A természet kalendáriuma XXXII.

„Petőfi üzeni a maga képét, a maga színét, a maga szavát, a maga hangulatát. Mint ahogy az erős források tiszta vizet szűrnek át a kőzeten, mely nem zavarója és gyengítője a rendbe kívánkozó létnek…”

Borzonti téli táj

Adjon Isten minden jót ez új esztendőben:

Fehér kenyér dagadjon fűzfatekenőben;

Bor, búza, kolbász legyen mindig bőven;

A patikát felejtsük el ez új esztendőben!

Az új év első napjának fehér ösvényén talált reám Lászlóffy Aladár gondolata:

„Petőfi üzeni a maga képét, a maga színét, a maga szavát, a maga hangulatát. Mint ahogy az erős források tiszta vizet szűrnek át a kőzeten, mely nem zavarója és gyengítője a rendbe kívánkozó létnek. Csak fegyelmezett és minél tisztábban megőrzött és fogékonyabbá tett emberiség álljon az üzenő sor legelején. A kor készüléke előtt ülve, ki Petőfit hallgatja, meghallgatja. Többet tudni Róla, mint amennyit (akármennyit) kimutattak. Egy rezzenésnyivel többet még. Csak annak van esélye, aki olvassa.”

Induljunk el Petőfi Sándor születésnapján versének nyomán!

Oh természet, oh dicső természet!

Mely nyelv merne versenyezni véled?

Mily nagy vagy te!
mentül inkább hallgatsz,

Annál többet, annál szebbet mondasz.-

Milyen igaza van az 1847-ben leírt útravalónknak! Minden évben rádöbbent erre a némán felszikrázó hó.

A csak látszólag hallgató természet beszél: a nyomokkal a hóban.

A frissen esett hóban ott van leírva ilytájt minden, ami erdőn-mezőn történik. Nincs is jobb alkalom a nyomolvasásra, mint most, mikor csönd van körülöttünk erdőn-mezőn, Wass Albert „szép, Istentudó csönd”-je.

A Nagyerdőről a régi Baromvásártér felé belopódzó szellő a Székely vértanúk kútja körül rázza a fákról a sejtelmesen fellengő hópihéket. A csillagos égbolt most szikráztatja fel legtisztábban az éjszaka csodáit.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,

a szegény legénynek utat mutassatok!

Mutassatok utat a szegény legénynek,

nem találja házát a szeretőjének.

Évezredekje csak ebben az évszakban foganhattak meg e sorok. S üzennek. Üzennek a szépséget kereső értőknek.

Mi itt a téli Szép titkát kerestük

halott falukban, hó-hullámokon,

s beporozott az erdők zúzmarája,

lelkünk a tél lelkével lett rokon.

Írta volt Áprily Lajos Levél versében jó barát túratársának, a zalatnai református lelkésznek, a tél festőjének. Kedves olvasóm, engedd meg, hogy idelopjam Neked Gruzda János hangulatával együtt egy másik református lelkész emlékét.

A Stockholmi szerelem kötetében írta volt az idejekorán elhunyt író barátom, György Horváth László:

Kérdem a hideg télben

a madarat:

mikor hoz a frissülő szélben

tavaszt?

Nem én hozom a tavaszt,

válaszol nekem,

hanem a tavasz hoz ide

Háromkirályok napján reá is gondolva írom e sorokat.

A zimankós idő hosszú, derült ege rövid telet jósol, s ez bizony valós alappal rendelkezik.

Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Ősi egyházi nevén Epiphania, a Teleki-kódex fordítása szerint Úr kijelentése, másutt egyszerűen csak háromkirályok. A betlehemezésnek mintegy folytatása a háromkirályjárás. Ekkor a három napkeleti király megy köszönteni az újszülött Jézust s háza népét. A királyok közül az egyik bekormozza az arcát, ő a szerecsen király. A háromkirályjárás elengedhetetlen kelléke a lángos csillag. A szereplők köszöntőket mondanak. A vízkereszti liturgikus vízszentelés az ünnep előestéjén történik. A vízzel együtt krétát is szentelnek, ezzel járja a pap a katolikus családok házait, megszenteli a lakást, s krétával felírja a bejárati ajtó szemöldökfájára az aktuális évet s a három király kezdőbetűit. Vízkereszt ünnepével kezdődik a farsang, és tart egészen nagyböjt kezdetéig.

Kelt az Úr 2013. esztendejének Fergeteg havában, Vízkereszt szombatján.

Kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán