2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ez út a völgy felé mily terhetlen – felhőárnyék fenyőerdőn


Július. Az ókori rómaiaknál a hónap eredetileg a fantáziátlan Quintilis nevet viselte: az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. I. e. 44-ben Marcus Antonius behízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.
Júliusra esett akkor is, ott is a mezőgazdasági munkák dandárja. Amikor a Nap a Rák csillagképben jár, az éjszakában az állatövi csillagképek közül az átellenben lévő Bak uralkodik. Bár csak 23/24-én lép a Nap az Oroszlán jegyébe, júliust régen oroszlán havának is nevezték. Innen a hónap magyar neve, az oroszlán hónap első dekádjának apostol szentje után: Szent Jakab hava. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vagy kévét hord, netán csépel.
A július engem havasi hegygerincek felé kóboroltat.
Egy ilyen álmatlan éjszakán elővette a kóborlási vágy… A telihold az erdő fekete peremén lebegett, s ezüstös párája szétömlött az egész tájon. Szívbe markoló volt a fény és a csend. …Elbűvölten bámult a holdvilágba, s úgy érezte, hogy dagályba jön a szíve és az elméje. …Az erdő némán fogadta a vándort, lomb nem rezdült, éjjeli madár nem rikoltott… Kétoldalt egyre sűrűsödött a rengeteg, s egyre meredekebb volt a kapaszkodó. …A perem előtt megszűnt a lomberdő, s nagy, fekete fenyők emelték szakállas fejüket az égbe – az 1909. július 1-jén Gyulafehérváron született erdélyi helikonista Szenczei László vallomásos képe ez a Keleti-Kárpátokról. A Korom és korona című regényében találjuk e sorokat. – Végre felért a tetőre. Alant, a túlsó oldalon, végeláthatatlan fényes ködben úszott az erdős táj, és a hold, mintha eloldozták volna a fenyőfáktól, a ragyogó ég közepére szállt. Hosszú gyaloglás után… észrevette, hogy köröskörül minden elevenedik. A fákon alvó madarak fészkelődtek, olykor egy-egy sötét szárny lebbent, s olyan dermesztő vijjogás hasított a levegőbe, hogy elállt tőle a csend érverése. Puha állati léptek surrantak az avaron, és parázsló szemek gyúltak ki a sötétben. Távolról egyhangú, csörgő zaj jutott a fülébe, s alig tett néhány száz lépést a hang irányában, rohanó hegyi patakra bukkant, mely összehajló fák között, páfránnyal és mohával kibélelt ágyban bujdosott egy darabig, aztán kiszaladt egy buja fűvel borított tisztásra. …megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Alig száz lépésnyire, a tisztás másik végén, ahol a patak újra visszatért erdős ágyába, néhány gyönyörű szarvastehén ivott a borjával. Szőrük vörhenyesen barnállott az éjjeli zöldben, s farktájuk világos foltján úgy csillogott a holdfény, mint a tükörben. A kis borjúk mohón fúrták be fejüket anyjuk ágyékába.
Július 1-jén, 276 éve, 1740-ben született Nagyszebenben Müller Ferenc József, a hazai ásványtan és földtan tudósa. 1778-ban Tirolban ő fedezte fel a turmalin nevű drágakövet, 1783-ban pedig a Sziget-hegység Aranysokszögében a tellúr-aranyércet. Az opál egy nemét, a hyalithot róla nevezték el Müller-üvegnek. 
Ugyane nap, 198 éve, 1818-ban született Semmelweis Ignác Fülöp is, az „anyák megmentője”. Elsőként mondta ki, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem bomlott szerves anyagok okozta fertőzés következménye. A fertőzést a boncolást is végző szülészorvosok maguk viszik át a vizsgálat során a nőbetegekre. Megfigyelte, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot, bár a kórokozó baktériumokat még nem ismerhette. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez, napoztatásához és a gyakori ágyhuzatcseréhez. Módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel, eljárását nem alkalmazták, hasznossága csak a kórokozók felfedezésével nyert bizonyítást. Születésnapja ma a magyar egészségügy napja.
Ugyanekkor, 1874-ben hunyt el Fusz Károly Adolf fizikatanár, entomológus, evangélikus lelkész. 1846-tól a szebeni Bruckenthal-könyvtárban dolgozott, 1849-ben megalapította a Siebenbürger Verein für Naturwissenschaften tudományos társulatot, amelynek nagy szerepe volt az erdélyi természettudományos élet felvirágoztatásában. Különösen Erdély rovarfajainak összegyűjtésével foglalkozott.
Július 1-jén, 1940-ben hunyt el Böhm Ferenc bányamérnök is, aki 1908-tól az erdélyi földgázkutatásnál működött, s ő irányította a kissármási és nagysármási földgázkutatást.
Július másodika 627 éve Sarlós Boldogasszony napja. Régente mifelénk nem Péter-Pálkor kezdődött az aratás, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.
De engedd meg nekem, kedves Olvasóm, hogy én megint a havasok felé vegyem képzeletbeli utam.
Csoda-zergéket űztem harmincnyolc hegyen átal.
Harmincnyolc napot-ivó csúcs hallotta hörgő lihegésem.
Harmincnyolc úttalan erdőn keresztül sírt fel
Vadászó vágyam alatt elmúlt nyarak avarja;
De csoda-zergéim mind-mind eliramodtak előlem,
Szívem teli tegzéből
Hasztalan nyilaztam arany vágy-nyilakat gyors iramukra:
Eltűntek sóvár tekintetem elől
Sohanemlátott új erdők titkos rengetegében…
– az 1928-ban írott szép-szomorú Zergevadászával emlékezzünk az 1934. július harmadikán örök zergevadászatra indult református pap költőre, Szombati-Szabó Istvánra, az Erdélyi Helikon tagjára –
...Üres a vágy-tegez s üres a vadásztarsoly
És csoda-zergék nélkül immár üres az erdő
S ez út a völgy felé mily terhetlen s de bús
A bús vadásznak, kinek friss-szimatú ebe is,
A tarka-fürge vizsla valahol elveszett a csoda-zergék rengetegében.
Maradok kiváló tisztelettel. 
Kelt 2016-ban, Szent Jakab havának első napján

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató