Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ma a reggeli terasz hó szagával lopta be hidegét a szobánkba. November derekán általában igen erőteljes lehűlés áll be, s Székelyföld Kárpát-közi medencéiben gyakran csökken fagypont alá a hőmérséklet.
Felettünk 6-7000 méter magasságban pedig, a ködpárna felső továbbhűlő peremében az apró vízcseppek megfagynak, de tovább lebegnek a mozdulatlan levegőben. Ez okozza az ilyenkor gyakori napgyűrű jelenséget. A jégtűkön visszaverődő és megtörő fénysugarak hatalmas karika formájában övezik a napot, benne a szivárvány színei fordított sorrendben állnak glédába. A gyűrűn néha kettő-négy melléknap látható. Ha tisztul az ég, igen szép tünemény részesei lehetünk.
November 17-én, 1739-ben született a Téka-alapító Teleki Sámuel gróf. A gernyeszegi kastély kertje életében kezdett fejlődni. Az 1754. évi összeírás részletekbe menően ismerteti a várkastélyhoz tartozó kert részeit, amelyek ekkor még „kevés és apró díszkerti egység mellett” kifejezetten haszonkert jellegűek. Az új, barokk kastély felépítését követően – érdekessége, hogy 52 szobája és 365 ablaka van – átalakult az épület körüli kert is. A mai kert mocsári ciprusai (Taxodium distichum), vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) sorai, szivarfái (Catalpa bignonioides), évszázados szomorúfűzei (Salix alba tristis), hársai (Tilia cordata) és platánjai (Platanus x acerifolium) az egykori dicső kert maradványai. Legnagyobb botanikai értéke a több száz éves páfrányfenyő (Ginkgo biloba). Teleki József gróf nyugat-európai utazásai során meglátogatta korának híres kertjeit is. Innen a minták. A kerttervet egy ismeretlen abafáji kertész valószínűleg 1792 előtt kevéssel készítette. A sajátos kialakítású, a nyugat-magyarországi barokk kertektől is nagyban különböző kert legérdekesebb része a sáncok koronavonala és a kastély kőfala között hímzéses mintában ültetett virágágyak voltak, melyek a magyar népi díszítőművészet motívumaiból ihletődtek. A „nagy virágházat” 1790 nyarán kezdték építeni. Végül Teleki Domokos szenvedélyes műgyűjtőként számos plasztikával és építészeti elemmel gazdagította kastélyának folyosóit és a parkot. Leghíresebb szerzeményei a mitológiai sorozat darabjai.
A kert kastélyával egyetemben 1945 után ebek harmincadjára került.
1960-ban néhány hétig a kastélyban működő tbc-preventórium „vendége” voltam. Az ebédlővé vedlett emeleti szalon vinilin huzalozású csőbútorainak szürrealitását a könyvtárrá előléptetett szoba ablakának elefántagyar szemöldökfája tartotta lebegő egyensúlyban.
'68-ban nárciszvirágzáskor, a platánfák alatti tábortűz mellett, a kuglipálya közvetlen közelében csalogány éji dalát hallgattuk barátaimmal, hogy aztán másnap innen tekerjünk fel nárciszmező-nézőbe Görgényszentimrére.
Négy éve lányomnak mutattam meg a csonka-bonka kertet. Akkor készült a kassai Martinelli Antal műhelyéből származó Bacchus-szobortorzó fényképe is.
„Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.”
A november 17-én, 1773-ban született Csokonai Vitéz Mihály huszonegy éves korában írt Az ősz című versciklusában a szigorú Novemberről. Bizony, a mellékelt fényképen lévő rózsaszálra is rárepült a fázékony Auster hava.
„Jer, barátom, minden únalmat uzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.”
S míg Bacchusnak áldozva, újbort kóstolgatunk dércsípte naspolya, sült gesztenye, idei dióbél társaságában, kopogtat 19-én Erzsébet ajtónkon.
„Inget rázott Erzsébet, lám a világ fehér lett.”
Erzsébet napja Székelyföldön az átlagos első havazás napja.
„Elnézem az őszi rózsát,
Bús halottját dérnek-fagynak...
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó őszi napnak!
Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony –
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.”
Ady Endre 1899. október 19-én írta Október című versét. A magyar költészet hun-király Attilája november 22-én született.
Ahogy a Teleki gróf Martinellit, Csokonai Adyt hívja novemberi találkára természetszemlélőnek.
De vajon ki lehetett az az abafáji névtelen kertész? Mint a Bacchus-szoborra felkúszó rózsa – évszázados titkát rég olvadt havak nyoma borítja.
Maradok kiváló tisztelettel:
Kiss Székely Zoltán
Kelt 2013-ban, Auster havának közepén