Május 1. Fülöp és Jakab ősi tavaszünnep, a majálisok napja. Ha a napot megelőző éjjelen, a boszorkányok éjszakáján esik az eső, akkor nagy termés lesz, ha hideg van, netán fagy, a boszorkányok elviszik a termést, és a gazdáknak be kell érni az ott felejtett, elhullajtott gabonával.
Orchisok rajza Antoine du Pinet Historia Plantarumából
Május 1. Fülöp és Jakab ősi tavaszünnep, a majálisok napja. Ha a napot megelőző éjjelen, a boszorkányok éjszakáján esik az eső, akkor nagy termés lesz, ha hideg van, netán fagy, a boszorkányok elviszik a termést, és a gazdáknak be kell érni az ott felejtett, elhullajtott gabonával.
Néhol ez a megítélése május első napjának. Máshol meg úgy tartják, hogy:
Május hűvössége a gazdának üdvössége.
A majális régente is kihagyhatatlan ünnepe volt a város polgárságának. A népünnep a Somostetőre hívogatta Flekkenburg lakóit. Hangulatuk volt az akkori majálisoknak. Ezt próbálta a '90-es években visszacsempészni Fodor Imre. Emlék az is már. Most a Maros-parton a szentgyörgyiek vendégeként ünnepelünk.
Emlék az első májusi gyöngyvirág is a Somostetőn. Éppen május elsején, 1969-ben, édesanyámnak szántam. Hiába kérlelt a lány, hogy cserébe adnám neki... Egy csokornyi agárkosborért, a Németkalap alól. Jól ismertem az Orchis morio minden előfordulását Vásárhely környékén. Az orchideák iránti tisztelet és szeretet már akkor belém ivódott. S bizony már akkor is ritkaságnak számított minden kosborfaj. A hiábavalóan kitaposott és leszedett kosborok tagadtatták meg velem azt a cserét.
Három éve érdekes könyvre leltem a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium könyvtárában. A költő botanikai örökségét kerestem. Akkor tette elém Viola Ernő könyvtáros Antoine du Pinet Historia plantaruma első kiadását. A lyoni Gabriel Coterius nyomdász könyve sűrített összeállítás Pietro Andrea Matthioli és más szerzők addigi munkásságából. Minden növényleírást kis, ha nem is mindig nagyon pontos, de botanikailag is értékelhető fametszet kísér. Megjelenésének éve 1561. (Gondoljunk bele: Szigetvár két ostroma – 1556 és 1566 – között vagyunk, s négy éve működik a Scola Particula Vásárhelyt.)
A könyv első lapján áthúzott név szerepel: Szász József, s alatta az 1800 évszám. Ilencfalvi Szász József a Teleki Téka első könyvtárnoka volt 1802-től. A bécsi, prágai, lipcsei és drezdai egyetemek után Jénában tanult könyvtártudományt, irodalomtörténetet, s egyúttal növény- és ásványtant is.
A könyv címlapján a mellékcím alatt Sárközy István, Somogy vármegye alispánjának neve szerepel. 1791-ben az ő gondolata volt a somogyi református gimnázium szükségessége. Évre rá Csurgón Festetics György gróf indítja is a gimnáziumot. Sárközy korának sok neves férfiújával levelezett. Pálóczi Horváth Ádám, Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc barátai voltak. Éppen Pálóczi mutatta be az alispánnak Csokonai Vitéz Mihályt, aki 1798 júniusától 1799 májusáig családi vendége volt Nagybajomban. Csokonait itt érte a hír, hogy az Erdélyi Nyelvművelő Társaság a tagjai közé választotta, amit 1798. augusztus 4-én kelt levelében köszönt meg. Csokonait Sárközy mint főgondnok ajánlja nyelv- és természettantanárnak a csurgói gimnáziumba. Itt veti papírra 1799-ben a Marosvásárhelyi gondolatokat, amelyet nyilván elküld Aranka Györgyéknek, s Csokonai fennmaradt levelei között akad olyan, amit Szász Józsefnek írt volt.
Sárközy halála után könyvtára a csurgói gimnáziumra szállt.
A Historia plantarum e példányát is sokan forgatták az idők során. Tanúskodik erről a könyvecske számtalan, latin és magyar nyelvű bejegyzése is. Népi növénynevek, receptek, kiegészítések. Legalább három jól elkülöníthető íráskép. Talán éppen Szász, Sárközy és Csokonai keze nyoma. Jut mindez eszembe a határozó 396-397. oldaláról, ami (agár)kosbort igyekszik megjeleníteni.
1904. május 5-én hunyt el Jókai Mór. Az 1976-ban megjelent Egészen az északi Pólusig! című regényének Az új teremtés műve fejezetében „a kosborok, cipőcímek (orchideák, calceolariák) pillangót, lepkét, bogarat utánzó virágseregé”-ről ír. E fél mondat is bizonyítja: Jókai értve szerette a természetet. Szenvedélyének hódolva 1853-tól építette ki a budai Svábhegyen lévő kertjét, amit 1975-ben állítottak helyre. Ma országos jelentőségű természetvédelmi terület és 2007 óta védett történeti kert. Emlékszobája mellett a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is itt székel.
Ma, 46 év távolából, gyöngyvirág s agárkosbor képével engesztelve akkori sértődöttet, maradok kiváló tisztelettel:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
