A természet kalendáriuma (CLXXIII.)

Alig hete egy jelentéktelen kis növény nevére kérdezett egy, a botanika iránt érdeklődő túratársam. Az erdei varázslófű (Circaea lutetiana) került elénk erdei utunkon. A mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe, a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó igénytelen növény csaknem egész Európában fellelhető, de a Földközi-tenger környékéről a Kaukázuson keresztül egészen Délnyugat-Ázsiáig nyúlik elterjedési területe.

A 20-60 centiméter magas, évelő növény fehér, olykor pirosló virágai hosszú fürtben nyílnak. Nyirkos és sziklás erdők, ligetek lakója. Termései horgas szőreikkel a mellettük elhaladó élőlényekre könnyen rátapadnak. Rendkívüli regenerálóképességű: apró szárdarabkából is újraképződhet a teljes növény.

De honnan a magyar neve? Hiszen nem gyógynövény, sohasem tartották annak.

A tudományos nemzetségnév, a Circaea a görög kirke = varázsló szóból ered.

Kirké a görög mitológia istennője, a nap gyermeke: Héliosz lánya. Aki a szigetére lépett, azt varázsvesszejével vadállattá változtatta. Így történt ez Odüsszeusz társaival is, akik bolyongásuk során érkeztek Aiaié szigetére. A többiektől elszakadt Odüsszeuszt Eurülokhosz figyelmeztette, majd Hermész adott Ithaka királyának egy gyógynövényt, amelytől Kirké varázsereje hatástalanná vált. Így rá, az istenek kegyeltjére Kirké varázsereje nem hatott. Azonban disznókká varázsolt társait csak akkor változtatta vissza a kapatos varázslónő, ha legalább egy éjszakára Kirkéé lesz a ravasz ithakai. Így is történt, aztán társaival egy egész éven át vendégeskedtek a varázslónő palotájában.

A Circaea növénynevet Diszkuridész adta, de más növénynek, a ma Mandragora officinalisként ismert gyógynövénynek. Pedaniosz Diszkuridész római katonai szolgálatban álló ókori görög orvos és herbalista volt. Kr.u. 100 körül írt fő műve, a De Materia Medica 500 növényfajt ismertetett. Valószínű ő használta először a növények tudománya megnevezésére a botanika szót. A bòtanè eredetileg tehénlegelőt jelent, Homérosz még ilyen értelemben használta a szót. Később jelentése gyógynövénnyé módosult. A botanicos – latin változatban a botanicus – szó a XVII. századtól terjedt el világszerte – említi a Növények és emberekben Molnár V. Attila.

Mathiolus nevezte először növényünket Circaeának még a XVI. században. Pietro Andea Mathioli humanista tudós és orvos a Dél-Alpok flórájának kutatójaként az ókori klasszikusok műveit fordította anyanyelvére. 1555. táján tucatnyi éven át Prágában I. Ferdinánd császár háziorvosa volt.

Carl Linné tőle vette át a latin Kirkéé – azaz Kirké füve – elnevezést. A Genera Plantarum első leideni kiadásában 1737-ben már szerepel e növény.

Innen (tükör)fordította azt magyarra Benkő József. A Pozsonyban megjelent Nomenclatura botanicajában (Fűszeres nevezetek) (1783) írja le a varázslófű szót először. A középajtai református lelkész, teológus, botanikus, történetíró, nyelvész ismertette először Linné botanikai rendszerét magyar nyelven. A ma használatos magyar tudományos növénynevek közül több mint kilencvenet ő nevezett el.

Aztán elfeledték…

Dudva és üröm tenyészik füveskertjének helyén, mintha jelképezni akarná, hogy a nagy szellem fenékig üríté a keserűség poharát; mintha a természet gyászolná e magasröptű értelemnek itt történt megaláztatását – írja Orbán Balázs a Székelyföld leírásában 1869-ben.

Ma reneszánszát éli, s kicsiny faluja rendkívül büszke reá.

Október 18. a magyar festészet napja. Egy gyönyörűséges diafilm kockái jutnak eszembe. Rajzolója, Vydai Brenner Gábor festő-grafikus műveit ma is magas áron kínálja néhány képaukciós ház. Nekem – gondolom, sokunknak – viszont a hatvanas évek elején a Toldi jelentette a magyar diafilmet. Nem ennél sokkal-sokkal többet: a magyar gondolatot.

Azzal a hű szolga szemét az ökléhez,

S öklét megtörölte ócska köntöséhez,

Letérdelt a földre, tarsolyát letette,

Ami csak volt benne, sorra mind kiszedte.

Asztalt is terített, csak úgy hevenyéből,

Az üres tarsolyból, meg a födeléből,

A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta,

Végre két almával a módját megadta.

Arany János Toldija 4. énekének 10. szakát is képbe álmodta Brenner. Október 22-én lesz a legédesebb ajkú magyar költő halálának 133. évfordulója.

Alma. Ahogy kigurult az aranysárga birsalma mellé a kis cigány jonatán a halomból, s magával görgette érdesen száradó levelét, amit szedéskor sem engedett el, szinte éreztem a zöldbe rekkent petrezselyemlevelek hökkenését. A vékáskosárban batul, pónyik, citrom és sóvári almák nézték a fura, félszeg táncot. A kétkarú mérleg serpenyőjében kilónyi aranypármen nyugodott, s már a ládákba, újságpapír szalvétákba álltak hadirendbe a télire készülődő almák. Büszkeségük ragyogása, hogy a kiválasztottak közé kerültek, lágy illatba burkolta a teraszunk hűlőfélbe borult árnyékos felét. Sárgák sokasága táncolt a tearózsák utolsó jajillatára.

A varázslófű névadójának nevében is, hasonló emlékalmákat kívánva, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2015. október 16-án, a kenyér világnapján