A Thék-bútorok nagy gyűjteményét az Iparművészeti Múzeum őrzi

Ha az ember a stílbútorok és a magyar bútorgyártás történetét kezdi vizsgálni, biztos, hogy találkozik Thék Endre nevével.  

A Thék Endre által kivitelezett lépcső

Ha az ember a stílbútorok és a magyar bútorgyártás történetét kezdi vizsgálni, biztos, hogy találkozik Thék Endre nevével. Tehetség, szívósság, képzelőerő, fejlett formaérzék, szervezőkészség egyaránt jelen volt életpályáján. Nézzük hát, honnan indult és milyen társadalmi magaslatokra jutott fel!

1842-ben született a Békés megyei Orosházán, nemes Thék András és Urszuly Mária gyermekeként; a család negyedik generációs iparos tagja. Thék Endrét 13 évesen tanoncnak szerződtették Daubner Pál orosházi asztalosmesterhez. 1859-ben szabadult, és megkezdte a céhlegények kötelező vándorlását az Osztrák Birodalom területén. Diplomás asztalosmesterként hosszabb időt töltött Bécsben, Münchenben és Párizsban. Ezekben az években a műbútorgyártást tanulmányozta.

1863-ban érkezik Bécsbe. Először Johann Zajda, majd Franz Lauterböck mestereknél dolgozik, aztán néhány hónapra hazatér Pestre.

Utána újra Bécs a célpont. A már ismert Lauterböcknél tíz hónapon át képezi magát. A francia fővárosba utazik, 24 éves, amikor Párizsba érkezik. Ide jártak tanulni a fiatal európai művészek és iparművészek. A klasszikus bútorok készítésének módozatait itt lehetett megtanulni. Tudjuk, hogy Thék legalább öt évet töltött a francia fővárosban. Itt találkozott a jeles festőművésszel, Munkácsy Mihállyal.

Franciaországban a kézműves-hagyományok még sokáig tartják magukat. Az asztalosságban ilyen hagyományőrző volt a historizmus. A Monarchiában Michael Thonet forradalmasítja szabadalmazott hajlítási eljárásával az ülőbútorok gyártását.

Mint jól képzett asztalos, munkájával részt vesz az 1867. évi párizsi világkiállításon. Erről írásbeli emléket is hagyott: „Az 1867-es világkiállítás Párizsban lekötötte egész lényemet, és a tárgy, amely kezem munkája volt, a kiállításon nem az utolsók között foglalt helyet”.

Hazatérése után Orosházán és Békéscsabán tájékozódik. Szűkösnek érzi a vállalkozás lehetőségeit. Budapesten nagyobb esélyeket lát. Tauszig József asztalosműhe-lyében próbál szerencsét; e műhely az Üllői út végén állt. Tauszig kikérdezi a vándorasztalost, nem alkalmazza a művezetői állásba, fantasztának tartja.

Családi helyzetéről tudjuk, hogy az első feleségével, Morbitzer Antóniával kötött házasságából gyermekük nem született. 1901-ben nősült újra.

1885-ben megvásárolta az Üllői úton Tauszig József telepét. Az itteni műhelyt mintaszerűen rendezte be. Kiemelkedő tehetségével ebből az üzemből alakítja ki Budapest első bútorgyárát. Az övé lesz a millennium korának legtöbbet foglalkoztatott műhelye.

A hazai bútorgyártás két kiemelkedő egysége: a Lingel Bútorgyár (Lingel Károly és fiai) valamint Thék Endre Bútorasztalos és Faárugyára. (A szakíró megjegyzi, hogy abban az időben a 20 főnél többet foglalkoztatott üzemeket gyárnak nevezték.)

A nagyiparos és főbb munkái

Felszereltség és személyzet tekintetében 1893-ban 270 munkással, 51 kW teljesítményű gőzgéppel dolgozott. Az 1910. évi nyilvántartás szerint már 400 szakembert foglalkoztatott.

Gyárában készültek az Országház gyűléstermeinek famennyezetei, a miniszterelnök dolgozószobájának bútorai. A mahagónifa bútorok formába préselt, színezett eozinmázas kerámiabetétekkel készültek. A kerámiabetétek a pécsi Zsolnay gyárból származtak.

A Gresham-palota bútorai (felújított állapotban napjainkban is láthatók) szintén az ő szakembereit dicsérik.

Együtt dolgozik Zsolnay Vilmossal és az üvegfestő Róth Miksával. Kedvelt alapanyaga a szlovéniai tölgy a Dráva–Száva–Duna háromszögéből.

Gelléri Mór az 1887-ben megjelent könyvében Thék Endrének két jelentős sikerét emeli ki:

– egyre jobban kiszorította az országból az ausztriai bútoripart;

– mint polgár és iparos a közügyek terén kiváló érdemeket szerzett.

Thék az első gyáros, aki felismeri a tervezőművész fontosságát. Állandó tervezője: Tattay Ferenc, Faragó Ödön. Néhány nagy és jelentős berendezés tervezője Rippl-Rónai József, Foerk Ernő és Horti Pál.

A Pallas nagy lexikona IV. kötete írásban megőrizte Thék néhány bútorajánlatát (a próbát már kiállták).

„Pohárszék diófából modern német renaissainceban// szalon-asztal feketére pácolt körtefából elefántcsont berakással renaissance modorban.// Szekrény fehér alapon aranyozással, barokk modorban.// Szalon-szekrény diófából aranyozással, barokk modorban”.

Kiemelkedő munkái:

Az Országház, az Operaház, a Budavári Királyi Palota díszítő- berendezései.

1890 táján a zongoragyártásra is rátért, és versenyképessé vált a külföldi gyártókkal; tizenegyféle zongorát és háromféle pianínót készítettek a gyárban.

Neoreneszánsz, neobarokk és neorokokó bútorai a New York palota, a Károlyi-, Wenekheim- és Andrássy-palota (a mai Szabó Ervin könyvtár), a Tőzsdepalota és a Kúria (ma Néprajzi Múzeum) épületébe készültek.

Jelentős templomokba is készítettek bútorokat:

– Budapesten a Bakáts téri plébániatemplomba

– a debreceni Kossuth utcai templomba, a volt Koháry utcai unitárius templomba

– a nádasladányi Nádasdy-kastély gótikus fenyőfa burkolatát és díszes mennyezetét

– a Szent István terem bútorzatát, mellyel 1890-ben a párizsi világkiállításon is szerepelt.

Sikerei a kiállításokon

Nyolc világkiállításon szerepelt művészi kivitelű asztalosmunkáival. Számos tehetséges iparművész-tervezővel dolgozott együtt, akik a magyar iparművészet nemzetközi elismertségét is jelentős mértékben emelik.

Az 1886. évi budapesti Országos Általános Kiállításon 12 ezer jeles iparos és iparművész munkája szerepel, s ezeket 1 millió 760 ezren nézik meg. Thék Endre a zsűri elnöke.

1899-ben szülőhelyén, Orosházán kezdeményezett helyi iparkiállítást, melyen 314 mester kelt versenyre egymással. Legnagyobb sikereit az 1900–1911-es expókon éri el, több nagydíjat visz haza. A Magyar Ipar nevű folyóiratban a tanoncoktatásról, a kézműipar fejlesztéséről ír.

1903-ban adják ki egyetlen könyvét A nők befolyása a hazai ipar fejlesztésére címen.

Nevéhez fűződik Magyarországon az első bentlakásos tanoncotthon megalapítása Orosházán. Elismerésként a község díszpolgárává választották, s már életében utcát neveztek el róla.

1905-ben megkapja a magyar iparművészek legnagyobb kitüntetését: a kultuszminisztérium nagy aranyérmét.

Egész oldalt töltene meg azoknak a városoknak a neve, ahol kiállítást szervezett.

Az orosházi tanoncotthon fenntartására 10.000 koronás alapítványt tesz (egészen nagy összeg!). A Thék-bútorok nagy gyűjteményét az Iparművészeti Múzeum őrzi.

Más jeles munkái láthatók a nagytétényi kastélymúzeumban, továbbá a Kiscelli Múzeumban.

Említésre méltó, hogy 1928-ban az Országos Iparegyesület és Kereskedelmi Kamara Thék-emlékérmét bocsát ki.

Saját magáért vagy üzletéért nem vett igénybe állami támogatást. Becsülte és méltatta őt a kormány is.

Márton Béla

Felhasznált irodalom:

Tóth Sándor László–Verasztó Antal: A fafeldolgozás nagyjai, Faipari Tudományos Egyesület, Budapest, 2011

Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Budapest Dobrowsky és Franke, 1887

Gaul Károly: Thék Endre emlékezete. Építőipar-Építő művészet. 1919, nov.

Verasztó Antal: Adatok Thék Endre és a nemes Thék család történetéhez. Orosháza. 2008

Internet, Wikipédia