Még csillogóan harmatos a fák közötti tömör gyep, amikor a Vártemplom tornya mellett rásüt a reggeli nap, s ebben a fényben fedezem fel a tisztaság szépségét, ahogy a harmatcsepp még ott fénylik a rendezett zöld füvön. Előző napokon hozzáértő szakemberek lekaszálták a füves részt, délelőtt szorgalmas női kezek gyomlálták ki a színes tulipánok közül az oda nem illő gyomot. Jóleső érzés sétálni a főtéren, ahol tisztára sepert sétányon, virágzó díszfák, színes tulipánok és szerényen nyíló árvácskák megnyugtató biztonságában otthon érzi magát az ember. Behunyom a szemem, s ekkor a régi Vásárhely valós világából előjönnek a besei sepregetők, akik hosszú nyelű utcaseprűvel takarították egykor a főtéri üzletek előtti járdát. Hallom, amint a Dudutz-sarkon befordul a locsolóautó kényelmes lassúsággal, és újból huszonévesnek érzem magam a főtéren, mint amikor mindezt nyitott szemmel is láttam.
Abban az időben – hivatalos megnevezéssel: határon túl – volt is egy ilyen mozgalom, amely a természet szép, rendezett megbecsülésére nevelte az embereket, főleg fiatalokat. Ez volt a neve: Tiszta udvar, rendes ház. Emlékszem, még egy zománcozott táblát is kapott a nyertes település, hadd lássák, milyen elismerten szép az a helység, ahol ők élnek. Gyermekkorom idején működött ez a mozgalom, így próbálták megtanítani, belénk nevelni környezetünk széppé tételét és szépségében való megőrzését.
Hatvan évvel ezelőtt csak a Kossuth rádió hullámhosszán érkezett tudósítás alapján tudhattunk erről a magyar(országi) kezdeményezésről, de a hagyományos és kimaradhatatlan szombat délutáni udvar- meg utcasepréskor gyermekes álmokkal mi is versenyeztünk ezért a díjért. Igaz, a mi Mezőség széli erőlködésünkért nem kaptunk zománcozott emléktáblát, de helyette megtette a szülői hátba veregetős elismerés: – Jól van, fiam, szép munkát végeztél. Másnap – vasárnap – egy kicsit büszkébben lépegettem a poros, de tiszta utcán felfelé, mert gyermeki karom munkája csillogott a pókai napfényben.
Közben olvasom, hogy a (magyarországi) médiában megjelent híradás szerint határon túli települések is indulhatnak a Virágos Magyarország versenyen. A kiírás szerint parkokkal, terekkel lehet benevezni erre a Kárpát-medencei virágos versenyre. Volna egy vágyam: vigyázzunk úgy erre a főtérre, hogy egykor a nyertesek között láthassuk. Ennek alapjait jó száz évvel ezelőtt egy feledhetetlen polgármester rakta le, és megbecsült emléke előtt tisztelgünk, amíg tiszta, szép és rendezett a főtér.
