Emlék tavaly november derekáról az Istenszéke alól. Kora délutáni köd a tájon, a fák levelei belesápadnak leheletébe, s foltosodva eresztik el az ágakat.
Úgy állok e női táj előtt, mint tűz előtt a gyermek
Emlék tavaly november derekáról az Istenszéke alól. Kora délutáni köd a tájon, a fák levelei belesápadnak leheletébe, s foltosodva eresztik el az ágakat. Középen, két fenyő között lelátni a Galonya üverére. A gyorsan lopakodó alkonyat erdők aranyát tompítja, színüket lopja.
Városi házam balkonján a virágládák utolsó díszei, a sárgára és rőtbarnára aszalódott muskátlik mellett egy szeszélyes begónia hirtelen hófehér dalra fakad. Csak a százszorszépek figyelnek még reá. Karcsú fényáriája itt felejtett nyársikoly. Hallgatom. S hagyom. Az első fagy kéjesen lép majd fejére. Aztán összegyűjtöm majd a félig átfagyott virágokat. Hálásak is a szoba melegében, de bármennyire igyekeznek, rövid ideig bírják a hálaadást. Hiába segítem őket tört vadrózsavesszővel, nemsokára csak az marad vázában: a csipkebogyók feketésvörös gyásza a többi virág felett. Szemérmes kéket már nem tudok hozzátenni a vörös levélhez, vérszín tölgylevélhez. A narancsvörös dísztök még kitart – s még emlékeztet. Mire is?
Azokra a méregzöld mesékre, amelyek azt regélik, hogy óránként kéthektárnyi erdővel lesz kevesebb a Kárpátokban.
Vajon a 147 évvel ezelőtt Jászvásárban született Emil Racoviţă, a bioszpeológia (barlangbiológia) tudományának megalapozója, a világ első barlangtani intézetének kolozsvári létrehozója mit szólna a Kárpátok ilyetén kifosztásához?
November 15. több más neves természettudósnak is találkahelye.
1630-ban e nap halt meg Kepler, a sokoldalú, de zaklatott sorsú prágai matematikus és csillagász. Ő fedezte fel, hogy minden bolygó ellipszis pályán mozog, amelynek gyújtópontjában a Nap áll, s kiszámította, hogy a Napból a bolygóhoz húzott úgynevezett rádiusz-vektor (vezérsugár) egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol. Ebből következtetett arra, hogy a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint a Naptól való középtávolságaik köbei. Így küszöbölte ki Kopernikusz elméletének pontatlanságait. A bolygómozgás törvényeinek – amelyeket ma is Kepler-törvényeknek nevezünk – felfedezése nélkül Newton nem tudta volna megalkotni az általános tömegvonzás törvényeit. Egész életében a tudomány szabadságáért küzdött, azt hangoztatta, hogy a teológia illetéktelen a természettudomány kérdéseiben. Ugyanakkor, bár nem hitt benne, csillagjóslásból élt. Madách Az ember tragédiájában a mindenkori tudós mindenkori dilemmája ölt testet Kepler alakjában.
S ha már egy nagy természettudós nagy elődjét idéztük meg, hadd emeljünk kalapot az 1905-ben e napon elhunyt orosz Szecsenov előtt. Először ő tett kísérletet a lelki jelenségek bonyolult formáinak élettani alapon való magyarázatára, megállapítva, hogy a lelki folyamatok reflexjelenségekre vezethetők vissza. Tana a feltételes reflexek tanának kiindulópontja. Tanítványa, Pavlov teljesítette ki elméletét.
E hó 18-án emlékezünk meg az 1789-ben született francia festőről, Louis Jaques Mandé Daugerre-ről is. 1839-ben a Francia Tudományos Akadémián mutatta be találmányát, a fényképezést. Az akkori magyar tudományos életre jellemző, hogy már azon év márciusában a pesti Atheneum beszámol a feltalálásról.
„Az utazó, régiségbúvár, a természetvizsgálónak a daugerrotyp örökös és nélkülözhetetlen társa lészen” – írta az újság.
S rá alig egy évre Zimmermann Jakab nagyváradi tanár már magyar nyelvű könyvet ír a fényképezésről. A fényképezés hamar tért hódít mifelénk is. Lóczy Lajos és Orbán Balázs végigfényképezi Erdélyt, földrajzi és néprajzi felvételeiknek ma is csodájára járunk.
Mi több, 1891-ben Konkoly-Thege Miklós megírja a világ első csillagászfényképészeti szakkönyvét.
S ugyancsak 18-án, 1888-ban alakult meg – Petelei István kezdeményezésére – az Erdélyi Irodalmi Társaság, célul tűzve ki az erdélyi magyar irodalmi törekvések pártfogását. Megalakulásában nagy szerepet játszott a három évvel korábban létrejövő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE).
Időzzünk el egy gondolatnyit Peteleinél, Jetti elbeszélését híva segítségül.
A fellegek meggyültek s eltakarták a csillagokat. Mély sötét borult a falura. Hideg szél kelt s az esőcseppek karikákat vertek a tó vizén. Olyan bánatos fekete volt minden, mintha soha sem akarna kiderülni.
Hajnal felé a cserebokrokból álló cziheresen a száraz piros levelek csillámlottak a vízcseppektől; az ég homályos és szürke volt.
Az eső megeredt. Csupa lucsok lett minden. Néhány kakas iparkodott a faluban; az egyik kezdte a kiabálást, a másik nem hagyta; a miből csinos lárma keletkezett...
...Olyan homályos volt minden, hogy a domboldalon a temető sírfáit nem lehetett megkülönböztetni a megázott sírhantoktól.
Szépirodalmi kalandozásunkról az 1952-ben e napon meghalt Paul Éluard Extázis verséből térjünk be Somostetőnkre, ahol még feljajdul ezer színével ez a szürrealista ősz:
Úgy állok itt e női táj előtt
Mint tűz előtt a gyermek
Tétován mosolyog könny csillog a szemében
E táj előtt ahol minden mozog ma bennem
Tükrök ködlenek és ragyognak két mezítlen
Testet tükrözve két évszak ölelkezését.
...A tűz az első tűz előtt
Parancsoló erős ok
Fölismert csillagom
S a földön és az ég alatt s szívemen kívül és szívemben
Második rügy legelső zöld levél
Mit szárnyával fedez a tenger
S belőlünk sarjadt ágaink hegyén a nap
Úgy állok itt e női táj előtt
Mint ág a tűzben
Ősz és tél ölelkezése határán, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
