A természet kalendáriuma XLV.

Ma őróla kezdem a mesét, kedves Olvasóm. Az Allium sativum gyógynövény a javából! Kirgizisztán küldötte. A friss, ép fokhagyma fő hatóanyaga a kéntartalmú alliin. Ha felaprítjuk a cikket, ez alakul át a fűszeres szagú, baktériumölő hatású allicinné.

Medvehagymás – még csak a levelét ontja

Április közepén már kíváncsian dugja ki a fejét az első fokhagyma is.

Ma őróla kezdem a mesét, kedves Olvasóm. Az Allium sativum gyógynövény a javából! Kirgizisztán küldötte. A friss, ép fokhagyma fő hatóanyaga a kéntartalmú alliin. Ha felaprítjuk a cikket, ez alakul át a fűszeres szagú, baktériumölő hatású allicinné. Utóbbiból ajolén és illékony szaganyagok képződnek. Hatóanyagai gátolják a vérrögképződést, a szájüregben és a garatban pedig egyes kórokozó baktériumok fejlődését. Csökkentve a vér koleszterinszintjét, megelőzik az érelmeszesedést, fokozzák az emésztőnedvek termelését, képesek növelni az inzulin hatását, nyugtatják a vegetatív idegrendszert és féregűző hatásuk is van.

Már a szanszkrit szent könyvek is dicsérik a fokhagymát. Egyiptomban is megbecsült, szent növény volt. Kedvelték a perzsák és a zsidók is. Az ókori görögök „molü” néven ismerték. A monda szerint Odüsszeusz társait vadállatokká változtató Kirké varázsereje ellen hatásos szer: Homérosz éppenséggel Hermésszel adatja neki.

A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban az emberek. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek.

Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni. Népi gyógyszer hűléses és a légutak hurutos gyulladásai, hasmenés, magas vérnyomás esetén. Állatokat is gyógyítanak főzetével: lóherésbe tévedt szarvasmarha felfújódása ellen főzetét használják ma is Erdély-szerte.

Üde gyertyán- és bükkelegyes erdőket járva találkozhatunk a fokhagyma szerényebb hazai őshonos rokonával, az Allium ursinummal, a medvehagymával.

Ilyentájt, április közepétől fehér mezőkké változtatják milliószámra nyíló virágai a gyertyánosok és bükkösök gyepszintjét. Rokonságukra az is utal, hogy az erdő ilyenkor bizony fokhagymaillatú. Hatóanyagai az ismertebb rokonéihoz állanak közel. Sőt, az utóbbi időben prosztaglandinokat is kimutattak benne. Ezek simaizomserkentő, hörgő-görcsoldó és erős vérnyomáscsökkentő hatású anyagok.

Jómagam is gyűjtögetem sok éve már, s úgy használom, mint a zöldhagyma szárát. De sokáig hiába kínáltam megkóstolás végett másoknak, alig húsz éve mégnem nagyon kedvelték.

Utóbbi időben divatba jött. Járva a város piacait, fedeztem fel, hogy ilyentájt bizony mindenütt lehet vásárolni belőle. Lehetséges, hogy a kígyóhagymának is nevezett szerény rokon keresett gyógynövény lesz?

Hiszen az volt! Hogy valóban egykor használt gyógyhatású növényről van szó, álljon itt bizonyítékként Csapó József 1775-ben, Pozsonyban megjelent híres könyvéből, az Új füves és virágos magyar kert-ből növényünk leírása:

„Terem árnyékos erdőkben, levelei széleseskék, hegyessek, világos zöldek, erős hagyma szagúak; a’ fehér virági a’ tetején állanak. Némelyek ételben is teszik.”

Ízlelgetem e fűszeres zamatot: Csapó Jósef Medicinae Doctor és Nemes Szabad Királyi Debretzen Városának Physikussa nyelvezetét.

Meg kell kóstolni mindkettőt: velük is teljesebb a világ.

Bár az idén megkéstek, akár e szártalan kankalinok: tavaly rozsdásult levelek közül sóhajtják a tavaszt.

Akár a hóvirágok. Alig tegnap még virítani láttam őket is.

Akárha Szabédi László verséből, a cigányasszony kezéből kapnánk ma őket:

Kőfallal kerített városi vér,

szobában fonnyadt szomorú száj –

feneketlen búval vallom:

messze tőlünk, szabad halmon

virul az éltető, gyönyörű táj,

falusi táj.

Március mosolyog ablakomon,

a tavasz bájait emlegetem:

felfakadnak ma egy árok

mentiben a hóvirágok

napsütött, ragyogó, tág tereken,

szép tereken.

Sétára indulok. Csalogat az

álmodott ébredés, kis hóvirág.

S ím, a piszkos utcasarkon

kínálgatja cigányasszony:

Jó uram, hóvirág, fehér virág,

szagos virág.

Veszek is, szagolom, s búslakodom

életünk átkán, mert itt van a baj:

másodkézből kapunk mindent,

hóvirágot, érzést, Istent,

s eközben valami elsikkadt, jaj –

hova lett, jaj!?

Kevés, rendkívüli műgonddal megírt verseinek egyike a Hóvirág. Vajon Kolozsvár 1959. évének hóvirágait látta-e még április 18. előtt a költő?

Üzenetével búcsúzom mára: magunk is tehetünk azért, hogy ne másodkézből kapjuk a virágot, az érzést, a tavaszt. Hogy ne Isten elsikkadt jaja legyünk.

E noszogatással, jókívánsággal zárva soraimat,

maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2013-ban, Zsolt napján.