A természet kalendáriuma (CCIV.)

Böde kutakodik levéltetű után csattogó szamóca (Fragaria viridis) virágán. A csészéről nehezen, halk csattanással leváló eperszem íze különleges, egészen más, mint az erdeié (Fr. vesca). De egyik zamatával sem ér fel a hibrid kerti szamócáé. Utóbbit szinte a világ minden országában termesztik, s már érésben van idén is.

Az eper virágzata a gyökértörzs csúcsrügyéből fejlődik. Általában egy hosszú tőkocsány végén alakulnak ki a változó számú virágból álló bogernyők. A hímnős virágoknak 5 csészelevelük, 5 sziromlevelük, 3 porzókörük és számtalan termőlevelük van. Megtermékenyülésük után a vacok húsosodik el, ebből képződik az áltermés. Felületén találhatók az eper valódi termései, az aszmagok.

A szamócát nagy valószínűséggel már az ősember is gyűjtögette. A római Apulius gyógynövényként tartotta számon, Vergilius és Ovidius tájleíró verssorai a vadon termő gyümölcsök között említik.

Idősebb Plinius a Naturalis Historiája 23. könyvében Fraga néven említi.

A XIV. századi Nicholas Myrepsus görög orvos botanikakönyvéből tudjuk, hogy az epret hűsítő és étvágygerjesztő orvosságnak használták. 1324-ben V. Károly kertésze, Jean Dudoy nem kevesebb, mint 1200 epertövet gondozott a párizsi Louvre-ban. Egy 1430-ból származó írás bizonyítja, hogy az epret árulták London utcáin. Első botanikai ábrázolása a mainzi Peter Schöffer Herbarius Latinus botanikakönyvében található 1484-ből. 1578-ban Charles Estienne a L’Agriculture et Maison Rustique-ban már termesztésének fortélyairól ír.

A nagyvilágban a legnevezetesebb termőterület a Mexikó középső vidékén, Guanajuato államban fekvő Irapuato, a 

„világ eperfővárosa”. Akárcsak ott, újabban május végén már ikrek havában a Szentendrei szigeten, Tahitótfaluban is évente megrendezik az eperfesztivált.

A május 22-ével kezdődő csillagászati hónap névadója az Ikrek csillagkép. Eme állatövi csillagképen a Tejút is áthalad, s az elmúlt kétezer évben a nyári napforduló otthona volt. Ezért teszik a legrégibb közel-keleti kozmogóniák a világ teremtését arra az időre, amikor a tavaszpont állott az Ikrek csillagképben.

Az Ikrek két legnagyobb csillaga, a Castor és a Pollux, az északi égbolt legfényesebb csillagai közé tartozik. A görög mitológia ikerhőseinek, Kasztórnak és Polüdeukésznek égi képmásai ők. Apjuk a hattyú-Zeusz volt, anyjuk Nemeszisz (Léda), aki a Tejút és a nappálya másik, átellenes kereszteződése felett fogadta magába az isteni magot, ott, ahol a Hattyú csillagkép „behatol” a Tejút „vulvájába”. Az iker félistenek tojásból jönnek a világra, kerek sapkájuk a tojáshéj, az éggömb két felét jelképezi: maga a Tejút osztja két félgömbre az eget. Akár isteni nevelőik – Apollón és Hermész –, ők is marhatolvajok, az állatövben a Bika csillagkép előzi meg őket.

25-én, a nyár kezdőnapján érkezik Orbán. A szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusa a fagyosszentek közé tartozik. Régen szobrot, kápolnát emeltek a tiszteletére a szőlőhegyeken, képmása pedig szőlőprést, hordót, kádárcéhzászlót díszített.

 

Hideg májusi kert!

Micsoda zordon évszakok

rejtőzhetnek tebenned?

Micsoda tél- és őszmagok?

S ezek a felhők hova mennek?

Hová viszik reményem, kedvemet?

S hol pihensz le, május, te kedvbeteg –?

 

– Jékely Zoltán borongós kérdése 1943-ban Kolozsvárott írt Orbán-napjában Kasszandra-sejtés –

 

Nyugvóhelyed temető sarka-árka,

virág szemét-domb, amelyet

csókot nem látott orgonák –

halál-látott koporsófedelek –

s elhervadt koszorúkból gyűjt a Párka,

s díszít, cifráz, mint vénlány otthonát.

 

Az Orbán napja körül lehűlő idő az éppen virágzó szőlőnek ártalmára van.

 

Orbán-napi hűvös eső – savanyú lesz tőle a szőlő.

 

No, ennek a mondásnak van valóságtartalma.

…

– A fecskéim – mutatta büszkén. – Már nagy mind a négy fióka, de látják-e, nem félnek. Mondikálgatok nekik örökké, s megszelídültek.

Megsimogatta őket az istálló gerendájára épített fészekben, azok visszacsiviteltek. A kisszakállú türelmetlenül intett, az idősebbiknek pára jött a szemére.

Oldalt az udvaron hosszú asztal állt a szőlőlugasban, oda hozott a jobbik borából az öreg. Ez sem volt sokkal jobb, hiszen novaszőlője termett, a nemesebb fajtát itt a fagy szokta leszüretelni… 

…A csőszből folyt a szó…

Az idegenek csendben hallgatták.

– Olyan valék én is, mint… – keresgélte a nevet az emlékezetében – mint: Ábel! Hallottak róla, ugye?...

A kopasz idegen lehunyta a szemét. Hogyne, olvasták, tudják...

– Benne van a fényképe is – nyitott oda az öreg; ahogy újra feltekintett, egy pillanatra megállt a szeme a kopasz idegenen, s felakadt rajta.

– Maga… – futott ki a száján, de el is restellte magát érte.

– Köszönjük a borát – állt fel a kopasz idegen. Kezet fogtak az öreggel…

 

1980-ban jelképesen ezzel az első kötetét kezdő, Szólt a rigó a Nyikónál című novellájával ült oda a nagy székely elbeszélő mellé a szépirodalom asztalához az akkor kis… bajszú Bölöni Domokos.

 

…Az öreg addig okvetetlenkedett, amíg mégiscsak eldicsekedte: itt járt nála két nadrágos, az egyik éppen az volt, akit hatvanhatban hoztak volt haza s temettek el odaki, a templom elé, ahol az a nagy kő van…

 

50 éve, 1966. május 26-án indult haza a két cserefa közé az Erdélyi Helikon alapító tagja, a természetet (is) értőn szerető Tamási Áron. S bizony utolsó földi útja is kacskaringósra sikeredett Lupénytől Farkaslakáig...

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, bika havának utolsó napján