2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kolozsvár felé ősszel. Rádöbbenésemnek négy évtizednyi távolából: leszedetlen tengeritengerek a vasút mentén Vásárhelytől Kolozsvárig. 

Liszt Ferenc szülőháza őszi lombkoronával


Seszínsárga kukoricatábla,
leszedetlen csövek hajbókolása.
A barna, sáros föld felett
kukoricatenyéren szél piheg.
 
Kolozsvár felé ősszel. Rádöbbenésemnek négy évtizednyi távolából: leszedetlen tengeritengerek a vasút mentén Vásárhelytől Kolozsvárig. Pazarlás természeti erőforrásainkkal.
Ma? Erdőirtások, az élhető környezet jövő nemzedékektől ellopott esélye.
S a múlt? A 183 éve, 1833. október 21-én született Alfred Nobel 1867-ben nitroglicerinből és kovaföldből nagy hatékonyságú robbanóanyagot állított elő, amelyet „dinamit”-ként szabadalmaztatott. Ezzel forradalmasította a hadiipart. Az 1895-ben általa létrehozott alap éves kamatait a XX. század első decemberétől kezdve évente egy-egy fizikai, kémiai, orvostudományi, irodalmi és békedíjként ítélik oda. Elgondolkoztunk-e már rajta? 115 éve egy elsődlegesen hadiipari felfedezésből származó vagyon kamataiból díjazzák azokat, akik „az emberiségnek a legnagyobb hasznára vannak”.
Október 21. a Földünkért világnap. A balga ember tovább kísérletezget saját sebezhető bolygójával. Vajon mit bír még el? Mennyi CO2-ot a légkörben? A vizek milyen mértékű szennyezését? A légkör hány fokkal való felmelegedését? Játszadozunk saját törékenységünkkel. S nem vesszük figyelembe korlátainkat.
Bizarr kísérlet: ha egy békát meleg vízbe helyezünk, kétségbeesve igyekszik menekülni. De tegyük ugyanazt a békát hideg vízbe. Jól érzi magát, akkor is, ha a vizet lassacskán melegítjük. Mire észreveszi a számára halálos meleget, már nem tud kimenekülni „komfortos koporsójából”.
71 éve, 1945. október 24-én ratifikálták az ENSZ 1945. január 26-án San Franciscóban aláírt alapokmányát. Erre emlékezünk az ENSZ napjával. Létrejöttének és működésének céljai között szerepel a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Ennek szellemében 1972 óta e nap a fejlődésről való tájékoztatás világnapja is. A ’80-as évektől kezdve a fenntartható fejlődést szajkózzák úton-útfélen. Fejlődés, amely „kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. 1983-ban kezdte el munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága. Célja annak tudatosítása volt, hogy a népesség növekedését, a természeti erőforrások hasznosítását úgy kell megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és minőségi romlása. A fenntartható fejlődés mint általános stratégiai cél bevonult a nemzetközi kap-csolatok és a nemzeti kormányok cselekvési programjaiba.
Ma? Tapasztaljuk, a fejlődés nem tartható fenn anélkül, hogy a jövő nemzedékek esélyeit ne csorbítanánk. Földünk ökológiai eltartóképességét meghaladó mértékben nő a természeti erőforrások kizsákmányolása. A visszafordíthatatlan változásokat nem tudjuk elkerülni.
A gazdasági fejlődés jelenlegi üteméről le kell mondjon az emberiség. Ennek felismerése a világ gazdasági vezetői számára … még várat magára.
Addig? Kísérleti békák vagyunk ebben az egyre szennyeződő s melegedő lében – amit élő természetnek nevezünk.
Most? Ősz van. Akár Jékely Zoltán 1937-es versében.
 
Levél, holt falevél földön, padon;
szép gesztenyét rúgunk vagy zsebre tesszük.
Jaj, mennyi szín! Mint a kaméleon,
ezernyi szín közt szinte megbetegszünk.
 
S már nincs szavunk; muzsika kellene,
hogy megmaradjon ez az ősz-valóság,
valami sirató, álmos zene,
mely búcsúztassa egy-egy nap hajóját…
 
Szavak fogytán muzsika kellene. Leemelem a polcról a Les Préludes bakelitjét. A 205 éve, 1811. október 22-én Doborjánban született Liszt Ferenc legismertebb szimfonikus költeményének negyedik attacájára teszem le a tűt: menekülés a természethez – a vihar lassú csendesedésével a megfáradt ember beleolvad az őszbe. Szerelem a természetben.
 
Van bizonyos… hervadhatatlan szerelem az emberek szívében, amely az egész életen át hipnózisban tart… Némely emlék, férfi vagy nő, tájkép vagy szoba, zenehang vagy csók… nem hal meg a távollét alatt sem, csak subáján alszik…
– okít az 1878. október 21-én született Krúdy Gyula az Őszi utazások a vörös postakocsinban – 
 
De bezzeg felébred álmából, midőn a hűvös kapuboltozat alatt a lépéseknek ugyanazon régi visszhang-manók kiáltanak üdvöz-letet a falakból, csatornából, bolthajtásról! …elegendő, ha a padot látja, amelyen akkor ült, amikor itt boldog, boldogtalan volt. A közbeeső évek megmozdulnak, mint függönyök… szétnyílnak…
 
Egy barátom szerint, késő öregségében, mikor már csak nagyapai csókokat lehelt a nőkre, vannak bizonyos házak, amelyből az óraütés hangzik, és délután négykor, midőn egy ház előtt elhaladt, mindig vérhullám, vágy és női illatokkal fűszeres fantázia támadt a szívében…
 
Október van. Ősz.
 
Én őszöm, mosolygó vagy borongó,
Világfeszültséget feloldó,
…Én békémet is megígérő
…Jegyese minden lehullott levélnek!
…fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel –
– írta volt 1938 októberében az Én őszömben a 75 éve, 1941. október 24-én Kolozsvárott meghalt Reményik Sándor.
 
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom –
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Őszöm, békességem, Jézusom!
 
Október 24-ről 25-ére virradtán lépünk a Skorpió havába. Halált susog az őszi szél, vigasztalanul esik, a szürke ég, a feketülő táj gyászol. Összegyűlnek az orvos szentek jeles napjai is e hónapban. Maga Rafael, a haldoklók vigasztalója áll a Skorpió ajtajában. Ám a természet halála tetszhalál csupán, téli álom. A mag földbe temetése új termést, újjászületést ígér.
Lekászálódva Krúdy Vörös postakocsijáról, a mégis-mégis tavasz ígéretével, maradok kiváló tisztelettel. 
Kelt 2016-ban, a Földünkért világnapon

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató