A természet kalendáriuma CLXXXVII.

Mikor, még csak az ablakon át,

a kezemre idenyal,

felbámulok, rá, úgy emel, hív

a sugaraival;

januári, de máris oly jó,

oly érthetetlen,

mint gondolat nélkül a vágy

a szerelemben.

 

Mint gondolat nélkül a vágy,

forrón és testtelen

ömlik körül, úgy visz, cirógat,

és olyan esztelen…

 

– olvasom Vízöntő havának kezdetén 

Szabó Lőrinc vallomását a Téli napfényről – 

 

Óh, minden hogy aranylik, árad

s mily csókba gyúl!

Hogy robban! robbant! Óh, milyen jó!

S mennyire új!...

Dehogy új!... Csak jó! Csak jó! A legjobb!

az örök, a régi!...

Százezer éve napimádó,

aki érzi!

 

A Nap évről évre végigvándorol az állatövi csillagképeken. Az ókorban még január 22-től február 19-ig a Vízöntő csillagkép adott neki otthont. A Kanta hava ma is ilyen értelemben használatos. De a Föld precessziós mozgása miatt e csillagképet márciusban ragyogja be a felkelő Nap fénye. Az asztrológia az emberi sorsot befolyásoló erőknek tekintette a csillagképeket, a bolygóállásokkal egyetemben. Az állatövi csillagképek jelképrendszere a csillaghitbe ágyazódik. A Vízöntő mitológiai rangját még abban az időben nyerte, amikor a Közel-Kelet földművelői az időszámítás alapjait megvetették. 5–6000 évvel ezelőtt, a téli napforduló csillagképe, és három zodiákusbéli társával, a Bikával, az Oroszlánnal és a Skorpióval együtt a naptári sarokpontok, égtájak ura volt. Ennek emlékét őrzi a bibliai látomásokban szereplő négy apokaliptikus fenevad és a négy evangélista jelképe. Az emberarcú angyal a Vízöntőt testesíti meg – írja Jankovics Marcell Jelkép kalendáriumában. – A hellenisztikus világban olümposzi istenek is uralomhoz jutottak az állatövi jegyek felett. Így lett a Vízöntő úrnője a „tehénszemű” Héra. Előképe talán az egyiptomi Háthor volt, az „Ég tehene”, aki tőgyéből táplálja a Napot és többi csillaggyermekét. Héra tejével tette legyőzhetetlenné a napisteni Héraklészt, s a rege szerint a Tejút akkor keletkezett, amikor a nagy erejű gyermek szorítása nyomán emlőjéből az égre fröccsent a tej. A páva is égjelkép volt. Eredetileg Argosznak – „Ragyogónak” – hívták, s Héra ezerszemű óriástestőre volt, Zeusz változtatta pávává halála után. Szemei azóta is a hímpáva faroklegyezőjét díszítik, s a kiterjesztett pávafarok a csillagos égboltot jelképezte.

 

Vince napja.

 

Ha Megcsordul a Vince, tele lesz a pince.

 

Vagyis ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, akkor jó lesz a bortermés. Azt mondják, hogy sok bort kell innunk Vince-napkor, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen. A levágott vincevesszőt pedig vízbe kell állítani, és hajtásaiból jósolni lehet az új termést.

Hogy miért lett a hispániai keresztény vértanú Vince a szőlészek és a bor védőszentje? A magyar koronázási palástba is beleszőtt győzedelmes szentet ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni.

Vince napja egyben a magyar kultúra, a Himnusz születésnapja is. Emlékszem olyan '60-as évek végi januárra, amikor csak azért mentünk fel Régenig kopogó fagyban vonattal, hogy a református templom istentiszteletén belehallgassunk a néhány futam erejéig felsejlő Himnusz dallamába, amit az akkori Kiss József kántor nagy-nagybátyám volt bátor előcsalogatni az orgona sípjaiból.

 

Milyen fehér csöndesség ez!

Messze házunk télben ül.

Gyere az ablakhoz, édes!

Csókolj meg és nézz körül!

Süt a nap, elállt a hó már,

mégis pelyhek hullanak:

puhán, halkan, pehelymód száll

pillanat és pillanat.

 

– hallgassuk csak, ahogy Babits Mihály tolla Halavány téli rajzot álmodik a hóba –

 

Gyere, édes, az ablakhoz,

tekints szét az udvaron!

Nézd, a friss, a lágy, a vaskos

szőnyegen még semmi nyom!

Csak a kis szolgáló lába

rajzolódik halavány,

s elvész, mint a Szaharába

egy zarándok karaván.

 

Szalma közt fagyottan áll a

kert füzes mélyén a kút

intve dermedt jégszakálla

hogy az év, mint óra, fut.

Jertek apró, jertek sűrű

pillanatok pelyhei

jobban mint e szalmagyűrű

szívünk kútját védeni...

 

Szívem kútjára két évszám ül ki. Az egyik 1458. 558 éve, január 24-én választották Mátyást királlyá a Duna – tulajdonképpen a Rákos-patak Dunába torkolló deltájának – jegén. A ház, ahol lakom Angyalföldön, éppen erre a helyre épült.

A másik évszám 1852. 164 éve történt.

„1851 decz. 30-án a bukaresti osztrák konzul oláh rendőrökkel megmotoztatta Makk bukaresti lakását, s ő maga bár elmenekült, iratait lefoglalták. Három hét múlva, 1852 jan. 24-én éjjel az erdélyi összeesküvők főbb szerepvivőit is öszszefogdosta az osztrák rendőrség” – vetette papírra Hentaller Lajos függetlenségi párti politikus A balavásári szüret című írásában az 1894-ben kiadott Történeti rajz a kötélkorból című kötetben. 

Havas tájak januári napfényében, békésebb tavaszok napimádó hitével, vincevessző rügyeit faggatva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, a Kanta első napján