Radnóti Miklós Februárjában járunk, tizedikén, Skolasztika napján. Mára csak kalendáriumi helye maradt meg Szent Benedek húgának. Ezen a napon szedték volt meg a Gyümölcsoltó Boldogasszonykor való szemzéshez az oltóágat.
1980-ban e napon halt meg Soó Rezső, az első olyan magyar botanikus, aki saját fejlődéstörténeti rendszert alkotott. Rendszerét több európai egyetemen is oktatták. A székelyudvarhelyi születésű geobotanikus 1940-44-ben a kolozsvári egyetemen a növényrendszertani tanszéket, a botanikus kertet és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárát vezette. Az ’50-es évek végén volt professzorom, Csűrös István mentette át botanikai anyagának adatait az ELTE növényrendszertani és növényföldrajztani tanszékére, a Pál utcai fiúkból ismert Füvészkert igazgatójának.
A következő napra egy másik botanikus neve kívánkozik, Haberle Károly Konstantin Keresztélyé, aki bár Erfurtban született 1764. február 11-én, a napóleoni háborúktól kergetve 1813 végén Pesten telepedett le. 1815-ben a Magyar Nemzeti Múzeum természeti osztályának őre, 1817-től a Magyar Királyi Egyetemen a botanika rendes tanára, 1818-tól az előbb említett Füvészkert igazgatója lett. Ennek állományát 10 ezer növényfajra növelve tette e kertet világszerte elismertté.
Rá két napra, 13-ára is esik egy újabb botanikatörténeti évforduló. 1800. február 13-án Torockón megszületett Brassai Sámuel. Az író, jogász Mikó Imre – 1971-ben könyvcímben is rögzítetten – Az utolsó erdélyi polihisztor eposzi jelzővel illette, méltán. Bár már 1837-ben a kolozsvári unitárius kollégium filozófiatanára lett, a ’48-as forradalom után bujdosnia kellett – juhásznak állt. 1860-ban az Erdélyi Múzeum Egylet igazgatójává választották. 1872-ben az akkor alapított kolozsvári tudományegyetem „elemi mathesis” tanszékének élére nevezték ki. Sokoldalúságára jellemző, hogy művelte a botanikát, mennyiségtant, nyelvtudományt, logikát, közgazdaságtant és pedagógiát. Az 1836-ban Kolozsvárott kiadott első botanikai munkájának, A füvészet elveinek vázolatai bevezetőjében így fogalmazott:
„…ha úgy tekintjük a növényországot, mint a teremtmények nagy láncza egy szakaszát; ha egyes növény alkatában szint’ úgy, mint a növényi alakok lépcsőnkénti kifejlésű soraiban a teremtés örök törvényeit fedezi fel bámuló szemünk és értelmünk; ha nem egy falka hasztalan vagy hasztalannak látszó burjánnal ismerkedünk meg egy-két használatos fajért, hanem megfordítva egy-két faj ismeretéből következtetjük rokonainak elrejtett minőségeit; ha végre ezáltal a természetnek (melyben minden egymással szoros kapcsolatban van ‘s egy jelenség is a többitől elszigetelve teljesen meg nem érthető) titkaiba egy mély tekintetet vethetünk ‘s ebből legtökéletesb mivére az emberre ‘s viszonyaira nézve is fontos vagy világitó következéseket húzhatunk; így már úgy vélem, a füvészet figyelmünkre érdemes, így a növényország legcsekélyebb alakja is mint amaz általános nézeteket kiegészítő elem fontos lehet nekünk ‘s így nem csak honunknak, de mind az öt földrésznek is növényi termékei méltán foglalnak helyet herbariumainkban.”
Bizony ez több mind harminc évvel Darwin híres munkájának megjelenése előtt nagyon darwinista zamatú! – írta róla Kanitz Ágost még 1890-ben.
Hogy szavam ne felejtsem, arról a Lugoson született Kanitz Ágost botanikusról van szó, aki az 1872-ben alapított kolozsvári tudományegyetem első növénytantanára, az első magyar nyelvű botanikai szaklap alapítója és szerkesztője volt. S nevéhez fűződik az első egyetemi botanikus kert, a Mikó-kert, valamint az Erdélyi Múzeum-Egylet herbáriumának tudományos igényű rendezése is. A kolozsvári Mikó-kert gróf Mikó Imre nyaralójának a tizenkét holdas kertje volt, amelyet az általa 1859-ben életre hívott Erdélyi Múzeum-Egyesületnek adományozott. Ma itt található a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Állattani Múzeuma, s a világ első, Emil Racoviţã alapította Szpeológiai Intézete. A kertbe beépített diákszállók egyikének voltam jómagam is lakója egyetemi éveim alatt.
„…Kováts Gyulával együtt elnyerte a Magyar Gazdasági Egylet száz aranyos pályadíját az új »Magyar Füvészkönyv«-vel, …s habár a kiadható részletek több mint harminc év után láttak napvilágot, azok még ma is jó szolgálatot tesznek a hazai füvészeknek” – olvasom tovább Kanitz sorait.
Kováts Gyula személyében pedig azt a paleobotanikust tisztelhetjük, aki az első komoly marosvásárhelyi herbáriumot készítette. Marosvásárhelyen nőtt fel, a református kollégiumban végezte gimnáziumi tanulmányait. Az 1830-as évek elején maláriás váltóláza miatt felfüggesztette pesti tanulmányait, két éven keresztül újra Marosvásárhelyen élt, itt botanizált és rovarászott. 1835-ben, apja halálhírére, kolozsvári tanulmányait megszakítva hazatért Marosvásárhelyre, ismét botanikával kezdett foglalkozni. Aztán 1841–1850 között Bécsben a Kárpát-medencei flórára vonatkozó növénytani-szakirodalmi gyűjtéseit rendezte sajtó alá. 1851-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárának őrévé. Bár paleontológiai munkássága botanikai eredményeinél jelentősebb, személyében az első marosvásárhelyi tudós botanikust tisztelhetjük. Herbáriumi anyaga máig feldolgozásra vár a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában.
Ha tovább araszolunk két napot, újabb erdélyi botanikus nevébe botlunk. 1885. február 15-én született Rapaics Raymund Nagyenyeden. Tudományos munkássága a növényföldrajzra, a rendszertanra és a társulástanra terjedt ki. Utóbbinak első magyar népszerűsítője volt. Ismeretterjesztő irodalmi remekei, A magyarság virágai, a Magyar kertek, A magyar gyümölcs mai napig hasznos útikalauzai mindazoknak, akik a Kárpát-medence növényvilágával és botanikai kultúrájával közelebbi ismeretségbe akarnak kerülni.
Végezetül hadd álljon itt egy felvidéki botanikus neve. Annak jogán, hogy az Élet és Tudományban – szinte 1982-ben bekövetkezett haláláig – folyamatosan megjelent botanikai, nevezéktani, kertészeti, gyógyászati, kultúrtörténeti népszerűsítő cikkei sokunkat tanítottak egységben szemlélni a Kárpát-medence természetföldrajzi entitását, tágabb hazánkat. 1893. február 16-án, 124 évvel ezelőtt született Zólyombrézón Natter-Nád Miksa.
Eme botanikai „oltóágakat” szedtem mára csokorba neked, kedves Olvasóm.
Majdani rügybe fakadásuk reményével, napba hunyorintva magam is, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
