2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Meglepő az a rosszindulat, amellyel az egyik román nyelvű napilap megtámadta dr. Hecser László Loránd igazságügyi és kórbonctani főorvost, hogy a nyugdíjkorhatárt elérve miért van még állásában, és örömmel adta olvasói tudomására, hogy közbenjárásukra leváltották vezető tisztségéből.


Mindig készségesen állt a sajtó rendelkezésére. A gyors és pontos tájékoztatást illetően a megyében működő intézményvezetők közül dr. Hecser László Loránd igazságügyi és kórbonctani főorvost, a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézet volt igazgatóját az elsők között említhetjük. Ezért meglepő az a rosszindulat, amellyel az egyik román nyelvű napilap kitámadta, hogy a nyugdíjkorhatárt elérve miért van még állásában, és örömmel adta olvasói tudomására, hogy közbenjárásukra leváltották vezető tisztségéből.

Sziszifuszi munkával

A hogyan továbbra vonatkozó kérdésünkre Hecser főorvos nem tudott pontos választ adni. Annyi bizonyos, hogy óraadó előadótanárként ősztől is folytatja a hallgatók oktatását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ahol éveken át az Igazságügyi Orvostani Katedrát vezette. Azt viszont, hogy a nyugdíjat választja vagy tovább dolgozhat az intézetnél, beszélgetésünkkor még nem tudta biztosan. Egyelőre hat végzős hallgató államvizsga-dolgozatát irányítja, s folytatja a tudományos munkát is, melynek eredményét rangos szakfolyóiratok által elfogadott tanulmányai igazolják.

Érdemei közül a szakmai hozzáértés és a sziszifuszi munka mellett (bevallása szerint húsz éve nem volt pihenőszabadságon) azt kell kiemelnünk, hogy irányítása alatt a korábbi elhanyagolt, senki földjének látszó, bűzös kórbonctani laboratórium, amely Bukaresthez tartozott, 2000-től korszerű igazságügyi orvostani intézetté vált. Ezt a rangot csak a hagyománnyal rendelkező egyetemek mellett működő egységek kapták meg. A marosvásárhelyi élére Vladimir Beliş akadémikus professzor javaslatára került a versenyvizsgán elért legjobb eredménnyel.

A maximális teljesítményre való törekvés végigkísérte egész életét, de hiába volt mindig az első vagy az elsők között, magángyógyszertárat működtető szülei miatt, akiket 1949-ben kommunistaellenesnek nyilvánítottak, az elmúlt rendszerben csak nagy nehézségek árán sikerült érvényesülnie.

Kutatási területe a különleges halálesetek tudományos elemzése, a hirtelen halál és a halálos kimenetelű alkoholmérgezések. Tizenegy szakkönyv és 150 tudományos dolgozat szerzője és társszerzője.

Székelyudvarhelytől Marosvásárhelyig

– Életrajzában meghatározó helyet foglalnak el a szüleivel kapcsolatos emlékek. Megkérem, foglalja össze, honnan, milyen útravalóval indult?

– 1940. október 27-én születtem Székelyudvarhelyen. Apai nagyapám, Hetser Kálmán 1934-37 között a város polgármestere volt, a szüleim gyógyszerészek. Édesapám Kolozsváron kezdte és Jászvásáron fejezte be az egyetemet, egy híres bákói magángyógyszerésznél gyakornokoskodott, majd Korondon nyithatott gyógyszertárat. Édesanyám kolozsvári származású volt, ahol a gyógyszerészetet végezte, majd a bukaresti egyetemen szerzett doktori címet, ami országos szinten is ritka dolog volt az 1930-as évek végén. Bár a fővárosi egyetemen tanított, mivel lehetősége nyílt, hogy Udvarhely központjában magángyógyszertárat nyisson, lemondott az egyetemi karrierről. A rendkívül jól működő patikában éjjel-nappal felváltva tartottak ügyeletet. A gyógyszertárat 1948-ban államosították, s szüleimet akkor nyilvánították kommunistaellenesnek. Édesanyám 1976-ig a székelyudvarhelyi kórház laboratóriumát, édesapám a zárt körű kórházi gyógyszertárat vezette.

Ajánlás zárt borítékban

– Kézenfekvő lett volna gyógyszerészetet tanulnia, miért, hogyan lett orvos?

– Nagyon megszerettem a szüleim mesterségét, de a megváltozott helyzetben úgy gondolták, azt tanácsolták: jobb, ha orvos leszek. Először Vásárhelyen próbálkoztam, de a zárt borítékban hozott „ajánlás” miatt, anélkül, hogy közölték volna, milyen eredményt értem el, nem vettek fel az egyetemre. Egy évig édesapám mellett dolgoztam a kórházi patikában, aztán egy ismerőstől azt hallottuk, hogy Nagyváradon egy jó orvosasszisztens-képző iskola működik. A laborasszisztensi szakot végeztem el 1960-ban jó eredménnyel. Mivel Székely-udvarhelyen és környékén nem volt állás, s Kolozsváron a főigazgató-helyettes visszautasított, laboratóriumi asszisztensként az aranyosgyéresi sodronygyár üzemi rendelőjében sikerült elhelyezkednem, ahol egy idő után minden feladatot rám bíztak. A tanulást a reggeltől estig tartó kemény munka ellenére is folytattam. 1962-ben újra próbálkoztam a jászvásári orvosi egyetemen, ahol visszautasítottak. 1963-ban enyhült a politikai helyzet, de sem Jászvásáron, sem Kolozsváron nem mertem felvételizni. Édesanyám tanácsára végül Bukarestben próbálkoztam, ahol a meghirdetett 110 helyre több mint 750-en jelentkeztünk. Mivel a felkészülést sohasem hagytam abba, az első két írásbeli után is versenyben maradtam, majd a rettegett kémiavizsgán a legmagasabb jegyet értem el, jó eredménnyel jutottam be.

Belgyógyászat helyett patológia

– Volt-e gondja az egyetemen származása vagy anyanyelve miatt?

– Ritkán megkérdezték, hogy erdélyi vagyok-e, egyébként semmi. Rengeteget tanultam, s az elsők között végeztem. Bár maradhattam volna Bukarestben, egy ismerős ajánlására Székelyderzset választottam, ahol 1969 őszétől 1972-ig körorvosként dolgoztam. A körzet a székelyudvarhelyi kórházhoz tartozott, s én szakosodni szerettem volna. A belgyógyászat érdekelt a legjobban, s felmerült a nőgyógyászat is, de egyik szakon sem volt hely, így az üres patológiai-kórbonctani állást pályázhattam meg. 1973 augusztusában jöttem Vásárhelyre, ahol Antalffy András és Gyergyai Ferenc professzoroknál jelentkeztem, majd Bukarestben tettem le az alorvosi (szekundár-) vizsgát. Mivel az egyik asszisztens külföldre távozott, Gyergyai professzor tanársegédnek javasolt, de a származásom miatt akkor sem fogadtak el az egyetemen. Miután a professzorok, akiktől a mesterséget tanultam, nem tértek vissza külföldről, Jung János tanár visszahívott Vásárhelyre. Egy ideig a két város között ingáztam, majd vissza kellett mennem Udvarhelyre, s felmerült a lehetőség, hogy kitelepedjünk Németországba, de feleségemmel az itthon maradás mellett döntöttünk.

– Hogyan került vissza Vásárhelyre?

– 1979 tavaszán a Román Akadémia patológuskutatói állásokat hirdetett meg a fővárosi Igazságügyi Orvosi Intézet vidéki fiókjainál. A Bukarestben tartott versenyvizsgán a legjobb eredményt értem el, s mindenki örvendett, hogy Marosvásárhelyt választottam. Miközben telt az idő, s nem történt semmi, októberben felszólítást kaptam, hogy nem foglaltam el az állásomat. Rengeteg munkámba került, amíg Udvarhelyen rövid idő alatt mindent pontra tettem, s 1979. október 15-én jelentkeztem a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Laboratóriumban, amelynek élén akkor Ander Zoltán professzor állt.

A hirtelen halál körtana

– Kutatóként kezdetben mi volt a feladata?

– A tematikát én javasolhattam, az érelmeszesedéssel, a koszorúér-elváltozások vizsgálatával, a hirtelen halál kórtanával foglalkoztam, ami a doktori dolgozatom témáját képezte.

– Végül mégis bekerült az egyetemre; minek kellett megváltoznia ahhoz, hogy származása ne befolyásolja többé a karrierjét?

– A rendszerváltás után 1991-ben dr. Pascu Ioan ideggyógyász professzor, az egyetem rektora személyesen kért meg, hogy fogadjam el az igazságügyi tanszék vezetését. A tudományos tevékenységemre, a különböző lapokban megjelent szakcikkekre hivatkozott. Annyira meglepett, hogy gondolkodási időt kértem, majd elfogadtam, s kineveztek adjunktusnak, később előadótanárnak. 1989 után tettem le a főorvosi vizsgát igazságügyi orvostanból és kórbonctanból. A tanítás mellett továbbra is dolgoztam az intézetben. 2000-től, ahogy korábban említettem, Vladimir Beliş akadémikus javaslatára alakultak meg az önálló igazságügyi orvostani intézetek, s a Maros megyei vezetésével engem bíztak meg. Két év múlva jött létre Bukarestben az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet Legfelsőbb Tanácsa, amelynek a tagjai közé beválasztottak.

A szakma részét képezi

– Megkérem, foglalja össze az igazságügyi orvostani intézet feladatát.

– A hatóságok (rendőrség, bíróság, ügyészség) és a felek által a büntető vagy polgári peres eljárásokhoz kért orvosszakértői véleményezés: testi, toxikológiai, biokriminalisztikai vizsgálatok, a véralkoholszint kimutatása, az apaság megállapítása stb.

– Korábban említette, hogy belgyógyásznak készült; időközben megszerette vagy megszokta az igazságügyi orvosszakértői munkát, amelybe rendkívüli halálesetekben a holttest boncolása, a holttesten levő elváltozások feltárása, a haláleset körülményeinek tisztázása is hozzátartozik?

– Mindez a szakma részét képezi, s aki elfogadja, az teszi a dolgát. Megtörténik, hogy egyesek szakot változtatnak, de engem minden szempontból érdekelt a munkám. Az igazságügyi orvosi következtetések megállapítása és a tudományos kutatói tevékenység is, amely téren sokat kellett dolgozni, hogy minden évben eredményt mutathassak fel.

– Az orvosszakértőtől elvárják a pártatlanságot. Sikerül-e minden esetben betartani?

– Mindvégig fontosnak tartottam, hogy a szakvéleményezés során tárgyszerű, a valóságnak megfelelő látleletet készítsek. Mindezt a vonatkozó törvények ismeretében, amely a patológia mellett tevékenységünk szerves részét képezi.

700 boncolás

– Évente körülbelül hány halálesetben kérik az orvosszakértő véleményét az intézetben?

– Általában 700 boncolást végzünk, amelyek során meg kell állapítani a halál pontos okát, illetve hogy történt-e erőszakos bűncselekmény vagy sem. Ha valamelyik fél elégedetlen a boncolási jegyzőkönyvvel, más igazságügyi orvosszakértő kell felülbírálja az eredeti látleletet, s végső esetben a Legfelsőbb Tanácshoz lehet fordulni.

– Az intézetben tartják számon (mivel kötelező módon fel kell boncolni) az öngyilkosokat is. A társadalmi helyzet romlásából ítélve arra gondolnánk, hogy növekedik a számuk. Így van-e?

– Ellenkezőleg, az utóbbi időben csökkent. A múlt évben 110 körüli esetet vizsgáltunk, de a korábbi években ennél sokkal több is előfordult. Romániai viszonylatban az akasztás a leggyakoribb, az Egyesült Államokban agyonlövik magukat.

 

 Különleges esetek 

 

– Változnak-e az okok?

– Az öngyilkosok fele ittasan vet véget önkezével az életének, vannak, akik tudják, hogy súlyos betegségben szenvednek. Voltak különleges esetek is: egy több műtéten (méhműtéten is) átesett asszony a vonat alá dobta magát. Boncoláskor derült ki, hogy a szívében egy daganat van, de nem a korábbi műtétek áttéte, s a hozzátartozók szerint nem okozott szívpanaszt sem. Nagyon ritka az orvostudományban, országos szinten az első eset volt, s a szakmai leírás iránt külföldről is sokan érdeklődtek.

– Egy időben sok nemi erőszakról hallottunk. Jelenleg mi a helyzet?

– Kevés fordult elő az utóbbi hónapokban, s azokból is néhány esetben nem lehetett biztos véleményt mondani.

– Mivel tölti a szabadidejét, van-e hobbija?

Hecser doktor egy kicsit elgondolkozik, s a kérdés válasz nélkül marad. Amikor a családról érdeklődöm, elmondja, hogy felesége nyugalmazott közgazdász, lánya matematikát tanít, a fia Háromszéken újságot ír.

*

Az élet értelme

Mielőtt pontot tennék a beszélgetés végére eszembe jut, hogy a valamikori bűzös, korszerűtlen intézetben láttam meg az első tetemet a kőből készült boncasztalon. Egy hetvenes éveiben járó, ápolt asszonyét, aki a vonat alá vetette magát, s a holttestet az első napokban nem sikerült azonosítani. A látvány hatására merült fel bennem a kérdés, hogy miért gyűlölködünk, miért gyűjtünk eszeveszett módon, miért keserítjük meg egymás életét? Mire való mindez, ha mindnyájan egyszer úgyis a halál „kőasztalán” végezzük? Bár megkérdezném, tudom, hogy az igazságügyi orvosnak munkavégzés közben nincs ideje az élet értelmén elmélkedni. Neki az a feladata – ahogy népszerű filmkockákon is látni lehet –, hogy az élettelen testen levő külső és belső elváltozásokból minél pontosabban kiderítse a halál okát.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató