Tíznapos kirándulás a Karib-tenger nyugati részén és a Bahamákon

(Folytatás december 6-i lapszámunkból)

Nyolcadik nap (Cozumel, Mexikó)

Időben érkezünk, s ha jól számoltam, éppen hetediknek a kikötőbe, és a mi hajónk ismét a legkisebb, 1.200 utas és 800 fős személyzet. Mivel a túránk csak 11 után indul, nem sietünk partra szállni, de 10 felé már parton vagyunk. Hát igen, a mexikóiak is ismerik a „Panem et circenses” mondást. Mi, a turisták hozzuk a kenyeret, vagy legalábbis a kenyérre valót, és ők szolgáltatják a cirkuszt. Mert van itt minden, csak jól szét kell nézni. Well, nem éppen minden, mert az eredeti mexikói kultúra, műveltség kicsit híjával van. Ez már nem turizmus, ez már egy jövedelmező iparág.

Kezdjük talán a kezdetén, ezekkel az ún. vámmentes üzletekkel. Az egész csak csalás, ámítás. Mert lehet, hogy nem vámolják meg az árut, ha azonban így van, akkor nagyobb profittal adják el, mert nem olcsóbb, mint mondjuk otthon, Walnut Creekben. Persze ezt nem tudom minden termékre állítani, de az ital, csoki, kölni esetében biztos így van. És, gondolom, legalább minden 4-5. épület vámmentes üzlet. Könnyű elhitetni az átlagturistával, hogy érdemes vásárolni, mert jó üzlet. Vegyük azonban csak a rendes üzleteket. Kicsit később bementünk egy Starbucks kávézóba, ami egykor a kedvencünk volt. Itt egy dupla fekete 4, otthon 2,5 dollár, és még lehetne sorolni.

Lassan telik az idő, összegyűl a csoportunk, hogy a mexikói főzőleckére menjünk. Csak azért választottam ezt, mert jobbat nem találtam, de, mint később kiderült, nem a legjobb döntés volt. Buszunk itt is Mercedes, de valószínűleg akkor került Mexikóba, amikor én 31 éve disszidáltam. Légkondi nincs, a festék kopott, még a megszokott üveg vizet sem adják. Mikor aztán megérkezünk a színhelyre, mintegy 20 percnyi utazás után, tudtunkra adják, hogy 1,5 órai szabad foglalkozás. Hát ez jól hangzik, csak nem volt az eredeti programban, de mit is lehet itt csinálni?  

Vásárolni, nézni a különböző reklámokat, esetleg fürdeni, ha hoztunk volna magunkkal fürdőruhát. S az 1,5 órából jó 2 lesz, mire megjelenik a kalauzunk, és elvisz egy terembe, ahol megtanítanak mexikói ételeket főzni. Hát igen, megtanultuk jó 2 óra alatt, hogy kell banánt, garnélarákot, no meg halat sütni. Ja igen, és hogyan kell kezet mosni. Így tanul a gyermek. A hajóra is éppen csak hogy visszaértünk 10 perccel az indulás előtt. Hiába, ez a latin pontosság.

Kilencedik nap (Nassau, Bahama-szigetek)

A kirándulás utolsó megállója, és mint utólag megállapítottam, talán ez van legközelebb hozzám. Persze, ez nem azt jelenti, hogy egyhamar vissza fogok jönni. Valamikor az angol birodalomhoz tartozott, és lehet, hogy ez adott különösebb rangot neki. Persze, ez csak karibi mércével érvényes. Mert tisztább, mint a többi hely, melyeket meglátogattunk, a házak is jobb állapotban vannak, sőt akadnak egészen jól kinézők is, megfelelő áron. Nem egy színésznek is van itt házai. Sean Connery, Johnny Depp stb. A sziget jövedelmének 85%-a turizmusból ered, 10%-át a bankok hozzák. S turistakalauzunk szerint az államkassza 75%-át az oktatásra fordítják. A bruttó hazai össztermék (GDP) tekintetében észak-amerikai vonatkozásban a 3. helyen állnak az Egyesült Államok, illetve Kanada után.

Az idők során tartozott a franciákhoz, a spanyolokhoz, de főleg az angol befolyás érezhető. A hivatalos nyelv az angol, s az akcentus emlékeztet a britre. A mindennapokra is inkább az angol rend jellemző, mint a latin nemtörődömség. A paradicsom-szigeti Atlantis üdülő ismert, és bizony kevesen tudják megengedni maguknak, hogy itt béreljenek szobát. Állítólag az apartman, ahol Michael Jackson szállt meg egy koncertje idején, már napi 25.000 -ért kibérelhető, de legalább 4 napra kell bérelni.

Tizedik nap (ismét Miami)

Lévén, hogy az esti járatunkat San Franciscóba megszüntették, itt kellett aludni. A reggeli járat, amire találtam jegyet, 7-kor indul, tehát 5-kor ott kell lenni. Hogy közelebb legyünk, a röptér közelében kerestem szállást, s mint utólag kiderült, a Little Havanna közepén, a kubai negyedben kötöttünk ki. S ha már itt voltunk, kicsit körülnéztünk. A Latin Cafe vendéglő még az én lábammal is csak 5 percre van, tehát elballagtunk megkóstolni a kubai ízeket. Kora délután volt, nem voltunk éhesek, gondoltam, iszunk egy jó kávét valami kubai sütivel. De ez utóbbi nem volt, s ideadták az étlapot. Hamar választottam, banánchipszet és „chicharon de puercó”-t rendeltem, ami magyarul tepertő. Nem éppen nyári étel (igaz, az évszak szerint még csak kora tavasz van, de Miamiban ez is meleg), ám én szeretem a „disznóságokat”, és finom is volt. Walnut Creekben is találtam tepertőt az egyik spanyol üzletben, de az nem olyan jó. Négy dollárért adtak legalább fél kg-ot, persze nem tudtam mind megenni. Ami megmaradt, azt becsomagolták, de vacsorára is nagyon gondolkodtam, hogy alkalmazzam-e az „inkább légy rosszul, minthogy sajnáld” mondást. Végül a józan ész győzött. Walnut Creekben 1-2 cm szélesre és 15-20 cm hosszúra vágják a tepertőt, de itt Miamiban pont olyan, mint otthon volt. A kubai kávé is jó volt, kicsit hasonlít a török kávéhoz, csak jobb. Mondanom sem kell, mi abszolút kisebbségben voltunk, mindenki más spanyolul beszélt. A házak nagy része takaros, rendezett, 3-4 kocsival az udvaron, s a használtautó-üzletben Mercedestől Audiig és Jaguártól Bentleyig minden márka látható. De az a tény, hogy minden lakásablakon és ajtón rács van, arra utal, hogy a környék kezd leromlani.

Miami tulajdonképpen elég szubtrópusi éghajlatú, mindenhol pálma, broméliafélék, ixora, orchidea meg sok ismeretlen növény és fa. Jó meleg van, 28-29 ˚C, a páratartalom itt is magas.

Ezen út alkalmából jöttem rá, hogy bizony keveset tudunk a közép-amerikai történelemről, művészetről. Elképesztő, milyen fejlett törzsek, népcsoportok laktak itt. Legalábbis addig, míg be nem jöttek a „civilizált” spanyolok, portugálok, angolok és franciák. A nagy hittérítéssel pedig mennyi tudomány, kultúra és történelem tűnt el a föld színéről!

A kalózokról is hallottunk egyet-mást, de ez csak apró töredéke a valóságnak. Mert azért voltak jó kalózok is; egy-egy kirabolt hajó értéke mai pénzben milliókat ért. Nem egy kalóznak pedig szobrot is állítottak. Szerencsére tehetséges és nagy tudású előadónk volt Sandy Cares személyében, szinte mindennap egyórás előadást tartott.

Legalább harmadszor jártunk a Karib-tengeren, érdekes, különleges hely. Természeti szépségekben bővelkedik, akár sík, akár hegyes a vidék, de lakói gyenge anyagi körülmények között élnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne örvendenének a mindennapoknak. Víg kedélyűek, barátságosak, lehetne tanulni tőlük.