Tekintetükből bizalom…

Lélekőrző falvaink – az album beszédes címe akár Bálint Zsigmond fotóművész ars poeticája is lehetne: az idén 75 éves alkotó folyamatosan és rendületlenül járja Erdély kisebb-nagyobb településeit, egyedi, üzenetben gazdag és az emlékezetből ki nem fakuló fotói jelzik vándorútját.

Fotó: Vajda György

Lélekőrző falvaink – az album beszédes címe akár Bálint Zsigmond fotóművész ars poeticája is lehetne: az idén 75 éves alkotó folyamatosan és rendületlenül járja Erdély kisebb-nagyobb településeit, egyedi, üzenetben gazdag és az emlékezetből ki nem fakuló fotói jelzik vándorútját. A képek, amelyekből nívós és szép kötésű albumot adtak ki öt évvel ezelőtt, illetve a fotók, amelyek azóta készültek. Utóbbiakból nyílt igen gazdag anyagú tárlat csütörtök délután a Bernády Ház emeleti galériáiban. Zsúfolásig töltötték az érdeklődők, ismerősök és barátok, a marosvásárhelyi Fotóklub tagjai, a helyi képzőművészeti élet képviselői a kiállítótermeket, együtt ünnepelték a tárlatnyitót és a fotóművész születésnapját. Az egybegyűlteket házigazdaként, méltatóként Nagy Miklós Kund fogadta.

– Juventus ventus – keveseknek adatik meg, hogy a kor előrehaladtával fiatalok maradjanak. Bálint Zsigmond lélekben fiatal: az utóbbi öt év volt fotós életének legtermékenyebb korszaka. Ebből az időszakból láthatunk most válogatást. Nincs még egy olyan fotográfus a tájainkon, aki ennyire bejárná a falvakat. Két könyve is jelzi, hogy milyen fontos munkát végez – hivatásképpen. A tárlat egyik fő jellegzetessége a lélek jelenléte. Az alkotó minden találkozással gazdagodott, felvételei is ezt bizonyítják, Kalotaszegtől a Székelyföldig. Fölényesen birtokolja a fotóművészet minden eszközét, érzékeny a technika korszerűsödésére. És ami az elmúlt öt év alatt nyilvánvalóvá vált: még közelebb tudott kerülni az emberekhez. Bizalmuk visszasugárzik a képekről, nem zavarja őket a kamera, a képeken minden természetes. A tárlat felállítása is jelképes: az első teremben láthatjuk állatainkat, majd a mindennapok következnek, minden, ami a léthez, élethez szükséges: a kenyér, az ital és a szellemi táplálék, a hit. Mindannyian tudjuk, hogy hol a helyünk a világban, közösségünkben. Bálint Zsigmond is tudja ezt, és úgy gondolom: művészetének lényegét, az alkotó hitvallását Szophoklész fogalmazta meg annak idején az Antigoné soraiban – sok van, mi csodálatos, de az embernél nincsen semmi csodálatosabb.

Nagy Miklós Kund méltatását követően Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács alelnöke köszöntötte Bálint Zsigmondot és köszönte meg neki, hogy képeivel felidézte gyerekkorát. Köszönöm, hogy itt van egész Erdély a falakon – mondta Lokodi Edit, majd a tanács nevében átnyújtotta ajándékát és egy emléklapot. A Fotóklub tagjai nevében Both Gyula elnök adta át a születésnapi tortát, az ünnepelt pedig elárulta: köszönettel tartozik azoknak, akik a képekről visszatekintenek. Akik befogadták portájukra, megmutatták a lakásukat és hagyták, hogy saját házaikban, saját életükben megörökítse őket. Akik szembenéznek a kamerával és tekintetükből bizalom sugárzik.