A természet kalendáriuma (CXCL.)

Ha Zsuzsanna napján a pacsirták szólnak, vége lesz a hónak

– a néphit szerint. A kertjében fürdő Zsuzsannát az európai katolikus néphit régebben főleg a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelte. Annak okán is, hogy amikor Dániel meghallgatta a két leskelődő vénembert, hazudozásuk leleplezését két fa – a mézgafa és a tölgyfa – segítette: mindkét leskelődő más-más fa alatt vélte látni az ószövetség jámbor asszonyát.

Zsuzsanna napján született a hazájában a tulipánok atyjaként tisztelt Carolus Clusius (Charles de L'Écluse) a vallon Arrasban, 1526-ban – a mohácsi csata évében. A francia botanikust II. Miksa császár hívta meg Bécsbe. A meghívás de Busbecq törökországi nagyköveten keresztül ért hozzá, s tőle kapta az első tulipánhagymákat is. Bécsben gyógynövénykertet és havasi kertet (alpinetumot) hozott létre, de ahogy II. Rudolf trónra került, Clusius protestáns nézetei miatt kegyvesztett lett a bécsi udvarban. Ekkor került a tudománypártoló Batthyány Boldizsár németújvári birtokára. Ebből az időből származik barátsága Beythe István református prédikátorral, akinek Stirpium Nommenclator Pannonicus című, magyar növényneveket tartalmazó szójegyzékét később ki is adta, mikor már a frankfurti egyetemen tanított, majd mikor a leideni egyetem botanikaprofesszora lett, meghívta Beythét is tanítani. Ő volt az, aki a holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és a burgonyát megismertette a helyiekkel. A legenda szerint egyetemi előadás közben érte a halál 1609-ben. A Kárpát-medence flórájának kutatásában is úttörő szerepet játszott. Mi több, megírva a Fungorum in Pannoniis observatorum Brevis historiá-t, a hazánkban észlelt gombák ismeretét, a mikológia tudománynak egyik megalapozójává vált. (Jómagam még láttam a Bolyai természettudományos szertárában Clusius eredeti gombaenciklopédiáját, amelynek a hetvenes évek derekán nyoma veszett…) Nevét ma növénycsalád és számos növény- (köztük tulipán) faj őrzi. Szívemhez legközelebbi mégis a Kárpátok éke, a Clusius-tárnics, a Gentiana clusii. A mészkő hegyeinkben mára már igen ritka, májustól augusztusig nyíló, akár 15 cm nagyságú, mélyazúrba hajló tintakék virágcsodát nagy ikonográfiájának kemény borítójára tette Jávorka Sándor és Csapody Vera is 1934-ben. A könyv akkori neve A magyar flóra képekben (Iconographia florae Hungaricae) volt. Aztán az 1975-ös újrakiadás, hogy ne sértsen érzékeny pontokat…, Közép-Európa délkeleti részének flórája képekben (Iconographia Florae Partis Austro-Orientalis Europae Centralis) néven jelenhetett csak meg...

Pedig ugyanarról a területről van szó: arról a Kárpát-medencéről, melyet Kr. u. 895-ben a Vereckei-szoroson átaljőve véglegesen meghódítottak elődeink. Éppen 157 évvel ezelőtt, 1859-ben született Lakits Ferenc matematikus-csillagász, a csillagászati kormeghatározás (asztrokronológia) jeles mestere. Tőle tudjuk bizonyítottan a honfoglalás pontos dátumát, amit a 891-es, Bizáncban észlelt napfogyatkozás alapján határozott meg.

Most még hó borítja a hágót, de lassan jön a tavasz mifelénk is. Búcsúzzunk el lassan a téltől Jánosházy György Havasi tél versével. Éppen éve, hogy égi magasságokban írja tovább míves szonettjeit.

 

Alszik a medve, alszik a cserény.

Csak egy éhes kis őzsuta matat,

párálló, kékes orral és serény

patákkal a szikrázó hó alatt. 

 

Alszik az erdő, alszik a fenyér.

Sok idő van még hátra tavaszig.

Alszik a hegy, párnája hófehér,

s rongyos felhőkből egyre havazik, 

 

puha vattájuk már mindent benőtt,

gyolcs rékliként tapad a mókuson,

amint elzsibbadt ágak közt oson, 

 

fehér álomban állnak a fenyők –

de hósipkájuk fölött tintakék

az Isten arca, a csillagos ég.

 

És éppen 99 éve született e sorozat, A természet kalendáriumának névadója, ifj. Xántus János földrajztudós, az erdélyi magyar tudománynépszerűsítés legnagyobbika. Limnológusként kezdte – az Erdélyi Mezőség tavait kutatta, hogy aztán a meteorológia és az asztronómia terén is maradandót alkosson. De középiskolai tanári munkája mellett a legjelentősebb mindmáig tudománynépszerűsítő tevékenysége: tíz könyv, több mint ezer újságcikk, az 1950-es évek elején az első nagylélegzetű romániai természetfilm elkészítése – a Retyezátról, rádióműsorok és előadások százai jelzik munkásságát.

S fordulunk is át szaporán a Halak havába. A hal egyike az első keresztény jelképeknek. Az őskeresztények a hal görög nevéből (ikhtüsz) a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” rövidítést olvasták ki. A keresztény hal jelképnek fontos csillagászati vonatkozásai vannak. A tavaszpont ugyanis időszámításunk kezdete táján tolódott a Halak (Pisces) csillagképbe. A tavaszpont vándorlása azonban nem lett mindennapos tudásunk része. Halak havának ma is a február 19–20-tól március 20–21-ig tartó hónapot nevezzük. És mivel ennek az időszaknak kétharmada feltétlenül, egésze is gyakran a nagyböjtbe esett, eggyel több okkal lett böjtös eledel a hal.

Hogy mikor nyílik majd az első ibolya, hogy milyen lesz az elkövetkező időszak időjárása? Nem tudjuk, csak jósoljuk, de hadd hajtsunk fejet az első időjós meteorológusunk emléke előtt. 192 éve született Erdőszentgyörgyön Szentgyörgyi (Weisz) József orvos, időjárás-kutató. A szabadságharc idején a sárospataki diákok lövészcsapatának hadnagya, később Pesten, majd Bécsben orvosi és szülészi oklevelet szerzett, s 1857-ben az abrudbányai-verespataki bányák orvosa lett. Később, 1880-1887 között az első magyarországi meteorológiai állomás, az Időjelző Állomás vezetője volt.

Búcsúzva a tél tintakék egétől, remélve a nyár enciánkék csodáit, várva a tavasz ibolyaszerény kék sóhaját, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, Zsuzsanna napján