A természet kalendáriuma (CLII.)

Sokan rá sem hederítenek árva jelentéktelenségükre. Valódi árvái, árvácskái ők a növényvilágnak.

Pünkösdi rózsák

Nyílnak az apácavirágok. Az érdeslevelűek családjába tartozó selymes tapintású, még latin nevében is – Nonea pulla (L.) DC. – kecses növényke kicsiny, már-már feketésbíbor színű, virágai május-júniusban száraz réteken, kaszálókon s a (zarándok)utak mentén is nyílnak. Sokan rá sem hederítenek árva jelentéktelenségükre. Valódi árvái, árvácskái ők a növényvilágnak.

Az árvácskavirág nagyon várta a napsugár üzenetét. Megszokta már, hogy a reggeli szellővel a nap is a fülébe súgjon, s fájt neki, hogy a nap haragos fellegek mögé bújt, és nem gondolt vele. Egy bő reggeli harmat után elküldte az illatát a Naphoz, hogy megkérdezze:

– Nap, szeretsz-e még engemet?

Az illat fölszállott a levegőbe, de kósza felhők szétsodorták. Az üzenet nem jutott el a Napig.

Másnap a színét küldte föl az árvácskavirág a Naphoz. Akkor nedves ködök szállottak a völgyre, és elvették a virág színét…

A harmadik nap új bimbó feslett az árvácskatövön, s a kis virág a szerelmét küldte föl a Naphoz.

A szerelem áttört a ködök testén, átbújt a fellegek között, és rászállott a Napra. És a fellegek szétoszlottak, és a ködök meleg esőkké váltak; a Nap szembe tűzően tapadt a kis árvácska virágra, és a kis árvácskavirág boldog volt.

Az árvácskavirág meséjének szerzője az erdélyi helikonos Balázs Ferenc mészkői unitárius pap, 1937. május 22-én küldte utolsó életszerelem-üzenetét a Mindenségnek. Az idén halála napja éppen pünkösdöt előzi meg.

Pünkösd napi esésre,

Ne várj áldást a vetésre.

A három legnagyobb egyházi ünnep közül a pünkösd 50 nappal húsvét után következik, vagyis szintén mozgóünnep. Az egyház születésnapja, a Szentlélek eljövete-lének ünnepe az egyház tanítása szerint, liturgikus színe a piros, természetes jelképei a zöld ág és a rózsa. Mindemellett a leginkább elfogadott pünkösdi rózsa a rózsaszínű Paeonia.

Pünkösd hétfőjére beállt a sorba Orbán is:

Orbánnak napja hogyha fényes,

A vincellér, mint páva, kényes.

Ha Orbán nevet, a szőlő sír!

I. Szent Orbán pápa valószínűleg 230. május 23-án szenvedett vértanúhalált. Ő rendelte volt el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját (a patenát) nemesfémből készítsék. Ezért kehellyel, később szőlőfürttel a kezében szokták ábrázolni. Részben ezért választották a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak.

Az Orbán napja körül elhűvösödő időjárás az éppen virágzó szőlőnek ártalmára szokott lenni. Ha neve napján szép idő járja, szobrát felvirágozzák, ha hűvöset merészel hozni, kővel dobálják a szobrát.

Pünkösd tája a hazatérések ideje is: a szülőfaluba, temetőbe, a somlyói nyeregbe...

Az esti fátyolon keresztül csak derengve látszik a torony, de ahogy a száját sötétben is megkapja az ember, olyan pontosan tudom én is, hogy mi hol van ott a derengésben. Valósággal nyűgbe ver valami különös érzés, amelyhez hasonlót soha semmi sem ébresztett bennem, csak a föld, hol ringott a bölcsőm. Nem öröm, nem fájdalom ez az érzés; nem szárnyalás és nem is megenyhülés. Kehely talán, miben e földi élet levének kivonata van: az a titokzatos, egyetlen ital, melybe a kerek földnek mindenféle fűszere egybefőzetett. Ízében mind ott találod az édes és keserű fűszereket, a mérgezőket és a gyógyítókat, nemkülönben a kábítókat és józanító fűszereket. Isten s majd szülő nem kérdezte tőlünk, hogy innánk-e belőle, hanem megitattak, mint tehetetlen áldozatokat. S ami éltetett egyfelől, megmérgezett ugyanakkor: s mint testnek és léleknek legnagyobb szenvedélyét, azóta sem tudjuk leszokni ezt az italt. Rabjai vagyunk – írta a Szülőföldemben az 1966. május 26-án lelkében Farkaslakára megtért Tamási Áron. (Hogy aztán amikor koporsója is visszatért volna a szülőföldre, Farkaslakát a román vasút összetévesztette Lupénnyal, az nem csak az irodalomtörténet egyik legkülönösebb esete.) – És nem tehetünk egyebet: hordjuk ezt az örökös, láthatatlan bilincset, mely egymagában is elegendő volna arra, hogy az ember szabad soha ne lehessen. S még úgy a legjobb, ha megadással hordjuk, és rozsdáit magunk takarítjuk, mert aki lázadva összetöri ezt a kelyhet, a hegyeket teszi egyenlővé a sík földdel, hogy magának zugot sehol ne találhasson.

Az apácavirág kelyhecskéiből harmatot szürcsölő napsugár igézetében, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2015-ben, pünkösd péntekén