A természet kalendáriuma (CLXVII.)

Még virítanak a nyár virágai: pozdor, margaréta, boglárka, útifű, szarkaláb, zsálya, zsázsa, piros here, ökörszem, kutyatej, galaj, pacsirtafű. De a lila őszirózsák a Székelykő meredélyén titkon az őszbe vágyakoznak. Mintha bőségszaruból ömlene a természet megannyi apró csodája! A bodza ízesen nevet a késő nyári égre. Fekete bogyóival hamisbort festenek. De maga a bodzabogyóíz sem megvetendő finomság. Félbevágott nyári körtére csepegtetve cseppnyi ínymennyországot varázsol. Gyermekorom ízei.

Mázas edény az asztalon és szekérkeréknyi házi kenyér. S egy ódon formájú kiskanálban málnaíz. Havasi málna. Rég elszottyantotta már érett termését, s már vastag szörpként várja a telet. Most csak kiskanálnyi málnaíz kell. És ennyi elég.

Lassan jön a dióverés ideje. Már árverezik a diófákat a Küküllő mentén. Jut eszembe, Szászcsáváson épp úgy árverezik – remélem, mind a mai napig – a szelídgesztenyefákat.

Szeptember 4-én egy másik báróra, Zách János Ferenc csillagászra emlékezünk. 183 évvel ezelőtt költözött csillagjai közé. Katonatisztként vett részt az osztrák birodalom teljes feltérképezésében. Geodétaként tanított a lembergi egyetemen. Dolgozott a párizsi és londoni obszervatóriumokban, majd felépítette a gothai és a genovai csillagvizsgálókat. A londoni Royal Society 1804-ben tagjai közé választotta. Mintha csak az ő emlékére könnyezné a szeptemberi ég Perseidáit. A meteorraj maximumát 9-ére várjuk, de még 20-a környékén is fel-fellobbanhatnak.

Elnézve a menekültáradatot, ami mostanra érte el a Kárpát-medencét, belehallgatva az Allah akbárt (Allah a leghatalmasabb) ordibáló pályaudvari kórusba, emlékezzünk az 50 éve már csak a csillagok között gyógyító orgonistára, orvosra és lelkészre, Albert Schweitzerre, a gaboni Lambaréne Nagy Fehér Varázslójára.

„A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet” – mondta volt, mintha a mának, fél évszázadnyi ideje.

Szeptember 5-én, Viktor napján, ha szép idő van, hosszú lesz az ősz – tartja a népi regula.

88 éve e napon avatták fel az első magyarországi, kizárólag tudományos célokat szolgáló Magyar Biológiai Kutatóintézetet Tihanyban. A mai nevén Balatoni Limnológiai Kutatóintézet az élővilág védelmével összefüggő magyar biológiai kutatások összehangolásának központja. 1930-ban került ide – sok vargabetű után – Sebestyén Olga limnológus, a biológiai tudományok doktora. Nagyenyeden cseperedett fel. 1917-től 1921-ig az enyedi tanítóképző intézet tanára volt. Kénytelen-kelletlen hagyta ott szülővárosát, Amerikában nevelőnőként dolgozott, hogy aztán ifj. Entz Géza – a kolozsvári kutató biológus család sarja – hívására Tihanyban kapcsolódjon be újra a protisztológiai (egysejtűek biológiája), később limnológiai (állóvíz-biológiai) kutatásokba.

Utolsó tanítóképzős osztályával haláláig levelezett. Dédnagynéném fényképes tanúsága szerint kilencvenéves korában, 1981-ben egykori, három országba szerteszórt, még életben lévő kilenc tanítványa – maguk is rég nyugdíjas tanító nénik – úgy köszöntötték, hogy az egykori elmaradt tablókép helyett tablót készítettek, s azt küldték el az örökre pártában maradó kisasszonynak, tanárnőjüknek.

Kisasszony hajtja a fecskéket – szól a mondás. Valóságtartalmával szót sem vitáznék. Szeptember nyolcadika 600 óta a katolikus egyház ünnepe: Kisboldogasszonykor Szűz Mária születésére emlékezünk.

1965-ben e napon az UNESCO által Teheránban összehívott világkongresszus úgy döntött, hogy e napot minden esztendőben az írástudatlanság elleni küzdelemnek (alfabetizálásnak) szenteli.

Szeptember 10-én, 299 éve, 1716-ban Nagyenyeden meghalt Pápai Páriz Ferenc.

Nagyatyja kereskedő volt Pápán, innét a Pápai név. Édesapja II. Rákóczi György első udvari lelkésze volt. Gyulafehérváron, apja halála után Marosvásárhelyen, majd Nagyenyeden, később külhoni egyetemeken tanult. Egyetemi peregrinációja után 1675-ben tért vissza Erdélybe, s orvosi praxisa mellett 1678 szeptemberétől a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban a görög nyelv, a filozófia és természettan tanára lett. Az 1690-ben megjelent Pax corporisát (A test békessége című művét) a köznépnek szánta, ebben fellelhető volt minden akkoriban ismert betegség összes tünete és lehetséges gyógymódja. Ez a munkája a következő 85 év során tizenegy kiadást ért meg. Különös véletlen folytán rövid ideig birtokoltam az 1708-ban megjelent híres latin–magyar szótárát, a Dictionarium Latino-Hungaricumot: könyvzúzdába akarta küldeni az egyik iskola tudatlan könyvtárosa. Az éppen papírgyűjtésbe kerülő könyvet megmentve adtam át egy antikváriumnak.

Három íz: bodzáé, málnáé, friss dióé.

Három magyar tudóssors. Az egyik elhagyva hazáját, a másik visszatérve oda, időben a legfiatalabb elszakítva attól alkotott maradandót.

Három állapot: írástudatlanság és csak (?) tudatlanság, avagy az élet tiszteletéből fakadó felismerése tudásunk határainak.

Válassz, kedves Olvasóm! 

Kelt 2015. szeptember 4-én, 450 évvel szigetvári hős Zrínyi Miklós kirohanása után