A természet kalendáriuma (CLXXXIII.)

A zöld karácsony rossz,

Fehér húsvétot hoz.

– tartja magát a mondás. A Hargitán 30 centis hó, Borzont felé is hótakaró borzongat. Hogy lesz-e hó Vásárhelyen, ez most, amikor e sorokat írom, még karácsony kérdése.

Berkenye nyárpiros bogyóin december hava. A szépiabarna ágak zöld áprilist álmodnak, miközben bogyók hullafoltjai barnítják a gyümölcsöt. A zúzmara délre leolvad a varjúháj pihekönnyű levélkéiről. Ittléte a bizonyság, hogy nem volt még komoly fagy a télen.

Jánossal érkezik majd december 27.

Ha János-nap borús,

A termés igen dús.

Hiába, e népi mondókák között eligazodni bizony bajos.

Patakocska hó nélküli erdőszélen.

Leszáll a pintyőke, előkerül a rigó: ők is isznak egyet, ügyelve, nehogy a köntös vizet fogjon. Szépen bemártják a csőrt, egy kicsikét szopogatnak, aztán magasra emelik a fejet csőröstül. Egy keveset hunyorítanak a szemmel, mert hát olyan pompás ital az a forrásvíz.

 – írta volt valamikor Herman Ottó egyik tudománynépszerűsítő cikkében, A Bükkerdőben. Régi szokás a nagy elődök születéséről vagy haláláról való megemlékezés, mikor annak kerek évfordulója van. A legnagyobbak esetében ez emlékév formáját is öltheti. S vannak olyan neves emberek, kikről akár minden évben megemlékezhetünk. Herman Ottó, akit méltán sokan neveznek az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is, 101 éve, 1914. december 27-én hunyt el.

Ide kívánkozik egy 221 éves történetecske is: az 1796-os év december 28-án végre dicsőség és elismerés érte az immár 56 éves Benkő Józsefet, de nem lelkészi, nem is történészi, még csak nem is botanikai munkásságáért, hanem – bármennyire különösen hangzik – az ipar terén szerzett érdemeiért. A középajtai református lelkész ugyanis felismerte, hogy az ecetfa vagy más nevén szkumpia elnevezésű növénynek megvannak ugyanazok a tulajdonságai, mint egy másik rokon növénynek, amelyet a kecske- és juhbőr kikészítése végett, kordován előállításához a tímárok nagy mennyiségben importáltak a török tartományokból. Benkő beküldte javaslatát a császári udvarhoz, az illetékesekhez, ahol egyrészt elvégezték az ellenőrző vizsgálatokat, másrészt tüzetesen kikérdezték Benkőt arról, hogy Erdélyben termeszthető-e nagyban ez a növény. Az eredmény: az ország gazdagabb lett az addig importra fordított 10 ezer tallérral, az udvar pedig kitüntetésképpen egy húsz arany súlyú emlékérmet küldött Benkőnek, s intézkedett a növény leírását tartalmazó értekezése kinyomtatásáról és terjesztéséről. S a sors fintora: Benkő tévedése, hogy az ecetfa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De a Kolozsvárt megjelent Philosophiae Botanicae Compendium töredékesen fennmaradt kézirata is tanú rá, hogy Benkő óta beszélhetünk csupán tudományos igényű növénynévhasználatról egész Magyarországon.

E korban Csapó József és Kazinczy Ferenc szintén foglalkoztak a magyar növénynevek rögzítésével. Benkő nagy érdeme az is, hogy a növények tudományos terminusain kívül megjelölte azok népies magyar, német és román nevét is. Több mint hatvan olyan növénynév ismert, amelyet Benkő említ első ízben, s ő közölt először a magyar szakirodalomban Linné rendszere szerint gombákat.

December 29. Dávid király emléknapja, az ő leszármazottja lett Jézus.

A Holdon Dávid hegedül.

– szól a régi mondás. Az idei karácsony éppen holdtöltére esik. Amilyen ködös idő várható, nem biztos, hogy látjuk is Dávidot a Holdon.

Meg aztán járja még az a szólás is, ha valami kárba veszett, hogy „elhegedülte szent Dávid”. Az ő nevét emlegetve vesszőzték meg a gyermekeket is aprószentekkor, 28-án. A szokást egyes vidékeken aprószentekelésnek, csapulásnak is nevezik. Ilyenkor a fiúk házról házra járva bőség-, egészség- és szerencsekívánó mondókákat adnak elő, és szertartásosan megvesszőzik a lányokat. A vessző lehet termőág, fűzfavessző vagy korbács is akár.

Még idebiggyesztek egy mondást szilveszterre:

Ha szilveszter nyugszik széllel,

Az új év derűvel kél fel.

Az évkezdet csak a XVII. században került Gyümölcsoltó Boldogasszonyról (március 25.) január első napjára.

Szilveszter éjszakáján az állatok emberi nyelven szólalnak meg, tartották egykor.

Az óévtemetés protestáns vidékeken virágzott, Erdélyből húzódott fel egészen Beregig. Óév estéjén a legények és a fiatal gazdák fölmentek a toronyba, meghúzták a harangokat, és zsoltárokat énekeltek, a családok a templom körül gyülekeztek.

Mezőpanit református népe az éjféli harangszó előtt kiment a temetőbe halottaihoz, és zsoltárokat énekelt a sír fölött. Utána az az évi gyászoló otthonába mentek, ahol kaláccsal és borral emlékeztek.

Csáváson ilyenkor szalmazsákot tömnek. S mosatlan sem maradhat újévre. Éjfélig seprik a havat az utcán s a hídon az árok fölött. A gyereksereg végigjárja, inkább futja a falut – ez a kalandozás. Sípok, ostorok, rossz fazekak, csengők muzsikája hallik, minél nagyobb a zaj, annál sikeresebb a kalandozás. Mire az énekesek elindulnak, a kalandozóknak már otthon a helyük. 30-40 ember indul este 9-kor a kultúrház elől. Minden ötödik-hatodik háznál megállnak, négy szólamban énekelnek. Éjfél előtt még körül kell énekelni a falut. Éjfélkor megnézik az Ónomhegyi tüzes kereket. A tüzes kerék a legények kiváltsága. Három helyt gyújtanak tüzet: Ónomhegyen, a Mihály dombján az Agyag megetti hegyen. Éjfél előtt néhány pillanattal elengedik a tüzes kereket, arra kell ügyelni, hogy a kerék égése összekösse az óévvel az újat. Ezért, mielőtt elengedik, leöntik petróleummal vagy motorinával. Így jobban ég a szalma. Régebben régi szekérkerék, manapság traktorgumi a kerék váza. Arra is ügyelnek, hogy az Ónomhegyi kerék legyen a legnagyobb, mert azt mindenki láthatja. 

Majd éjfél után 2-3-ig újra dalolnak: népdalok, hallgatók, Petőfi- és 48-as műdalok hangzanak el. Persze, előkerülnek a borosüvegek is.

Kedves olvasóm, nem magamtól vagyok ilyen járatos e dologban. Jómagam is – sajnos – csak olvastam ezeket, s tudom, hogy a csávásiak így tesznek minden évben.

„Csináljuk, mert megtettük apáink iránti tiszteletünket, dalolva bízunk az új esztendőben, s ez talán erőt ad egész évre.”

– olvastam leírva is fogadalmukat. Csatlakozom ehhez magam is.

Áldott karácsonyt és derűs, boldog új esztendőt kívánva, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2015-ben, Karácsony teleholdján