A természet kalendáriuma (CCXIII.)

Mondd, láttad-e a pusztát nyári délben, 

mikor kövéren sárgállik nyugalma 

és sárga minden, mily hideg-fehéren 

villan ezüst-szikrát a sárga szalma?

– szegzi nekem a kérdést Kosztolányi Dezső Negyven pillanatképe egyikében, a Nyárban.

A francia forradalom Messidor – aratás hónapjaként tiszteli a júliust. A latin messis szóból származó nevét a „júniusban és júliusban hullámzó kalászok látványa és az aranyló termés” miatt kapta, olvasható a költő Fabre d’Églantine javaslatában, melyet 1793. október 24-én, a „Naptárkészítő Bizottság” nevében nyújtott be a Nemzeti Konventnek. 

A francia forradalom kalendáriuma a természet periodikus jelenségeivel leginkább összhangban álló, a természeti népek naptáraival egyenértékű csízió volt. Benne a június 19-étől július 18-áig terjedő időszak, amíg a Nap áthalad az állatöv Rák csillagképén – a Messidor hava.

Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.

Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom,

az őrült július! Mézsűrűn-vastagon

folyik fény s levegő, a minthogyha belefőzött

 

kertek – málna, barack – fűszereznék, gyümölcsök,

párolgó rubinok: s ha szemem lecsukom,

bundaként nyalogat minden kis fuvalom,

lebegő bundaként a bársonynyelvű gőzök.

A Nap Szabó Lőrinc Július csatájában így küzd a gazdag őszért a téllel.

De most szent ez a tűz, e pokol, sűrít, érlel.

Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán:

most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel!

Az ősz már a csata eredménye. Sovány,

vagy dús? – most dől el, itt, az izzadó határban,

s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.

A forradalmi naptár használatát zsarnoki módon Napóleon szüntette meg 1806. január 1-jével. Július 22-én, 1907-ben a felvidéki Selmecbányán elhunyt az Arad melletti Kürtösön született Kerpely Antal kohómérnök. A selmecbányai tanulóévek után 1862-től az aninai vasbánya mérnöke, 1864-ben az oravicai paraffingyár vegyésze, 1865-ben a ruszkabányai kohó mérnöke, 1868-tól a kaláni vasgyár építője volt. 1881-ben az állami vasgyárak központi igazgatója lett. Ő volt a magyar vaskohászat egyik megteremtője.

Fia, ifj. Kerpely Antal Ruszkabányán született 1866-ban, s Bécsben halt meg 1917. július 23-án. Apja hivatását folytatta az acéliparban máig számon tartott újító kohómérnök. Vezetése alatt a ma is világhírű donawitzi vas- és acélművek a monarchia legnagyobb vasgyárává fejlődött.

Az 1902-ben Karánsebesen született Schmidt Eligius Róbert geológus, hidrogeológus Budapesten halt meg 1973. július 23-án. A nagy medencék vízföldtanát kutatta, a szénhidrogén- és sólelőhelyek geotektonikáját-geo-mechanikáját vizsgálta, feltárta a csonka ország hév-, ásvány- és gyógyvizeit.

1970-ben Budapesten hunyt el a Kapnikbányán született Papp Simon geológus. Az 1910-es években részt vett az erdélyi földgáz- és olajmezők feltárásában. 1920–1932 között a világ számos területén végzett kőolajkutatási munkálatokat. 1933–1947 között a dunántúli földgáz- és kőolaj-kutatások vezetője volt. 1945-ben az MTA tagjává választották. 1948-ban koholt vádak alapján szabotázsért halálra, majd kegyelemből életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Váci rabként kutatta tovább – állami megbízásra (!) – a Pannon-medence szénhidrogén-tartalékait. 1955-ben amnesztiával szabadult, 1960-ban rehabilitálták.

125 éve, 1891. július 27-én született Nagyenyeden Sebestyén Olga limnológus. 1915-ben a budapesti Állami Erzsébet Nőiskolában polgári iskolai tanári oklevelet kapott matematika-természettudományok szakon. 1917–1921 között szülővárosában, a Tanítóképző Intézetben volt segédtanár. Aztán a történelem szele őt még messzebbre sodorta: nevelőnő 1921–1928 között az USA-ban. 1930–1971-ig a Tihanyi Biológiai Kutatóintézetben dolgozott. Ő alapozta meg a Balaton parti sávja társulásainak feltárását. A tavi élet jelenségeinek – a limnológiának – világhírű kutatója volt. 1986-ban bekövetkezett haláláig levelezett egykori nagyenyedi, akkor már rég nyugdíjas tanítónő diákjaival.

Július 27-én, 1895-ben született Temesváron Hankó Géza geodéta mérnök, a fotogrammetriás topográfiai térképészet kezdeményezője világviszonylatban: még az 1920-as években, már Csonka-Magyarországon. Kései s áttételes elismerése munkásságának, hogy 44 éve, 1972. július 23-án az USA pályára állította a Landsat-1-et, az első mezőgazdasági-erdészeti, geológiai-ásványtani térképészeti célú műholdat.

Erdélyben született tudósok – mind-mind veszteségei ők az erdélyi magyar természettudományos életnek.

Vagy éppen az egyetemes tudománynak. Mint a Gógánváralján született, egész munkásságával Erdélyhez kötődő Gaál Sándor hadmérnök. Az 1972. július 28-án Sepsiszentgyörgyön elhunyt fizikus 1929-ben elsőként dolgozta ki a kaszkádgyorsítók működési elvét, amely lényegében azonos a ciklotron működési elvével. E munkájában megelőzte az amerikai Lawrence-t, aki fizikai Nobel-díjat kapott a ciklotronért. Ugyancsak a világon elsőként dolgozta ki az első protongyorsító elméletet, amelyért 1951-ben az angol Cockroft és az ír Walton kapott Nobel-díjat.

Gaál Sándornak nem adatott meg eddig a teljes tudományos nyilvánosság; ebben osztozni látszik azoknak a magyar felfedezőknek, tudósoknak a sorsában, akik, bár jelentőset alkottak, az alkotás, a felfedezés nem az ő nevükhöz fűződik, hanem nagyobb és szerencsésebb népek fiainak nevéhez – írta volt róla kedves székesfehérvári tanárom, Szőcs Huba László erdélyi magyar fizikus, matematikus.

A perzselő és buja nyár

kemencéjében a kopár

fennsík kigyúl, lentebb a málna-

bokrok nyújtják gyümölcsüket,

s a szunnyadó erdők felett

úszik a tölgyek barna álma.

Lombok között bujkál a fény,

zöld láng lobog a fák hegyén…

– Kálnoky László Júliusában rég feledett arcot idéz –

…Üvegharangba zárt a csend.

Sötétedett, és odafent

kigyulladtak az égi ábrák.

Mint a tudós, mint a vegyész,

kinek a tört rész is egész,

mikroszkóppal járnám a tájat…

Nizzai emlékekkel terhelten, górcsővel járni e júliusi hőségben a hazai (szellemi) tájat, fürkészni üvegharangba zárt emlékeket – e szándékkal, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2016-ban, Messidor havának múltával