2024. november 22., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ahol az ünnep is tanulva telik

A Szovátai Népi Játszóház idén ünnepli fennállásának és működésének tizenötödik évfordulóját. Az ünnepi pillanatokban jutott egy kis idő a tortára is, de három napon át a játékos tanuláson volt a hangsúly az új szovátai óvodában.

Az évforduló alkalmából háromnapos tudásmegosztó műhelyt szerveztek Léleksimogató néphagyományaink címmel, ahová pedagógusokat, játszóházvezetőket és minden érdeklődőt szívesen láttak. Első nap Tálas Ágnes és Kiss Zsolt magyarországi pedagógusok, néptáncoktatók, kulturális szakemberek, a Lipinka innovatív program megalapítói vezették a foglalkozásokat. A járvány idején, amikor nem lehetett képzéseket tartani fizikai jelenléttel, a népi kultúra több területén oktató két szakember egy olyan online felületet dolgozott ki a pedagógusok számára, amin a népművészet öt pillérére (gyermekjátékok, népmese, kézművesség, mondókák, népszokások) építve rengeteg olyan anyagot tudnak közzétenni, amit a pedagógusok mindennapi tevékenységük során nagyon jól hasznosíthatnak az óvodában és iskolában, a hagyományos népművészeti tevékenységek élményalapú, összetett oktatása során. Ezzel a programmal ismerkedhettek a pedagógusok, ami tulajdonképpen Tálas Ágnes készülő könyvének online felületen való megjelenése.

Háromnapos tudásátadó programot szervezett az ünneplő SZNJ

Fotók: Szovátai Népi Játszóház



Hasznos, tartalmas, elgondolkodtató témák

Második nap Agócs Gergely néprajz- és népzenekutató tartott elgondolkodtató előadásokat. Azzal a kérdéssel kezdte, hogy hol van az óvoda helye a modern társadalomban, és rávilágított arra, hogy a 20. század közepétől intézményesített óvoda átvette a gyerekek szerepalakításának feladatát: míg régen hétéves koráig otthon volt a gyerek a családban, és tapasztalati úton tanult a szülőktől, nagyszülőktől, addig ma az óvónőtől tanul, aki bármennyire is jó pedagógus, mégiscsak a családtól kívülálló, idegen személy. Az is elhangzott: az óvodák akkori bevezetésének mutatói ma egyenesen arányosak az öregotthonok növekvő számával, ugyanis a gyerek már nem tud igazán mély kapcsolatot kialakítani kiskorában a felmenőivel.

Az élőszavas mesemondás előnyeiről is értekezett a kutató, hangsúlyozva, hogy más belső kép alakul ki a kisgyerekben a szóban hallott meséről, mint ha azt megjelenítik neki vagy rajzfilmben látja. Agócs Gergely a viselkedésnek a hagyományos paraszti kultúrában és a mai korban megjelenő különböző formáiról is beszélt, rámutatva, hogy régen a felnőttek „felfelé húzták” a kisgyerek énjét, ma viszont „gügyögős-gagyogós” módon kezeljük a gyerekeket. Egy másik komoly jelenségről is beszélt, amikor az egyedül maradó idős – vagy éppen fiatal – egy újabb társ vagy család, gyerek keresése helyett egy állattal (kutyával, macskával) „köti össze az életét”.

Este a városháza nagytermében nyilvános előadáson is bemutatkozott Agócs Gergely, ezúttal népzenekutatóként. A magyarok származása és rokonsága a népzenekutatás legújabb eredményei tükrében című értekezletében arra mutatott rá a több éve a kaukázusi nogáj és kumuk népek körében kutató és nyelvüket is jól értő szakember, amit Kodály is megfogalmazott: nem is annyira elődeink nyelvében, hanem zenéjében kell keresni az őseinket. Bemutatta, hogy ezek a népek énekelik a mi dallamainkat is, és még a dalszövegek fordítása is tökéletesen talál.

A harmadik napon ismét Tálas Ágnes és Kiss Zsolt tért vissza, akik mesekeretbe helyezve a gyerekekkel hagyományismereti foglalkozásokat végeztek, népi gyermekjátékokat, kézműves-tevékenységeket, hogy megtapasztalják, hogyan lehet ezt „élőben” megvalósítani iskolai vagy óvodai, akár tábori keretek között.

A háromnapos rendezvényen 35 pedagógus vett részt Maros és Hargita megyéből, megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap, a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alap támogatta. 


Hálás számvetés

A program végén arra is sort kerítettek a szervezők, hogy meggyújtsák a gyertyát a tizenöt éves születésnapi tortán. A Szovátai Népi Játszóház (SZNJ) 2007-ben jött létre Fábián Gabriella néprajzkutató és néhány lelkes pedagógus kezdeményezésére, és azóta ünnepnapok, jeles napok alkalmával szerveznek tevékenységeket, a gyerekek népi gyermekjátékokat, néptáncot, kézműves-tevékenységeket, népszokásokat, néphagyományokat ismerhetnek meg. Az SZNJ 2010 óta nyári táborokat is szervez ugyanilyen céllal óvodásoknak és elemistáknak. Amikor az első korosztályok már kinőttek ezekből a programokból, a néptánccsoport újraalakításával próbálták őket ebbe az irányba terelni, mára pedig már egyértelműek a játszóház és néptánccsoport közötti összefüggések: az SZNJ a gyerekek számára néptáncot oktat, táncházat szervez, a fiatalok, felnőttek számára néptánccsoportot, továbbá több témában is szervezett képzéseket a pedagógusoknak. Az elmúlt időszakban számtalan sikeres programot bonyolított le oktatók, zenészek, szakemberek és intézmények közreműködésével. 

Az SZNJ nem jogi személyiség, számára a Bernády Közművelődési Egylet biztosítja a működési és pályázati jogi keretet, számos tevékenységét pályázati forrásból szervezi, és támogatóra lelt a városi önkormányzatban is – mondta el lapunknak Kiss Enikő tanítónő, az SZNJ vezetője és programfelelőse, aki elismerte: néhány évvel ezelőtt még nem látta a távlati eredményeket, a játszóházas tevékenységeket belső indíttatásból végezték pedagóguskollegáival, de ma már egyértelmű a hatás: azok a gyerekek, akik megszerették a népi kultúrát, hamarosan a néptánccsoportba, a népi zenekarba is bekapcsolódtak. Az első generáció mára középiskolás és egyetemista korosztályú, és látszik, hogy életükben maradandó nyomot hagyott a népi kultúrához való gyerekkori kötődés, az, hogy valakik a néphagyományok által közvetített értékeket elültették a szívükben-lelkükben.

Utolsó nap a pedagógusok a gyerekekkel együtt próbálták ki, hogyan lehet alkalmazni a tanultakat


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató