Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ezzel a címmel tartottak konferenciát az 1848/1849-es magyar szabadságharc eseményeinek 175. évfordulója alkalmából szeptember 28-án, a Kultúrpalota kistermében, a marosvásárhelyi Atrium Musei Alapítvány szervezésében. A rendezvény dr. Pál-Antal Sándor akadémikus, nyugalmazott levéltáros születésnapi köszöntőjével, és Marosvásárhely története II. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején című legújabb kötetének a bemutatójával zárult.
A tudományos ülésszak azt igazolta, hogy az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról történelmi és egyháztörténeti szempontból is lehet ma újat mondani. A rendezvényen nyolc kutató történelmi és egyháztörténeti előadása hangzott el a szabadságharc eseményeiről és azok következményeiről.
Az ülésszak néhány nappal megelőzte az aradi vértanúk emléknapját. 1849. október 6-án Aradon 13 honvédtisztet végeztek ki, továbbá Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt.
A forradalom későbbi utóhatásaként tartóztatták le 1854-ben a székelyföldi függetlenségi mozgalom három vezetőjét, Bágyi Török János teológiatanárt, martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és (nagyváradi) Horváth Károly földbirtokost. Kivégzésük helyén, a Postaréten álló emlékműnél tartják meg Marosvásárhelyen ebben az évben is az 1848–49-es forradalom áldozatairól és a székely vértanúkról való megemlékezést.
Ehhez a témához kapcsolódott a szeptember 28-i tudományos ülésszakon dr. Somogyi Gréta irodalomtörténész dolgozata, amelyben elhangzott, hogy a kortársak közül a szemtanúként vagy hallomásból értesülők közül többen is írtak a megtorlásról, de ezekből az írásokból nem derül ki, hogy a családokat hogyan érintette a tragédia. A dolgozat szerzője Horváth Janka írónőnek, a marosvásárhelyi Postaréten 1854-ben felakasztott székely vértanú, Horvát Károly húgának a megrázó visszaemlékezéseit idézte a család szemszögéből, a házkutatást, a próbálkozást, hogy kegyelmet kérjenek, a megrázó értesülést a kivégzésről, és további életüket az idősebb báty nélkül, aki a tragikus esemény előtt a családi birtokot irányította és testvérei útját egyengette.
Visszatérve a szabadságharcról tartott konferenciára, dr. Pál-Antal Sándor előadása Dobozy István marosszéki és marosvásárhelyi kormánybiztos tevékenységét részletezte. Dr. Süli Attila történész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa Marosvásárhely és Marosszék 1849-es katonai alakulatairól és a város hadiüzemeinek működéséről számolt be. A gyergyószentmiklósi dr. Garda Dezső nyugalmazott történész, tanár a gyergyói honvédek Gál Sándor vezette 1849-es hősies harcáról tartott előadást. Prof. dr. Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese Bardocz János, az erdélyi római katolikus egyházmegye fiatal papjának az 1849-es forradalom eszméit népszerűsítő szónoklatait elemezte és hasonlította össze más korabeli beszédekkel. Nagy Lóránd, a BBTE magiszteri hallgatója a marosi esperesi ferenceseknek a forradalom és szabadságharc idején betöltött szerepét taglalta, akik közül Andrási Pál Rafael tábori lelkészként szolgált. Drd. Imreh Jenő, a marosvásárhelyi Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora előadásában Z. Bodola Sámuel, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjének tízoldalnyi nótáriusi különbejegyzését elemezte, amelyet a főjegyző az 1849. november 8-i zsinati jegyzőkönyv elé illesztett be. A bejegyzés az Erdélyi Református Egyházat ért károkról és azok mértékéről számolt be, a gazdasági és anyagi veszteségek felsorolásán kívül a polgárháború okozta emberáldozatokról is szólt.
A rendezvényről a bevezetőt mondó dr. Tamási Zsolt egyháztörténész tájékoztatott, aki előadásában azt próbálta beazonosítani, hogy milyen lépések történtek a három erdélyi katolikus rítus (római, örmény, görögkatolikus) megnyerésére a magyar kormány részéről, ez hol és mennyire járt sikerrel, hol és miért végződött kudarccal.
Az eseményt követő könyvbemutatóra visszatérünk.