A trófea

Amikor évekkel ezelőtt Jung Ildikó nyugalmazott ügyvéd megmutatta nekem a fia első novelláját, meglepődtem és elcsodálkoztam. Christescu Adrianról addig ugyanis azt tudtam, hogy mérnöki és jogi végzettséggel sikeres vállalkozó Moldvában.

Amikor évekkel ezelőtt Jung Ildikó nyugalmazott ügyvéd megmutatta nekem a fia első novelláját, meglepődtem és elcsodálkoztam. Christescu Adrianról addig ugyanis azt tudtam, hogy mérnöki és jogi végzettséggel sikeres vállalkozó Moldvában. Kereskedik, üzleteket, lerakatokat nyit, kempinget, vendéglőt működtet, konzervgyárat vásárol, ahol különlegesen ízletes termékek készülnek, s üzletemberként gyakran jár külföldön, a fővárosban, s Magyarország tiszteletbeli konzuli tisztségét is reá bízták Moldvában. Hogyan lehet ennyi területet átfogni, ennyi téren teljesíteni, megfelelni? – gondolkoztam el többször, ahhoz, hogy kiderüljön, mindezeken túl írni is tud, érdekesen és élvezhetően. Nemcsak szépirodalmat, hanem politikai pamfleteket, kommentárokat, éles szemmel, bíráló, humoros éllel, amit a iaşi-i média is felfedezett, s újságban, tévében állandó rovatot kapott.

Novelláit a Trófea (Trofeul) című kötetben adta ki, amelyet a 2011-es Iaşi-i Nemzetközi Könyvvásáron a kezdő tollforgatóknak járó debütdíjjal ismertek el. A kötetet édesanyja fordította magyarra, ami nem volt könnyű feladat, hisz Christescu Adrian olyan árnyaltan és gazdagon használja a román nyelvet, hogy annak, aki nem szépíró, műfordító, nagyon nehéz az írások színét, hangulatát visszaadni. Egy anya azonban nem ismer akadályt, s bár korábban alig használta a számítógépet, Jung Ildikó megtanult folyamatosan írni, s hajnalban kelve a fia születésnapjára lefordította a kötetet. Mint szerkesztőnek, számomra annyi munka maradt, hogy néhol igazítottam a szövegen. A könyvet Kuti Márta tördelte, s a Mentor Kiadó gondozásában jelent meg.

Már a címek alapján is szembetűnő a novellák tematikai gazdagsága: a rendszerváltás után felszínre került karrierista vállalkozó elbukása, ember és kutya különlegesen szép barátsága, a Vasgárda emberölésekkel, durvaságokkal teli élete, az 1989 előtti katonaélet visszásságai, a decemberi forradalmi események krónikája egy iaşi-ból hazatérő egyetemi hallgató szemszögéből, majd a csalódás, a valóság eltorzulásának bemutatása, végül pedig az apa és fia nagyon szoros kapcsolatán alapuló nevelés jellemformáló ereje. Mindezt érdekesen, jó arányérzékkel bonyolított cselekményeken, gazdagon ábrázolt jellemeken át ismerjük meg. A valóságot egy-egy novellában meseszerű elemek színezik, s a mindennapi élet bemutatása gyakran siklik át egy jelképes világba. A szerző természetszeretetét költőien szép, színes leírások bizonyítják. Az erdő, a hegyek, a hegyi tisztások világában érzi otthon magát, miközben élesen belelát az emberi természet jó és visszás oldalaiba. Katonakarácsony című novellája kitűnő humorérzékét bizonyítja.

Szinte mindenik írásában jelen van a halál, amit különböző helyzetekben és rendkívül érzékletesen mutat be akkor is, amikor a természetben történik, vagy egy albérleti szobában, ahol a Vasgárda egyik vezetőjét lövik le erőszakkal. A Toby című novellában mintha a saját halálát képzelné el, ami az ifjúságot jelképező kedves kutyával való találkozás pillanatát jelenti. S hogy írásaiban mégsem a halálé a főszerep, ezt az utolsó novella bizonyítja, ahol a kisfiú férfivá avatásának rítusát leírva az életre mond igent a szerző.

A könyv bemutatója a Belvárosi szerdák november 27-i rendezvényén volt a marosvásárhelyi Deus Providebit Ház Szent Mihály-termét megtöltő népes közönség előtt. A címadó novella jellemábrázoló erejét, drámaiságát Kilyén Ilka színművész előadása érzékeltette.

Kérdésre válaszolva Christescu Adrian elmondta, hogy belső sugallat hatására kezdett el írni, s erre sok egyéb elfoglaltsága miatt hajnalban van ideje. Jelenleg egy közel ezeroldalas regényen dolgozik, s úgy érzi, hogy megtalálta a helyét, megtanulta, hogy miért van a világon. Bár Moldvában él, erdélyinek vallja magát, s Marosvásárhelyről, Bukarestből, Szebenből és Iaşi-ból eredő gyökerei tették emberré „jó és rossz tulajdonságokkal, sikerekkel és csalódásokkal, olyanná, aki szereti embertársait, és kedve telik abban, hogy meséljen róluk és az álmaikról”, s aki „az ellentétekre támaszkodva megtanult eligazodni az életben, mert tudja, hogy a hasonlók végül is egymásra találnak” – ahogy a kötet borítóján is megfogalmazta.