Terebélyesedik a nyár, egyre melegebbek a nappalok, langyosak a virágillatú, tücsökcirpeléstől hangos éjszakák. Az éjszaka hangjai mintha csillagokig érnének, szinte lehúzzák az ég csillagait a látóhatár szélére.
Terebélyesedik a nyár Szőkefalváról elnézve Dicsőszentmárton felé is
Terebélyesedik a nyár, egyre melegebbek a nappalok, langyosak a virágillatú, tücsökcirpeléstől hangos éjszakák. Az éjszaka hangjai mintha csillagokig érnének, szinte lehúzzák az ég csillagait a látóhatár szélére. A hajnali órákra a kecskebékák és tavi békák hímjei csoportokba verődnek, brekegéskoncertjük néha-néha hirtelen abbamarad. Valamitől megriadva hirtelen és egyszerre hallgatnak el, hogy röviddel rá egy időben kezdjék újra. A szünet tragédiát hallgattat el: egy-egy derék énekes táplálékul szolgált valamely ragadozónak.
A levelibéka-apróságok frissen átalakulva még a fűben mászkálnak, aztán felköltöznek a lombok közé. Éppen elhagyták biztonságos vízi világukat, s ott állanak a nagy kaland, életük egyetlen nagy kalandja előtt. A Kárpát-medencében a zöld levelibéka az egyetlen fán lakó kétéltű, s éppen Szent Antalkor mászik a zöld lombok közé.
Páduai Szent Antalt, a „világ szentjé”-t akkor hívják segítségül a hívők, ha szinte lehetetlen a kérés. Miáltalunk csak Csodatévő Antalkaként tisztelt ferences szerzetes még egy zsidó embert is meggyőzött, hogy Krisztus valóban jelen van az oltári szentségben, mert amikor a zsidó a szamarát a kehely és az ostya elé vezette, az letérdelt a szentségek láttán.
Az állatok patrónusának napján igavonó állatot nem fognak be. Mi több, régente csikót, malacot, sőt baromfit vittek ajándékba a ferences kolostorba. Gyergyóban láncon hajtják át a jószágot, hogy megvédjék a havasi vadállatoktól.
Az orbánc gyógyítása is e naphoz kötődik. A Borsa völgyében a templom zsindelyének hamujával gyógyítottak, Brassó környékén szentelt liszttel fedték a beteg bőrt. Arra pedig, kinek bortól vörös foltok jelennek meg az orcáján, azt mondták, hogy kiverte Szent Antal tüze.
Régente a hét második napja volt Szent Antalé. Lészpeden a csángók keddi napokon még ma is böjtölnek.
Szent Antal fiatalon, 36 éves korában, 1231-ben, liliomnyíláskor hunyt el. Napja június 13. A XVII. századtól terjedő liliomszentelés kedves szokása emlékezik reá. Az Antal-napi gyermekkörmeneten mai napig anyák és gyermekeik vesznek részt. Az áldásban a körmenet végeztével a gyermekek, az ég madarai és a mezők liliomai részesülnek.
A Kis-Küküllő középső folyása mentén, ahol nem vadult ki a liliom a falusi kiskertek virágágyásaiból, de épp ez idő tájt nyílik a nőszirom, évszázadok óta a „rétek lilioma” névvel illetik. Valószínűsíthető, a »rétek lilioma« kifejezés akár a nőszirom különböző fajaira is vonatkozhatott már sok száz évvel ezelőtt.
Még 1975-ben gyűjtöttem akkori diákjaimmal ezt a lírai szópárt Gyermelyen, ahol tanári pályámat kezdém alig egy éve. Azok a „gyerekliliomok” – Apróh János, Bódi János, Dénes Erzsi, Fogarasi András, Fogarasi Mária, Jenei András, Jenei István, Keszegpál András, Kovács Anna, Losonczi András, Losonczi János, Márián Rozsika, Nagy István, Szász Enikő, Szöcs István – mára már elrúgták az ötvenet is. Az őáltaluk gyűjtött 447 növénynévcsodából válogattam – emlékeztetőül s biztatásképpen is – néhányat:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
