Megérett már a bogáncs, ökörnyál úszik a levegőben. Az ezüstös szál végén apró sötétbarna pókocska lebeg. Ilyen légi szállítóeszközzel viteti magát egyik helyről a másikra. Kitartó kereséssel rálelhetünk kis pókunkra egy magasabb kórószál, akár egy bogáncsvirágzat tetején, amint a széllel szembefordulva magasan feltartja potrohát s fonószemölcséből éppen eregeti fonalát. Ez a jármű bizony nem kormányozható, a leszállás helyének megválasztásakor a pók egyszerűen megeszi repülő szőnyegét. Elő-előfordul, hogy kellő időben ez nem sikerül neki, s ilyenkor bizony akár több km-es magasságba is felszáll a fonalán. A sztratoszférában 10-12 km magasságban begyűjtött levegőmintákban csodálkozva fedezték fel a kutatók az állatvilág eme képviselőit. Egyes pókok akár 25 napig is kibírják táplálék nélkül légi utazásuk során. Darwint magát is ámulatba ejtették az aprócska léghajósok. 1832-ben arról számol be naplójában, hogy a befogott pókok néhány egyede több mint 100 kilométert tett meg az ökörnyálba kapaszkodva. Darwin eredetileg úgy gondolta, hogy láthatatlan hőáramlatok magyarázhatják a hasonló utak startját, ugyanakkor azt is megfigyelte, hogy a szálak taszítják egymást, tehát elektrosztatikus erők is közreműködnek a folyamatban. Nemrég igazolták, hogy valójában az elektrosztatikus erők irányítják a pókok légi útját. A töltés részben a légkörből származik, részben pedig a pókfonál s a száraz levegő közti súrlódás nyomán keletkezik. Eredményeként a kibocsátott szálak közt taszító erők lépnek fel, illetve ezek összessége olyan erőhatás, amely felemeli a beléjük kapaszkodó pókot, annak levegőben maradása tehát gyakorlatilag független a légáramlatoktól. Ez magyarázza, hogyan képesek az állatok teljesen szélcsendes időben is útra kelni. A szakértők azt remélik, hogy a metódus utánzása révén egészen újfajta repülési technológiát lehetne kidolgozni.
A lepkék is készülnek a télre, a hernyók bebábozódnak. Kukoricásokban kövérre hízik a mogorva borz, a vaddisznók terített asztalra lelnek itt. A bogyósok beértek, kínálgatják érett gyümölcseiket.
Szeptember még sokat őriz a nyár melegéből. De a napsütés időtartama kevesebb, s a beesési szög csökkenésével a napsugár ereje is egyre fogy. Az első talaj menti fagyok a hegyvidéken. A fagyzugos helyeken gyakori a dérképződés s az éjszakai lehűlések is erőteljesebbek. Az erősebb éjszakai hőkisugárzás miatt a talaj felett a levegő páratartalma megnő, s főleg szélcsendes helyeken egyre gyakoribbak a ködök, de szétoszlanak néhány órával napkelte után. Gyakoribbá válnak az esők, a zivatarok ritkulnak, helyüket a lassú esők váltják.
Egy 1909-es kalendárium szerint
Őszi esőt szereti a gazda,
Ha az magát nem sokáig tartja.
Futócsillag ha a hó elején sok van,
Tartós ősz lesz az országban.
De ha a galambok vízben fürdenek,
Ez az előjele tartós rossz időnek.
A lassú esőkkel érkezik a gombász-paradicsom: ismét megjelennek a csiperkék, tinóruk, vargányák, sárgállik a rókagomba, a jeddi határban sárga gerebengomba integet. A Galonya völgyében tömegesen jelenik meg a fenyőaljagomba. Nagy kalapú őzlábgombák csodálkoznak rá a tömegesen megjelenő galambgombákra a Somostetőn. A pereszkék nemzetsége sem marad el, de még csak előhírnökeik jelennek meg a Németkalap alatt, a következő hónapok az ő idejük.
Többször szóltam már a légnyomás-változás fontosságáról. A barométert (légsúlymérőt) Evaristo Torricelli olasz fizikus készítette 367 évvel ezelőtt, 1647. szeptember 13-án. Híres kísérlete során egy 1 méteres, egyik végén zárt üvegcsövet megtöltött higannyal, s azt szájával lefelé fordítva higannyal telt kádba állította. A higany nem folyt ki teljesen a csőből, hanem 70-78 cm magasságban megmaradt a csőben. A jelenséget azzal magyarázta, hogy ezt az egyensúlyi állapotot a levegő higanyra nehezedő nyomása tartja fenn. Később Pascal a higanyoszlop ingadozását az időjárással hozta összefüggésbe.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
