A természet kalendáriuma (CCXLIV.)

Be jó is volt,

míg jég födött:

csend jég alatt

és jég fölött,

nagy hallgatás volt

mindenütt –

Ma minden kis nesz

szíven üt.

 

Hó- s jégtakarta

volt a part

és engem is

nagy jég takart,

vastag, páncélos,

szürke jég,

közömbös, mint a

téli ég.

 

Nem bántott semmi

bántalom,

nem ártott semmi

ártalom

A szél a jégen

elszaladt,

nem borzolt fel

a jég alatt.

 

A kő a jégen

fennakadt,

nem ütött meg

a jég alatt.

Áldott, kit ily

nagy csend födött,

csend jég alatt

és jég fölött.

A tó tavaszi éneke kezdő versszakai ezek, Dsida Jenő tolmácsolásában. Bár a folyóvizekről nagyjából letakarodott a jég, a tavak még őrzik csend- és jégpáncéljukat. Kásásodik a felszín, de a repedések mentén még zúzmaracsipke férceli éjjelente a szétszakadni vágyó sokszögű, fakó kékbe szürkülő darabokat. Még nem adja meg magát a lepellé silányuló páncél, de a vastagodó nappalok tovább vékonyítják az embernyi súlyt már nem bíró jeget.

Aztán egy nap kikékül a tó vize, védtelenné meztelenedik. Akár a már száradó domboldalban az első tóvízkék énekre vetkőzött árva ibolya. Fájdalom – az újjászületés fájdalma. Reszkető még a dallam, a legkisebb szélsóhajba is belereszket a tó lúdbőröző vize, s összerezzen az ibolyavirág.

Elment a jég

jaj, mindenütt

s ma minden kis zaj

szíven üt –

vagyok mezítlen

kék elem

és testem-lelkem

védtelen.

 

…Fáj az eső,

a szép idő,

a surranó

szitakötő,

minden zavar

és fölkavar

és minden csupa

zűrzavar.

 

Ha csillagoktól

csillogok,

vagy elbújtak

a csillagok,

egyszerre fáj már

estetájt

minden, mi sok-sok

este fájt.

 

Ó, emberek,

nem alhatok!

Fájdalmam a

fájdalmatok,

itt tükrözik

keresztetek,

és borzadok

és reszketek.

Egy napja múlt, hogy 189 éve, 1828. február 23-án meghalt Fazekas Mihály. Az obsitos hadnagy saját kis birtokán éveken át figyelte a növények természetét tavasztól őszig, hogy aztán sógorával, Diószegi Sámuel lelkésszel 1802-ben megírják a Magyar Füvész-könyvet, azzal a szándékkal, hogy rendet teremtsenek a növénynevek hazai zűrzavarában. Közönségsikere alig volt, mivel a rátarti gazdák idegenkedtek attól, hogy könyv tanítsa őket a növénytermesztés titkaira. Diószegi halála után Fazekas tovább munkálkodott a növénytan tudományának népszerűsítésén. Megtervezte és előkészítette a debreceni Füvészkertet, amelynek megnyitását azonban már nem érhette meg.

Február 24-én Mátyás már jó tanácsokkal szolgál a kerttervezés, ültetés vonatkozásában. Nem mindegy, melyik fűszernövény melyik másik mellé kerül. A szamócát érdemes a hagyma mellé ültetni, az uborkát a bazsalikom közelébe, a paprika meg jó barátságban van a zellerrel.

De még messze a kikelet.

A fák az égre nyújtják mezítlen karjukat,

»Ruházzatok fel minket!« kérik a mennyeket.

»Adjatok bő ruhának lobogó lombokat,

húzzatok ujjainkra zöld selyem kesztyűket.«

Tavasz előtt vagyunk. Babits Mihály Paysages Intimes versfüzérének 2. darabjában is.

A domb görbítve hátát sütkérez a napon

és szól: »Tavaszi tarka ruhámat megkapom,

zöld bársony lesz a vállam, tollas a kalapom

virágos fák tollával tollas a kalapom.«

 

A fázós öreg föld is új ruhájára vár

s fázón röpül az űrben, mint egy vedlett madár,

szeretne napanyjához közelebb szállni már

s meleg ölébe bújni, mint egy vedlett madár.

81 éve, 1936. február 27-én halt meg Ivan Pavlovics Pavlov. Kutyakísérleteinek eredménye a feltételes reflex leírása, feltárta annak működését és idegrendszeri alapjait. Ezzel érdemesült 1904-ben az orvosi Nobel-díjra.

Konrad Lorenz, a klasszikus magatartáskutatás úttörője, a modern etológia egyik megalapítója, 28 éve, 1989. február 27. óta nem küzd tovább szenvedélyesen a tükör hátoldalával. Még 1973-ban jelentette meg A tükör hátoldala: az emberi megismerés természetrajza című könyvet, amit ő maga nevezett fő művének. Éppen abban az évben,  és  megosztva, orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért”. A tükör hátoldala a genetikus és  hatások emberi tudatra gyakorolt összjátékát járja körül. Ugyanakkor őt tekintik a ma egyre erősödő zöld mozgalmak alapító atyjának. Több művében is szót emelt a környezet és az emberiség védelme érdekében. Legjelentősebb idevágó könyve A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Benne pontokba szedve írta le félelmeit a világról; a  túlnépesedéséről, a természetes környezet pusztulásáról, a technológiai fejlesztések hiábavalóságáról.

225 éve, 1792. február 28-án született Ernst Baer, az embriológia megalapozója. 1828-ban vetette papírra korszakkezdő feljegyzéseit: „A fejlődés általános, egyetemes típustól egyre szűkebb rendszertani kategóriák felé vezet. A tyúk őse kezdetben csak gerinces állat, azután szárazföldi gerinces, majd fokozatosan madár, szárazföldi madár, tyúkféle, és végül házityúkká alakul”. Az elv – az egyedfejlődés ismétli a fajfejlődés fontosabb állomásait – a darwini evolúciós szemlélet egyik támpillére lett.

Február 28. már húshagyókedd. Farsang farka.

Hamvazószerda már március. A 46 napos húsvét előtti böjt kezdete.

Március van, – s bunda kell!

A Tél fenekedve

fenntartja még cirkuszát;

…tavaszodnék minden –, s még sincs

bátorsága, kedve.

 

S három kicsi senki, semmi már

zöngicsélget; három

kis pintyőke kedvesen

kacag a köd-váron;

ostromot fúj füttyös csőrük,

azt fújják, hogy hinni kell most,

hinni minden áron!

– írja Mécs László a Fatimai pintyőkékben.

Hinni! Ócska szócska és

semmiségnek látszó;

– de ők látják köd mögött

a Tavasz virágzó

szent Csodáját s ki Csodát lát:

elkoptatott szava új lesz,

arany kulcs, varázsszó!

Pintyőkék tavaszhívogató reményét kölcsönözve biztatgatom hasonló elszánásokra minden kedves Olvasómat. Maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2017-ben, Mátyás napján.