók, hogy az agresszív tartalom, megkeverve a pornográffal, lövedékként jut az idegrendszerbe. Emiatt pedig nagyobb valószínűséggel alakul ki függőség, így sokkal jobbak lesznek az eladási adatok. Óriási üzleti szektor épült arra, hogy a pornográf és túlszexualizált tartalmak hogyan jelenjenek meg. Számos marketingfajtáról beszélhetünk, amelyek hozzájárulnak, hogy ilyen jellegű tartalommal találkoznak nemcsak a fiatalok, hanem a gyermekek is. Véleményem szerint a harcunk egyik legfontosabb eleme, hogy erre felhívjuk a tartalomgyártók figyelmét, a felelőségükre, hogy tegyenek valamit annak érdekében, hogy ezek a tartalmak ne készüljenek el, vagy tényleg csak azoknak szóljanak, akik felnőttek, és racionális döntést tudnak hozni, hogy milyen tartalom jó vagy nem jó nekik. Ezt követően mindenki maga dönt. Viszont ebben az esetben az a legnagyobb kérdés, hogy egy fiatal vagy egy gyermek tud-e racionális döntést hozni ezekben a kérdésekben?

– Mit lehetne tenni, hogy a gyermekek tekintetében javuljon a helyzet?

– A szülők figyelmét mindenképpen fel kell hívni arra, hogy nem lehet ma már megtenni, hogy a gyermeket korlátozás nélkül a számítógép vagy bármilyen okoseszköz előtt hagyjuk. Minden szülőnek nehéz ez a kérdés, különösen akkor, amikor prepubertás korba kerül a gyermeke. Hiszen ilyenkor vágynak a fiatalok leginkább az önállóságra és egyedüllétre. Én azon a véleményen vagyok, hogy a bizalmas kapcsolattal tudunk a legtöbbet segíteni a fiataloknak. Ha közösen meg tudjuk beszélni ezeket a tartalmakat és azt, hogy mindenkinek vannak ilyen vágyai. Ami a legfontosabb: meg kell beszélni, hogy mi a valóság és mi az, amit egy médiatartalom közvetít. Ha ezeket sikerül meglépni, akkor megtaláltuk a legjobb megoldást. Egy másik járható út, hogy figyelni kell azokra a bizonyos korosztályos karikákra a médiatartalmak esetében. Ma egy 12-es karika azt is jelentheti, hogy túlszexualizált vagy pornográf tartalma van az adott műsornak.

– Talán a legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehet visszaterelni a fiatalokat a pornóról a személyes kapcsolathoz, a párkapcsolathoz?

– Meg kell magyarázni, hogy egy valós kapcsolat sokkal több előnnyel és élvezettel járhat, mint egy virtuális. Ez minden téren igaz. Gondoljunk bele, hogy számos fiatalnak 2000 barátja van a közösségi médiás oldalakon, tehát vannak barátai, de egyetlen valós kapcsolata sincs, senki, akivel el lehetne menni valahova a valóságban. A személyes, fizikai jelenléten alapuló kapcsolatokat a virtuális „találkozások” egyáltalán nem tudják helyettesíteni. Nagyon remélem, hogy fel tudjuk hívni a fiatalok figyelmét arra, hogy nem baj, ha online is jelen vannak, de legyenek jelen az offline életben és a valós kapcsolatokban is. Ezekbe energiát kell fektetni, és meg kell tanulni, hogyan kell egy kapcsolatot kialakítani és megőrizni. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek olyan értékek egy ember életében, amelyekre érdemes figyelni.