Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
(Folytatás november 5-i lapszámunkból)
2011 tavaszán egy régi bolyais diák, ma már ugyanott tanár – Jakab Barna, a Bolyai-kultusz elkötelezett ápolója – tanítványaival kiment a marosvásárhelyi református temetőbe, és talán az utolsó Bolyai által honosított almafáról oltványokat metszett. Saját maga elhozta Budapestre, ahonnan Dániel Éva Bolyai-kutató javaslatára és közreműködésével az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. gondjára bíztuk. Az intézet egyik fő feladata a gyümölcsfák törzskönyvezése, meggy, szilva és alma tájfajták felkutatása és begyűjtése, beszemzése, szaporítása. Ők állítják össze a magyar tájfajta gyümölcsök adatbankját is, ahová ez év tavaszán Bolyai pónyik almafajtája is bekerült. Elvégezték Bolyai pónyik almájának törzskönyvezését, genetikai adatainak feltérképezését, vállalták annyi csemetének, fának a megőrzését, amennyi a további szaporításhoz szükséges. Az új csemeték felcseperedtek, és 2011 őszétől már új helyre ültethetőkké váltak. Ezeket majd meg lehet vásárolni. A csemetékhez eredetiségbizonyítványt állít ki mind a kutatóintézet, mind az eredeti oltványokat biztosító Bolyai Pedagógiai Alapítvány. Csak és kizárólag ezeknek az okmányoknak a birtokában nevezheti majd bárki saját fáját, csemetéjét, oltványát Bolyai-almafának.
Igényelni a Bolyai Pedagógiai Alapítvány címén lehet (www.bolyaitestamentum.hu).
2011. szeptember 7-én Kispesten, a Bolyai János Általános Iskola előkertjében elültették az első két pónyik almafacsemetét, ami Újfehértóról érkezett. Így emlékezett az iskola arra a művelődéstörténeti eseményre, hogy a két zseniális matematikust, Bolyai Jánost és apját, Bolyai Farkast 100 évvel ezelőtt helyezték közös sírba a marosvásárhelyi temetőben. A sírjuk melletti védett almafáról származó oltványokból nőnek majd fel az iskola Árpád utca felőli udvarán elültetett fácskák.
A kispest.hu ezt írta az eseményről:
„Évről évre megemlékezik névadójáról a Bolyai János Általános Iskola. Ezúttal az adott alkalmat az emlékezésre, hogy 100 évvel ezelőtt temették közös sírba Bolyai Jánost és apját, Bolyai Farkast. A tegnapi ünnepségen részt vett a dédunoka, Bolyai János, valamint Oláh Anna Bolyai-kutató és Hernádi Paula képzőművész, aki a névadó születésének 200. évfordulójára, 2002-ben tűzzománcportrét készített Bolyai Jánosról. Az önkormányzatot Gajda Péter polgármester, Vinczek György alpolgármester és Nagy Péter humánszolgáltatási igazgató képviselte az eseményen.
A polgármester és a Bolyai-leszármazott segítségével most elültetett pónyik almafácskák oltóvesszői a két Bolyai marosvásárhelyi sírja mellett nőtt védett fáról származnak, és az Újfehértói Gyümölcskutató Intézetben fejlődtek oltványokká. Ahogy az iskola falán elhelyezett emléktáblán is olvasható, a pónyikalmát Bolyai Farkas terjesztette el Erdélyben, és végrendeletében is ezt kérte sírjelként.
Az ünnepség végén a facsemeték származásáról szóló tanúsítványokat vehette át Röhrig Éva igazgató a kutatóintézet képviselőjétől és Oláh Annától. „Legyen büszke az iskola arra, hogy itt virágzik majd a két kis fa, és vigyázzon rá!” – kérte a Bolyai-kutató.” (kispest.hu, 2011. szept 8.)
A világhálóra is felkerült az a kisfilm, amit az ünnepségen készített a kerületi tévéstúdió. (http://www.youtube.com/watch?v=j1om579OZ78)
A továbbiakban szeretnénk kezdeményezni a fajta hungarikummá nyilvánítását, hiszen teljes mértékben megfelel a minősítés törvénytervezetben foglalt szabályainak, miszerint:
„a magyar történelem legnemesebb hagyományait és évszázados értékeit egy átfogó értéktárban kell összesíteni.” Részét képezi ugyanis a „nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott és megőrzött […] elméleti és tapasztalati értékeinknek. […] olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely több évszázada vagy nemzedékek során” alakult ki, és ma kipusztulóban van.
Bolyai almafája, amelyet a hazai körülmények igénye szerint nemesített ki hajdan a „domáldi tündérkertben”, „a határon túli magyar nemzeti kisebbségek, közösségek adott országban elismert csoportosulása által nyilvántartott vagy gondozott nemzeti értékek gyűjteménye” részét kell képezze – írja tovább a fent idézett törvénytervezet. Reméljük, hogy nemsokára az Újfehértón szaporított pónyikalmára is rákerülhet a MAGYAR ALMA minősítés. Újrahonosítása, megismertetése bő almatermő magyar vidékeinken azt eredményezheti, hogy Bolyai pónyikalmája keresett magyar alma lesz a külföldi piacokon is.
Surányi Dezső szakértő régi magyar ellenálló gyümölcsfajták közé sorolja a pónyikalmát, mások számára, ízvilágára, zamatára nézve az összes eddig általa kóstolt alma közül kiemelkedik.
Miért kell sok almát fogyasztanunk? Gyümölcsszakértők és orvosok egyaránt úgy ítélik meg, egyedül az alma az a gyümölcs, amit más ételekkel is együtt ehetünk, anélkül, hogy erjedés lépne fel, és szinte azonnal energiát nyerhetünk belőle. Ezt már az ókorban is tudták róla, ezért is nevezték a gyümölcsök királynőjének. Nagyon könnyen tudjuk tárolni, addig, amíg a tavaszi friss gyümölcsök megjelennek a piacon. Megtalálható benne a fehérje, rostanyag, keményítő, sók, almasav, cukor, csersav. Magas a foszfor-, a vas- és a nátriumtartalma. Magas foszfortartalmának köszönhetően sokat segíthet főleg azoknak, akik szellemi munkát végeznek vagy gyenge az idegzetük. Az alma nagyon jó tisztító és gyógyító hatással van az alábbi betegségekre: ételmérgezés, bélhurut, vérhas, kolibaktérium okozta bélfertőzés, vesekő, gyomorbántalmak. Gyógyítja a reumát, a köszvényt, mivel sói oldják a húgyköveket. Az alma mint gyümölcs savas ugyan, mégis a szervezetet lúgosítja, hiszen szerves sói semlegesítik a fehérje bomlástermékeiből származó savakat. Kiválóan gyógyítja a hörghurutot, és a felső légúti betegségeket. Éppen ezért álljon itt egy erdélyi ajánlás, amit a világhálón tett közzé a szerző. A www.szekelygyumolcs.ro internetes oldal egyik fontos üzenete: „Tegyünk közösen, hogy a fennmaradt gyümölcsfáink termésének íz-, illat- és zamatvilágát unokáink is élvezhessék!”
1 Benkő Samu: Bolyai-levelek. Kriterion, 1975, 240.o.
2 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. ref. kollégium története. Marosvásárhely, 1896, 311. o.
3 Dr. Adolf Dux: La tombe du savant. Extrait du Pester Lloyd du 4 février 1880. Extrait des Mémoires dt la Société des Sciences physiques et naturelles de Bordeaux, t. V. (2e Série), 1er cahier
Oláh Anna