Múlt vasárnap volt 130 éve, hogy 1885. április 12-én Kolozsvárt tartotta alakuló ülését az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE.
Április hava a ködök mögött a Vigyázón
Múlt vasárnap volt 130 éve, hogy 1885. április 12-én Kolozsvárt tartotta alakuló ülését az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE. Alapvető céljai között alakulása óta szerepelt a magyar nyelv és nemzeti öntudat erősítése, főleg Erdély szórványmagyar közösségei körében. Mintegy 80 irodalmi, történelmi, tudományos ismeretet terjesztő kiadványa közül az 1891-ben megjelent erdélyi Úti-kalauz volt az egyik legismertebb.
A kezdeti évek egyik mecénása Orbán Balázs volt. 1890. április 19-én bekövetkezett halálakor az EMKE cser-havasi gyopárkoszorúval búcsúzott tőle. A legnagyobb székely végrendeletét így kezdi:
Amint egész életem küzdelem volt a jóért, az igazságért, a haza üdveért, s amiként életemben soha sem kerestem önfeláldozó odaadásomért az öntudatnál más jutalmat: aként már csak a következetességért is oda kell törekednem, hogy halálomból is némi haszon háromoljék e szegény magyar hazára, amelynek egész életem tevékenységét szentelém. – S folytatja – Földi javaim egy részét, azt a részt, amely leginkább szerzeményem, a hazai közművelődés és faj-megmentés oltárára szentelem. Én családdal nem lévén megáldva, a magyar népet tekintem családomnak, s azt is kívánom főörökösömmé tenni; …tövisi birtokomat egész terjedelmében …hagyományozom az Erdélyi közművelődési egyletnek és pedig az egyletnek székely kitelepítési osztálynak… Csekély mit e nagy célra juttathat az én szegénységem, de porszemekből alakulnak a sziklák, a kiket a sors kegye többel áldott meg azok kövessék az én jóindulatomat s a nagy cél el lesz érve.
A cserefa (Quercus ceris) erdőalkotó a Maros mentén is, habár állományai nagyon megritkultak mára. Az esztelen kitermelés mellett a XX. században az erős fagyok is igen megtizedelték. A makkját két évig érlelő csertölgy kifejlett levele babérszerűen bőrszerű. Ezért is használták babérlomb helyett koszorúkötésnél. Összetéveszthetetlen levélkaréjainak hegyben végződése. Makkjának sallangos kupacsa kozák kucsmára emlékeztet.
A székelységben a kocsányos és a kocsánytalan tölgyet nevezik cserefának, nevét még az Etelközből hozhattuk, a Kaukázus vidékétől errefelé ma is megvannak az akkori hatalmas csererdők maradványai. Cserefából faragják a székely kaput s a kopjafát is. Azért lesz az – tartós, időtálló, mert sok cseranyag van benne. A kocsányos tölgy (Quercus robur) 2015-ben az év fája az erdészeknél. A magyarság régtől tisztelt, megbecsült fája. Matuzsálemi élettartama – több száz évig is elél –, törzsátmérője és a ritkán 40 métert is meghaladó magassága, terebélyesedő koronája miatt a mitológia égi isteneinek szent fája. Latin neve is – robur – robusztusságára, erősségére, keménységére utal. Állományalkotó. A Somostetőn s a Csereerdőben is otthonos. Jellegzetes rügy- és levélállása van, fölülről nézve az első öt levél csillagot formál, ez az erdészcsillag, a magyar erdészek jelképe. Esetében akár egy hónap különbség is lehet az egyes fák fakadása között, ettől is válik minden évben április derekán a Németkalap alatti erdőrész ezernyi zöld színárnyalatban pompázóvá: egyik még csak rügyét színesíti, másikon már ott a sóhajzöld erdészcsillag, míg néhány már haragoszöldre váltja ülő leveleit. Feltűnő barkás virágzata szépiabarnát kever a türkizbe. A nővirágokat némi kereséssel fedezhetjük fel. Hosszú kocsányuk nevükben köszön vissza. A kocsánytalan tölgy nővirágai ellenben ülők, s levelei hosszú kocsányúak.
Méltóságukat szemmel láthatóan legjobban érzik a tölgyek – okít Móra Ferenc A fák jelleméről című írásában. – Higgadtak, tempósak, fölényesek ezek a fekete derekú, kevély fák, még a makkjukat is olyan halkan potyogtatják, mint született főrendek a szót.
Ilyen méltósággal tekint le a Vlegyásza a körülötte áprilisi tréfát űző eső utáni ködökre. Halványan földerengetve még havas lejtőit vigyázza a tájat.
Dicsérem őt, ki száz év távolán át
Tekintget most bölcsőjéből felénk.
De hogy dicsérjem? S lehet-e dicsérnem
A minden dísztől húzódó szerényt,
Ki rangján, módján alul mostohán élt,
Hogy annál többet tehessen fajáért?…
Alkalmi vers, Orbán Balázs 100-ik születésnapjának székelyudvarhelyi ünnepére. Tompa László 1929-ben e verssorokkal köszöntötte Orbán Balázs születésének centenáriumát.
Holt regéi sok völgyünknek, hegyünknek
Az Ő szaván át megelevenülnek!
A Székelyföld minden zugába elmegy,
Hogy leírhassa minden szent kövét.
Mert szent előtte minden, ami székely,
Amihez csak egy Ősünk egyszer ért!
…S mindent: fajáért, – semmit: önmagáért!
Mindenben mindig ez volt jelszava.
Ha mi is mindig hittel vallanók ezt:
Veszélyek közt sem vesznénk el soha.
Kövessük hát! S a hűség és a munka
Megmentőnk lesz, az élet vár fajunkra!
Tavaszi erdészcsillag zöldjét vigyázva porszemlétünk szikláinál maradok kiváló tisztelettel:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
