A természet kalendáriuma (CLIX.)

Amikor a ’70-es évek derekán gyűjtöttem ezt az opálosodó fenyőfa törzset Erdőfülén a kovaföldbányában, akkor is tintaceruzát használtam. Ha terepen jegyzetelek, jobb szeretek manapság is ceruzát használni, s nem a bedöglő golyóstollat.

Ismert történet. Az amerikai űrkutatók dollármilliókat költöttek a lebegés közben is fogó golyóstollakra, az orosz űrhajósok meg egyszerűen tintaceruzát vittek magukkal. A tintaceruzát még 1866. 07. 10-én Edison P. Clark szabadalmaztatta Amerikában.

Az opálos fenyőfa kapuzábéja a régmúltnak. A kapuzábé-sarkalat rontás ellen védő faragása régmúltba tekint.

Ma ilyen kapuzábédátumok asztalodra, kedves Olvasóm.

214 éve, 1801. 07. 11-én Jean-Louis Pons francia csillagász először fedezett fel üstököst. A következő 27 évben további 36 üstököst fedezett fel, többet, mint bárki más a történelemben.

45 éve, 1970 tavaszán barátom, Körtesi Péter akkori végzős diák, a vásárhelyi műszaki egyetem frissen megválasztott díszdoktora, levelet kapott Thor Heyerdahltól, amiben arról értesíti őt a neves néprajzkutató, hogy elhagyták papiruszhajójukkal Szafi kikötőjét. Ezzel az expedícióval régi elméletét bizonyította, hogy az ókorban is volt lehetőségük az embereknek az óceán átszelésére. Hét társával kelt útra, egy vitorlás nádtutajon. Egy évvel korábban már megpróbálkoztak a terv teljesítésével, de a tutaj az út feléig sem bírta a tengeri szennyeződés miatt, így idő előtt fel kellett adniuk a próbálkozást. A Rát nílusi papiruszsásból készítették a Csád-tó halászai, akik mind a mai napig ilyen csónakokat használnak. A második csónakot, a Rá-II-t perui indiánok készítették a Titicaca-tó partján, szintén papiruszsásból. Marokkóból, Szafi kikötőjéből indultak. 1970. július 12-én megérkeztek Barbados szigetére. Az út 6100 kilométeres volt, és 57 napig tartott. Az út során a résztvevők hivatalosan is dokumentálták a tengeri szennyezés mértékét, amit az ENSZ megbízásából mintákkal támasztottak alá. A XX. századi környezetszennyezés egyik meglepő eredménye, hogy a tengeri vízfelületen összefüggő hulladékszigetek keletkeztek. A legnagyobb szemétdomb a Csendes-óceán felszínén helyezkedik el. Két különálló részből áll: Japánnál a Keleti szemétfolt, a Hawaii-szigeteknél pedig a Nyugati szemétfolt található. A sziget összegzett átmérője nagyjából 2500 kilométer, területe több magyarországnyi, mélysége pedig nagyjából 10-30 méter. Becsült tömege 100 millió tonna. Az Atlanti-óceánban, a Sargasso-tengeren, a Bermudáknál van ilyen szemétsziget, amelyek az 1950-es évek óta folyamatosan növekszenek, az óceáni áramlások mozgatják őket. A szemét 95%-a műanyag, nagy része átlátszó, és közvetlenül a vízfelszín alatt lebeg, így műholdképről nem látható. Különösen veszélyesek a lassú lebomlás során keletkező apró, milliméteres darabkák, ezeket lehetetlen összegyűjteni, óhatatlanul a tengeri állatok szervezetébe kerülnek. Az ENSZ szakemberei szerint ez évente 1 millió tengeri madár és 100 ezer tengeri emlős pusztulását okozza.

99 éve, 1916. július 15-én elhunyt Párizsban Ilja Iljics Mecsnyikov orosz biológus, a gerontológia és az immunológia egyik megalapítója, a fagocitózis felfedezője. 1865-ben figyelte meg először a sejten belüli emésztést. 1882-ben a tengeri sünök lárváit tanulmányozva írja le a fagocitózist: megfigyelte, hogy a tengeri sünök általa fagocitáknak nevezett mozgékony sejtjei körbeveszik és bekebelezik a kisebb idegen testeket, ami nagyon hasonlított az emberi fehérvérsejtek gyulladásos reakcióban való viselkedésére. Elméletét, miszerint a szervezet így pusztítja el a kórokozókat, akkor kétkedéssel fogadták. Bár 1886-ban Odesszában a világ második bakteriológiai intézetét vezette, a helybeli orvosok rágalomhadjáratot indítottak ellene, felhánytorgatva, hogy nincs orvosi képesítése, ezért 1887-ben elhagyta Oroszországot, és Párizsba utazott, ahol Louis Pasteur az általa alapított intézetben rendelkezésére bocsátott egy laboratóriumot. 1905-tól a Pasteur Intézet igazgatóhelyettese volt. 1908-ban Paul Ehrlichhel közösen fiziológiai Nobel-díjat kapott immunológiai munkásságáért.

46 éve, 1969. 07. 16-án indult el az Apollo-11 a Holdra három űrhajóssal a fedélzetén. Július 21-én 2.56 órakor Armstrong lépett első emberként a Hold felszínére. „Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek” – mondta, s mi élő adásban láttuk és hallgattuk…

70 éve, 1945-ben, július 16-án hajtották végre Új-Mexikóban, a Manhattan Project keretében az első kísérleti atomrobbantást. „...megrémített, amit láttam” – vallotta volt az ott jelen lévő Teller Ede később.

40 éve, 1975. 07. 17-én összekapcsolták a Szojuz-19 űrhajót és az Apolló űrrakétát, és ezzel létrejött az első nemzetközi űrállomás.

Ember és ember, ember és természet kapcsolata – fény és árnyék.

A fény, az értelem győzelmének reményével, maradok kiváló tisztelettel:

 

Kelt 2015-ben, 149 évvel a tintaceruza megszületése után